Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

3. szám - Bulkai Lajos: A Győri Víz- és Csatornaművek 75 esztendeje

Bulkai L.: Győri Víz- és Csat. Müvek 75 esztendeje Hidrológiai Közlöny 1959. 3. sz. 183 Már ez az esztendő is bebizonyította, hogy az üzem kapacitása alacsony vízállás idején elégtelen a szükségletek kielégítésére. A második világháború utáni eddigi legalacsonyabb vízállást ebben az évben mérték Győrött: 74 cm. Kiderült az is, hogy a kútszivattyúk az indításnál szinte kiküszöbölhetetlen rántás miatt a kút szűrőellenállását fokozatosan rontják, ami hozamcsökkenést eredményez. Meggyőződtünk arról is, hogy a régi vascsöves kutak az agresszív szénsav miatt összeomlanak, sőt az öntöttvas házú szivattyúk szívó oldala is tönkremegy az elektrolitikus korrózió miatt (bronz vezetőkerék). Ezután indult meg üzemünk eddig nem tapasztalt fejlődése az egymás után következő 3 és 5 éves tervek keretében. 1948-ban új kutakat építettünk a régi, vascsöves II. és III. kút mellett, majd a vízmű bővítés helyének megállapítására 10 próbafúrást eszközöltünk a város körül. Szerettünk volna jó vízadóréteget találni a várostól délre, a régi Rábameder helyén — mivel a város ebben az irányban terjed — de ismét csak a révfalui vízmű bővítése mellett kötöttünk ki. Erre az időre esik a vízvezetékhálózat kiterjesztése a munkáslakónegyedek (Gorkij v., Jancsifalu) felé, amelyek már oly régóta várták az egészséges ivóvizet. A Mélyépítési Tervező Vállalat tervei szerint a Hídépítő Vállalat 1950-ben kezdte megépíteni a révfalui vízműnél a vas- és mangántalanító berendezést — amelynek gondolatával a város már 30 éve foglalkozott — miután az itt létesítendő további kutak ismét csak nagyobb vas- és mangántartalmat adhattak. (A kiskúti vízmű szintén vasas vizet szolgáltat, de annak vastartalma jóval kevesebb.) Ugyanezen időben fúrták meg a VI. és VII. kutakat is a vízmű kertjében. Béléscsövük 0 300 azbesztcement. De míg az előző kutaknál kavicsszűrőt és diffúzoros hasítást alkalmaztak, addig ezeknél kísérletképpen 26-os méretű sárgaréz szitaszövetet. A gyakorlat bemutatta, hogy jobban bevált és nagyobb az 1 m depresszióra és 1 m

2 szűrőfelületre vonatkoztatott vízhozam a szitaszövet nélküli kutaknál. Bekapcsolásukra és a vastalanító berendezés beindítására 1952 nyarán került sor. A szűrőtartályok, gépek, csövek stb. "Újpestről kerültek hozzánk az ottani vízmű leszerelésének következményeként (2. kép). A berendezés 15 000 m

3/nap kapacitással készült, 8 tartállyal, de hely van 18 000 m

3/nap kapacitásra való felfejlesztéshez további 2 tartály számára. A szűrőhengerek kétrészesek. A felső rész a kicsapódott vas szűrésére szolgál, míg az alsó a mangán kémiai kötésére. A vas kicsapása a nyersvíz-szivattyúk szívócsonkjában beszippantott levegő oxidáló hatásának segítségével történik. A maximális szűrősebesség 11 m/óra/m

2, s a tartályokat két naponként kell mosni víz és levegő segítségével. Az alsó rész regenerálása káliumpermanganát oldattal történik. A nyers szivattyúk teljesen bronzból vannak, így elektrolitikus korrózió nem tud fellépni. Az új kutak üzembehelyezésével kiiktattuk a régi kútszivattyúkat (miután a régi kutakat is 2. kép. Részlet a vastalanító épületből. Épült 1952-ben Oomo 2. lacmb U3 3danun O6E3MCEAE3UEAMENA. HocmpoeHO e 1952-OM eody Bild 2. Teil der Enteisenungsanlage. Baujahr 1952. megkompresszoroztuk), s csak szivornyázásra tértünk át, hogy ezzel kíméljük a kutakat. Itt azonban hiba csúszott a berendezés létesítésébe, mivel a gyűjtőkút feneke és a nyersvízszivattyúk tengelye kb. 1 méterrel magasabbra került a szükségesnél s ezért 2 m körüli győri vízállásnál a kutak vízadóképessége csökken az elégtelen leszívás miatt. A gyűjtőkutat ugyan mélyebbre szántuk, de annak köpenye egyrészt fennakadt a süllyesztés alkalmával, másrészt feneke csak a második betonozáskor lett vízzáró (az elsőt ugyanis az építés közben áradó víz felnyomta) s ezért ez is vastagabb lett. 1953. év vége ismét igen alacsony Dunavízállást (98 cm) és nagy vízhiányt hozott. Ekkor kezdtük fúratni kertünkben a további VIII— XII. sz. kutakat. Amíg azonban ezeket építettük, a vízhiány csökkentése érdekében egy bolgár kertész kútját is rákapcsoltuk a hálózatra. Az öt darab új kút szintén 0 300 azbesztcement csővel készült kavicsszűrővel, szitaszövet nélkül. Mélységük átlag 37 m. Szűrőzött hosszuk 10—18 m. Vízhozamuk 2000 l/p körüli volt kompresszorozáskor, 2—3 m-es depresszió mellett. Ezek az adatok jellemzők általában a régebben létesült révfalui kutakra is. A kutak elhelyezése nem egy vonalban történt, hanem a gyűjtőkút körül su-