Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Rónai András: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez

14 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Rónai A.: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez 16. kép. A Zagyva—Tarna pleisztocén homokja Jászapátinál. A gyengén rétegzett homokot a folyó többször átrakta. 0omo 16. 3mom CAaöocAoucmbiü necoK necKOAbKO pa3 nepeomAooicen penoü. nAeücmoifeHoeuű necoK p. 3adbea— TapHa y flcanamu Bild 16. Dieser schwachgeschichteter Sand wurde vom Fluss mehrmals umgelagert. Pleistozáner Sand der Flüsse Zagyva-Tama bei Jászapáti csökken fokozatosan a folyó útján, azért a görgetett hordalék-mozgatásban is vannak rendellenességek. Az Alföld mai feltöltődésének és lepusztulásának menetére is kaphatunk néhány adatot az eddig lefolytatott hordalékmérésekből. Ez a feltöltődés a folyószabályozások és az árterek egy részének leválasztása és védelme folytán kisebb méretű, mint természetes állapotban lenne. A folyók árvize gátak közé szorítva gyorsabban folyik le, több hordalékot bír el és visz ki a medencéből. Az árvizek nem terülnek szét hatalmas laposokban és nem maradnak azokon heteken-hónapokon át, vagy száradnak fel teljesen, hogy üledékanyagukat teljes egészében lerakják. A begátolt árterekről és azokon kívül is a belvízlevezető csatornahálózaton át a vizek hamarosan visszakerülnek medrükbe, tehát még a nem védett (belső) ártér feltöltődése sem olyan gyors, mint begátolás nélkül lenne, kivéve, ha nagyon szélesen gátolják a folyót. Az Alföldre a nagymarosi áttörésnél a Duna évente átlag 67,8 milliárd m

3 vizet hoz be s ezzel 5,6 millió m

3 lebegtetett és 14 000 m

3 görgetett hordalékot. Északi folyóink a Zagyvától a Tisza és Szamosig az Alföld peremére kb. 10,1 millió m

3 lebegtetett és 80 000 m

3 görgetett hordalékot hoznak évente. Keleti folyóink a Berettyótól a Marosig 7,2 millió m

3 lebegtetett és 32 000 m

3 görgetett anyaggal érkeznek évente határainkra. A Dunántúlról az Alföldre siető patakok a Dunába főleg igen nagy mennyiségű finom anyagot hoznak. A Duna szelvényeiben mutatkozó hordalékkülönbségekből 1—2 millió m

3-re lehet tenni a Dunántúlról évente érkező (főleg a Sió—Kapós révén) lebegtetett hordalékot, de csak néhány ezer m

3-re a görgetettet. Összesen tehát 19 millió m

3 finom anyag és 115 000 m

3 durvább anyag kerül az Alföldre a folyóvizek tevékenysége folytán. Ebből a mennyiségből a Duna 10,2 millió m

3 lebegtetett és 24,000 m

3 görgetett anyagot visz ki évente, a Tisza pedig 12,3 millió, illetve 11,000 m

3-t; összesen 22,5 millió m

3/év finom és 35,000 m

3/év durvább hordalék hagyja el az ország területét. Ez a számítás azt mutatná, hogy az Alföldre érkező görgetett hordalékból a mai országterületen nem marad több, mint 800 000 m

3 évente, viszont a lebegtetve hordott finom anyagból ugyanannyi, sőt még valamivel több is eltávozik, mint amennyi érkezik. Természetesen az ittmaradó görgetett hordalék egy része is már finom szemcséjű üledékként kerül ártereinkre, viszont a lebegtetett finom anyagból is sok rakódik le a beérkezési helyekhez közel. A feltöltés és lehordás más-más területeket érint s még inkább más-másokat érintene a begátolások nélkül. A peremeken lerakódás van, a nagy árterületekről és szorosra begátolt szakaszokról kihordás. A fenti számítás az Alföld egészének és peremterületeinek egymásközti anyagcseréjére, illetve az Alföldről a folyóvizekkel kihordásra kerülő hordalékanyag mennyiségére vonatkozik. Nem foglalkozunk a patakok és folyók hegy- és dombvidéki szakaszain a helyi anyagszállítás, a völgyoldalak lehordásának és a völgyek feltöltődésének adataival. A hegy- és dombvidékeken a patakok lehordó és feltöltő tevékenységének javarésze helyi térszínváltozásokban jelentkezik. Az esésgörbe legmeredekebb szakaszain van az erózió nyomán a leggyorsabb változás. Itt mi a folyók ellapuló szelvényén a nagy síkságra érkező üledékanyag feltöltő tevékenységét vizsgáltuk. Ismételten kell hangsúlyozni, hogy a mérések és mintavétel nehézsége, az időben állandóan változó viszonyok és a vízmennyiség, vízállás és hordalékmozgatás között fennálló kapcsolatok kevéssé ismert és szintén változó volta miatt a fenti számadatok csak hozzávetőleges becslésül szolgálhatnak. Mégis az az egyensúlyi állapot, amit az Alföld egésze tekintetében mutatnak, nem áll ellentétben erre vonatkozó egyéb megfigyeléseinkkel. Nem kis jelentőségű a folyóvizekben oldott állapotban mozgó anyag sem. Mész—magnézium— és nátriumsók, ha híg oldatban is, de együttes súlyra komoly mennyiséget tesznek ki. Folyóvizeink átlag 200—400 mg oldott anyagot tartalmaznak literenként; tavaink, mocsaraink, időszakosan elöntött ártereink vize többet; 400— 500 mg/l-től néhány ezer mg/l-ig. A Duna Nagymarosnál évente 15—17 millió tonna oldott anyagot hoz be, ami másfélszeresen, kétszeresen meghaladja egész lebegtetett hordalékszállítását. Nyilvánvaló, hogy e hatalmas anyagtömegből árterein sok bepárolódik és hozzájárul az üledékképződéshez. Ugyanígy többi folyóink vízéből is sok oldott anyag rakódik le az ártereken. A Duna-öntések mészgazdagsága, szikeseink nátriumgazdagsága innen és a talajvíz bepárolódásából — a talajvíz az Alföldön sokszorosan több oldott anyagot tartalmaz, mint a folyóvizek — vezethető le. Innen származik a Duna— Tisza-közi laposok mésziszapja és részben a tiszántúli és jászsági agyagok gazdag szulfáttartalma. Hogy mennyi lehet az évente elpárolgó folyó-