Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Uherkovich Gábor: Adatok a Tisza potamophytoplanktonja ismeretéhez. I.

Uherkovich G.: A Tisza potamophytoplanktonja Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 155 4. Főleg ősszel előforduló fajok : Scenedesmus fajok 5. A hideg időszak fajai : Oscillatoria limosa Cyanophyta többsége 6 Konyhasós vizekből eredő fajok (főleg a Maros hozza) : Nitzschia obtusa Gyrosigma Spenoerii Synedra affinis var. fasciculata Nitzschia spectabilis 7. Áradásos időszakban lehurcolt fonalas szervezetek : Draparnaldia glomerata Hormidium rivulare Prasiola crispa Tribonema regulare Ulothrix fajok 8. Állóvizekből való bemosódások : • Gomphonema olivaceum Cosmariumok Closteriumok Mallomonasok stb. A szegedi Tiszában megvizsgált algaegyüttesekről a következő áttekintő összefoglalást adhatjuk (1. táblázat) : Feltűnő, hogy a megvizsgált algaegyüttesekben (egyetlen kivétel a 9. számú algaegyüttes) az össznépességnek legalább 50%-át, de igen gyakran ennél többet, 70—80%-át 2—3 faj teszi ki, sőt egy nyári áradó vízből olyan algaegyüttest lehetett kimutatni, amelyben az egyik kovamoszat, a Melosira granulata var. angustissima az össznépességnek 83%-át tette ki. A meleg időszak, a nyár és az ősz első fele (az ősz a folyóvíz hőtároló képessége miatt még meleg időszaknak számít a vízben élő szervezetek szempontjából) algaegyütteseit a Melosira granulata var. angustissima és ennek f. spiralis-a uralják, de a zöldmoszatok közül a Chlorococcales fajai, így különösen a Pediastrum-ok és a Scenedesmusok is ekkor válnak szembeötlővé ( 1—2., valamint 16—20. számú algaegyüttesek). Az őszvégi lehűlő vízben először a Synura uvella jelentkezik nagyobb tömegben (3—4. számú algaegyüttesek), majd a téli és a koratavaszi, fajokban és egyedszámban szegény együtteseket a Synedra ulna jellemzi elsősorban (6—9. számú algaegyüttesek). A tavaszi és nyáreleji, emelkedő népsűrűségű és gyarapodó taxonszámú algaegyüttesekben a Synedra ulna mellett az Eudorina elegáns és időnkint a Dinobryon sertularia válnak nagy egyedszámukkal domináns szervezetekké (11—13, valamint 15. számú algaegyüttesek). Az évszakilag megmutatkozó jellegzetességeken belül az áradás ós az apadás ténye néha árnyalati, de olykor jelentősebb eltéréseket eredményez. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy az általam itt bemutatott algaegyüttes-típusok csak kezdeti tényanyagként szolgálnak egy későbbi általánosításhoz. Vizsgálatainkkal kapcsolatban fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy melyek azok az ökológiai faktorok, amelyek a vizekben általánosan ható tényezők mellett és azokon túl sajátosan megszabják a nagyobb folyók és így a vizsgált Tisza-szakasz algaegyütteseinek arculatát. A mozgó víz az, amely nem is annyira közvetlenül, hanem inkább következményeiben elhatározó jellegű ökológiai tényező. Maga a mozgás közvetlenül azt eredményezi, hogy a mederben nemcsak folyás, hanem kavargás, vertikális elmozdulás is van. Ennek következtében a folyómederben olyasféle vertikális zonáció, mint ahogyan az az állóvizeknél ismert, nem jöhet létre. Közvetett hatása a mozgó, kavargó víznek, hogy a mozgás az anorganikus hordalékszemcséket is fel tudja ragadni a felszíni vízbe. Tiszai felszíni gyűjtések alkalmával mindig, még a viszonylag legtisztább nyári vízből is, igen sok ásványi hordalékszemcse kerül a vízmintába, amely a gyűjtőedényben azonnal leülepszik. Ezek a szemcsók nyilván mechanikailag is hatnak az algákra. Ezt jól látni pl. a Pediastrumokon, amelyek között igen sok a — nézetem szerint — ilyen okok miatt csonkult coenobium. A kavargó vízben lebegtetett ásványi szemcsék nagyban módosítják a víz fényáteresztő képességét is és így döntően befolyásolják a folyóvíz fényklíma viszonyait. Secchi-koronggal végzett méréseim szerint a tiszai nyári vízben 30-—35 cm között van az átlátszóság, ez optimálisan felmehet 45—50 cm-ig, de lecsökkenhet 25 cm-re, a tavaszi áradások alkalmával pedig még ennél is nagyobb mértékben. Úgy gondolom, hogy rendszeres fényklíma vizsgálatokra igen nagy szükség van a potamobiológiában és hogy ezek a vizsgálatok sok mindent meg fognak magyarázni a folyók algaegyütteseinek létrejöttét illetően. A lebegtetett ásványi hordalékban gazdagabb folyóvízben kétségtelenül igen vékonyra tehető a photosynthesis szempontjából aktívnak minősülő réteg, bár a víz vertikális kavargása az algák életlehetőségeinek biztosításában! bizonyos kiegyenlítő szerepet játszik. A következő kérdés, amire vizsgálataim összefoglaló áttekintése során ki óhajtanék térni az, hogy észlelhető-e a nagyobb folyókban és így a Tiszában a raj képzésre hajlamos planktonalgák körében — a mozgó, kavargó víz ellenére — bizonyos mértékű rajképzés ? Ezzel kapcsolatosan több vizsgálatsorozatot végeztem. A legmeggyőzőbb az volt, amikor a tavaszi tartósan magas víz idején 2 napos kutatóúton Szeged és Csongrád között sorozatos gyűjtéseket végeztem. A két nap alatt a vízállás egyetlen centimétert sem (ami igen ritka nagyobb folyóknál) és a vízhőmérséklet is csak tizedfokokat változott, így ezt a kétnapos vizsgálatsorozatot, amely különben kiterjedt a nagyobb mellékvizekre, a Marosra és a Körösre is, szinte szinoptikus vizsgálatsorozatnak lehet tekinteni. A részletek elemzése túlságosan messze vezetne és főleg ahhoz a problémához kapcsolódna, hogy milyen hatással vannak a nagyobb mellékvizek a folyóra. A rajképzést illetően itt annyit szükséges megjegyezni, hogy ekkor világosan kitűnt, miszerint a Dinobryon sertularia és a Synura uvella, sőt kisebb mértékben az Eudorina elegáns és az Asterionella formosa igenis képeznek rajokat. Igaz, hogy ezek nem olyan tömör rajok, mint az álló-