Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Pató Tibor–Sz. Muhits Katalin: Hazánk első felületi levegőztetéssel működő élesztett iszapos berendezésének tanulmányi vizsgálata

Pathó T.—Sz. Muhits K.: Élesztett iszapos szennyvíztisztító Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 147 zása között párhuzamosság van. A 3. ábra a kémiai jellemzőket és azok változását mutatja be a nyers és tisztított szennyvízben. 0) Üzemeltetési tapasztalatok A pestlőrinci levegőztetőmedencék, mint már említettük, felületi levegőztető berendezések. Ezek összehasonlítására alkalmas definíciót a holland Kessener és Ribbius határozták meg. Pasveer foglalkozott a levegőztetés ós az iszappehely oxigéndiffúziójával. Elméleti eredményei alapján ő végzett először kísérleteket kis méretű medencékkel. A kísérletek igen használható gyakorlati útmutatásokkal szolgáltak a mérnök számára mind a tervezésnél, mind a már megépült berendezések terhelhetőségének megállapításánál. A Wuhrmann és társai által végzett zürichi kísérletek is nagymértékben hozzzájárultak az élesztett iszapos szennyvíztisztítás elméletének fejlesztéséhez. Az említett kutatók szerint valamely megépült felületi levegőztetéses berendezésnél az első teendő annak a megállapítása, hogy mennyi oxigént tud a vízbe juttatni, s ezután, hogy mi az a legnagyobb iszapkoncentráció, amely még aerob állapotban tartható. A pestlőrinci kisterhelésű üzem 1958. május 22-től augusztus 4-ig — több-kisebb zavaró üzemi hibát leszámítva -—- igen jó eredményeket mutatott. A bedolgozás idejében nem állt még rendelkezésre az iszapszint mérésére szolgáló műszer. Ennek hiányában az utóülepítőben az iszap szintjét mérni nem lehetett. Következménye a levegőztetőmedence iszapkoncentrációjának az előirányzotton túli feldúsulása lett. Ebből a véletlenből azt a tapasztalatot szűrhettük le, és az utóülepítőmedencében naponként végzett 0

2 tartalom vizsgálatok is bebizonyították, hogy a levegőztető berendezés 2700 mg/l iszapkoncentrációt is aerob állapotban tud tartani. A bedolgozás befejeződése után az 5. napon — 5,4 m

3 fölösiszap leengedése után — a levegőztetőmedence koncentrációja nem növekedett többé, hanem lassan csökkenni kezdett. A következő napon 1,8 m

3 fölösiszap leengedése után 1148 mg/l iszapkoncentrációval beállt a levegőztetőben az előirányzott érték. Az iszapszintmérő műszer felszerelése után már meg volt a lehetőség arra, hogy az utóülepítőben az iszapszintet a fenéktől mért 0,5—1 m közötti magasságon tartsuk. Amennyiben az iszap az 1 m fölé emelkedett, a fölösiszap leengedését megindítottuk. A fölösiszap leengedést tehát nem folyamatosan, hanem az utóülepítőben kialakult iszapszint magassága szerint végeztük. Június második felében sok gondot okozott az a körülmény, hogy nem volt eltávolítható fölösiszap. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a levegőztető iszapkoncentrációját sem tudtuk az előírt szinten tartani, hiába emeltük a visszatérő iszap mennyiségét. Ezzel szemben az elfolyás minősége nem mutatott lényegesen rosszabb képet az eddiginél. Fáradságos vizsgálatok után kiderült, hogy a viszatérő iszapot vezető betoncsatorna a fenéken megrepedt és az iszap egy része a repedésen keresztül a talajba szivárgott. A viszonylag kis(1 g~| u (sn 1 0

\u\ II • I MIW

I — pH m

3 NO; ft'Oj P0

t Cl B0J

s 0, fogy Leb anyag 3. ábra. A szennyezettség kémiai jellemzőinek és a pH-nak változása a tisztítás folyamán (A jellemzők mg/l-ben vannak meghatározva.) (Sötét sáv: nyers szennyvíz, világos sáv: tisztított szennyvíz). ®ua. 3. H3MeHemie xuMmecmx xapaKmepucmuK 3aepn3neHHOcmu u eenmuHbi pH e npoqecce otucmm. (XapanmepucmuKU onpedeAUAUCb e MZ/A) Abb. 3. Verdnderlichkeit der chemischen Kenngrössen und des pH im Verlauf des Klárvorganges (die Kennwerte sind in mg/l gemessen) méretű berendezés nem tudta az így elszivárgó mennyiséget nélkülözni. A tisztítás különféle jellemzőit az 1. táblázatban tüntettük fel. Az elfolyás, a kísérleti idő alatt túlnyomóan igen tiszta és átlátszó volt. A minőség jósága akkor volt feltűnő, ha a párhuzamosan futó csepegtetőtestes tisztítás elfolyó vizével hasonlítottuk össze. A két tisztítás elfolyó vize közötti különbséget az alábbi összehasonlítás mutatja : A kísérleti berendezés olyan kivitelben készült, hogy ha szükséges a nyers szennyvizet a kétszintes ülepítő megkerülésével is be lehet a levegőztetőbe bocsátani. Ezt a lehetőséget egy későbbi időpontban kívántuk kikísérletezni. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a nyers, ülepítetlen szenyvíznek a levegőztetőbe való betáplálására sokkal előbb sor került. A tervezés elgondolása szerint a fölösiszapot a kétszintes ülepítőbe emeltük be az érkező nyers szennyvízhez történő hozzávetéssel. Az első hozzávezetés után már észrevehető volt az előülepített víz minőségének romlása. Lassan a helyzet annyira romlott, hogy az előülepítő elfolyása messziről érezhetően bűzös lett', a vízben pedig gombostűfejtől forint nagyságig terjedő fekete úszó pelyhek jelentek meg olyan mennyiségben, hogy a nyers és előülepített vizet megelemezve azt tapasztaltuk, hogy az előülepített víz jóval szennyezettebb, mint a befolyó nyers víz. Biológiai vizsgálat derítette ki, hogy a megfeketedett uszadék elpusztult élesztett iszap. Az usza-