Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
3. szám - Bulkai Lajos: A Győri Víz- és Csatornaművek 75 esztendeje
Bulkai L.: Győri Víz- és Csat. Müvek 75 esztendeje Hidrológiai Közlöny 1959. 3. sz. 189 került e városrészben elhelyezett két szivattyútelepünk is. A Petőfi-hídi telepen pedig, amely a terep szintje alatt van, nemcsak a falak repedésén, hanem a mennyezeten át is ömlött a víz s a villamos berendezéseket gumilemezekkel kellett burkolnunk. Végezetül szólnunk kell arról a hiányosságról, hogy hiába hozza kormányzatunk az ipari szennyvizek tisztítására vonatkozó rendeleteket, az ipartelepek vezetőségének kisebb gondja is nagyobb annál, hogysem ezeket a tisztító berendezéseket megépítse. Üzemünk pl. küszködik a gázgyárakból származó kátrány-féleségekkel, a textilgyárakból származó állati és növényi szőrökkel, textilhulladékokkal, melyek nem egyszer okoztak már dugulást, s a különféle helyekről bekerült benzin-féleségekkel, melyek többször voltak eddig még szerencsés kimenetelű robbanások, csatornatüzek okozói. Az élelmiszer üzemekből a csatornába jutó zsiradékok is problémát jelentenek. Amint a folyók partján elhelyezkedő gyárak ipari vízellátásuknak egy részét a felszíni vízből veszik, ugyanúgy ezek csak részben engedik szenny vizeiket a közcsatornába, részben viszont közvetlenül a folyókba. A lakosság és a gyárak részéről közcsatornán át levezetett szennyvíz naponta 25 000 m 3, 49% A gyárakból közvetlenül a folyókba engedett szennyvíz, hűtővíz naponta 26 000 m 3, 51% 51 000 m 3 A jelenleg csatornázással ellátott lakosság mintegy 42 000 fő, vagyis az összlakosság 55%-a. A csatornadíjat nálunk nem a víz m 3-ek szerint, hanem az ingatlanok értéke arányában fizetik, abból az elvből kiindulva, hogy a csatornák nemcsak a felhasznált vizet, hanem a csapadékvizeket is elvezetik, s általában a vízfogyasztás, valamint a csapadékvíz is az ingatlanok nagyságával és értékével arányos. E díjfizetés mellett csatorna részlegünk üzemeltetése gazdaságos. 75 év távlatában tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk azokra a vezető és irányító férfiakra, akik a város fontos közegészségügyi létesítményeit tervezték, építették, üzemeltették. De tisztelettel kell adóznunk azoknak a névtelen százaknak, sőt ezreknek, fizikai és szellemi dolgozóknak is, akiket a levéltári dokumentumok legfeljebb csak összesítve említenek, de akik nélkül e létesítmények nem épülhettek és nem üzemelhettek volna. A mi korunkban rajtunk van most a sor, hogy ezt a munkát folytassuk, s majd átadjuk az utánunk következőknek. 75 J1ET nPEflnPHflTHfií no BO,QOCHAE>KEHHIO M KAHAJIH3AUHH TOPOSA ílbEP Jl. ByAKau CvroMHoe BOflonoTpeöJieHHe ropoaa Ílí>ep, HMeiomero np. 75 000-Hoe HacejieHne II cmibHo pa3BHTyio npoMbimneHHOCTb, cocTaBJiíieT 57 000 M 3, H3 KOToporo c 1883-ro ro«a npeflnpHjmieivi no BOAOCHaőwceHHio őbma AOCTABJIEHA 25 000 M 3 BOÁM. OcTajibHoe K0JiimecTB0 BOflbi AOCTaBjifleTCH caMbiMH 3aB0aaMH. 63% Bcex AOcraBjieHHbix boa HBJIFLETCÍI noBepxHOCTHoií BOAOÜ, 3a6npaeMOÍÍ H3 MOUIOHCKORO PYKABA ^YHAJI, 26% npoiicxoflHT 113 MOUtHOÍÍ H LUHpOKO paCnpOCTpaHeHHOll aJTjnOBHajIbHOÜ rpaBejiHCToii TOJILUH, a 11% npoHcxoAflT H3 rjiy60K0 3ajieraK)inHxcfl nanHOHCKHx necnaHbix TOJIIIX. yAenbHbiH AeöHT ac6ecTOueMeHTHbix KOHOAUeB, co3AaHHbix Ha NECMAHO-rpaBejiHCToii TOJime paBHneTCH 36 JI/MHH/M 2/M AenpeccHH OTHOCHTenbHo EAHHIMBI noHHweHHH H (jjiuibrpyromeii noBepxHoera. To we caMoe pa3MepHoe HHCJIO AJM naHHOHCKoro necKa 6yAeT 2,6 JI/MHH/M 2/M AenpeccHH. HenpHjiTHOCTbK> ÍIBJIÍIETCH TOHBKO TO, HTO B BOAe, nojiyNEHHOH II3 NECNAHO-RPABEJIHCTORO CJIOH, COAEP>KHTCÍI 3.5 mt/ji >Kejre3a H 0,3 mr/n MapraHua. 3TH npiiMecn yAaJunoTCfl ropOACKHM npeAnpn*mieM no BOAOCHaSjKeHHio nyTeM B03Ayx00KHCJiHTeníi H 3aKpbiroro CKoporo <{mjibTpa. B BOAOHanopHbix őaiuHflx MO>KCT BMemaTbCH Bcero jirniib 1/25-an HacTb cyT0MH0r0 npoH3B0ACTBa. B CHCTCMC noTpeöHTejiefi miTbeBoií BOÁM TOHbKO 84% noTpeŐHTejiefi HMeeT n3MepnTenbH noTpeöneHHoro KOJmqecTBa BOAbi, H noTepn B cucTeMe cocTaBJijnoT 12,2%. B HacTonmee BpeMH npoAOJOKaeTca pacmupeHHe ropoACKon CHCTeMbi BOAOCHaőjKemiji, nyTeM co3AaHH5i Ha neciaHO-rpaBejiHCTbie CJIOH KOJIOAUCB, AAJIEE NYTEM paciiiHpeHHH OHHCTKH OT >KEJIE3A H MapraHua, a TaioKe H yBejiHTCHHeM rjiaBHOii HARHETATEJIBHOIÍ Tpyébi H BMGCTHTejibHOCTH BOAOHanopHbix öarneH. TaK>Ke paciuupneTCH H ROPOACKAA CHCTeMa npoMbimneHHoro BOAOCHAÉ>KeHa, KOTopan noAaeT 3aB0AaM OMHmeHHyio nyTeM OTCTanBaHHH H ocBeTJieHiiíi AyHaöcKyio BOAy. KaHaAH3aiuioHHaH CHCTeMa ropoAa HBJIHETCH EAHHOÍÍ u CTOHHAN BOA3 npn HH3KHX ROPN30HTAX caMOTeKOM NONAAAET B MOIIIOHCKHH pynaB /JYHAN, a npw BHCOKHX ropn30HTax nyTeM nepeKAIKH, 6e3 OMHCTKH BbixoAHT. Pa3pa6oTaHbi npoeKTbi no HOBOH, rjiaBHoii COÖHPATEJIBHOFÍ CHCTEME, TANWE H no OHHCTKE CTOMHWX BOA NYTEM NPUMEHEHHH METOAA WHBORO njia. 75 Jahre der Wasser- und Kanalisationswerke in Győr Von L. Bulkai Die etwa 75 000 Einwohner zahlende, stark industrialisierte Stadt Győr hat derzeit einen táglichen Wasserverbrauch von 57 000 m 3, wovon die seit 1883. bestehenden stádtisehen Wasserwerke 25 000 m 3 decken, der Rest wird von den Fabriken selbst aufgebracht. 63% der Wasserförderung werden als Tagwasser dem Mosoner Donauarm entnommen, 26% der durch die Flüsse abgelagerten dicken Kiessandschicht grosser Ausdehnung, schhesslich 11 % der tiefer liegenden pannonischen Sandschicht. Die auf die Einheiten der Depression und der Filterfláche bezogene spezifische Ergiebigkeit betragt bei den in die Kiessandschicht abgeteuften Asbestzementbrunnen 36 l/min je m 2 und m Depression, bei den Brunnen im pannonischen Sand 2.6 l/min je m 2 und m Depression. Leider enthált das Wasser der Kiessandschicht 3,5 mg/l Eisen und 0,3 mg/l Mangan, die im stádtisehen Wasserwerk mittels Luftoxidation in geschlossenen Schnellfütern ausgefállt werden. In den Wassertürmen kann nur 1/25 der táglichen Fördermenge gespeichert werden. Im Trinkwassernetz sind 84% der Verbraucher über Messuhren angesehlossen, der Leitungsverlust betrágt 12,2%. Derzeit wird das stádtische Trink wasserwerk durch neue Brunnen in der Kiessandschicht bzw. Vergrösserung der Enteisenung und Manganausfállung, des Hauptdruckrohres und des Speicherraumes erweitert. Auch die stádtisehen Industrie-Wasserwerke werden weiter ausgebaut, die die Fabriken mit entsandetem bzw. geklártem Donauwasser beliefern. * Die Stadt besitzt ein einheitliches Kanalisationsnetz, die Abwásser gelangen bei niedrigen Wasserstánden durch Schwerkraft, bei Hochwasser über Pumpen, ungereinigt in den Mosoner Donauarm. Die Entwurfsvorlagen für ein neues System von Hauptkanálen, ferner für die Abwasserbehandlung mittels des lebendigen Schlammverfahrens liegen vor.