Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Kertai Ede: Folyami vízerőművek általános elrendezésének új irányai

Kertaí E.: Folyami vízerőművek elrendezésé Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 97 KOBLENZ TR/ER TRIER (STOREK) 26. ábra. Az egységes és a gáttestbe épített elrendezés összehasonlítása a Trier-erőmüre &ue. 26. CpameHue cxeMbi r3C coeMeiqeHHoeo muna u pacnoAOMceHHOü e meAe ruomüHbi, omnocumeAbHO r3C Tpuepe Abb. 26. Vergleich der zusammenhángenden und der Wehrkraftu-erksbauueise am Kraftwerk Tríer Különösen figyelemre méltó ez a megállapítás magyar szempontból, mert a Tiszabura-i vízerőmű jellemző adatai csaknem megegyeznek a Mosel-erőművek adataival s így egy ilyen változat kidolgozása lényeges megtakarítást eredményezhet. Meglepő élesen vitatja viszont H. Storek az előbbi megtakarítást és kifejezetten tévedésnek minősíti, hogy a csőturbina kisebb hosszat igényel, mint a függőleges tengelyű csigaházas Kaplanturbina, mert a vízerőtelep hossza elsősorban a megengedett belépési sebességtől függ [31]. Állításának igazolására összehasonlítja a Trier-i vízerőmű csőturbinás tervét egy olyan klasszikus változattal, amelynek méreteit a Lilla Edet vízerőmű adataiból vezette le. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a csőturbinás változat alapterülete 15%-kal nagyobb (26. ábra). Természetesen tervek nélkül nehéz állást foglalni egyik vagy másik megállapítás mellett, tény azonban az, hogy az első esetben a csőturbinás változat egy ugyanazon a folyón már megépült vízerőművel lett összehasonlítva. H. Chamayou is végzett hasonló összehasonlító számításokat a Castet-erőművel kapcsolatban [32], Két azonos költségű gépcsoportra vonatkoztatva a klasszikus megoldáshoz képest az alábbi arányszámokat kapta ^ Gépcsoport 1 Segédberendezések 0,7 Karbantartó eszközök . . 0,65 Mély- és magasépítés .... 0,53 Eszerint 40% összmegtakarítást sikerült elérni. Ez a megállapítás is K. Böhler eredményeit támasztja alá. Véleményem szerint még kiviteli egyszerűsítések is mutatkoznak. A körkeresztmetszetű, nagyjából vízszintes turbinacsatorna létesítése ugyanis mind tervezési, mind pedig építési szempontból sokkal egyszerűbb, mint a bonyolult csigaház és hajlított szívócsatorna. Az építési és szerelési idő is kedvezően alakul. Már a Rostin-erőmű is hihetetlenül rövid idő alatt épült meg. A 390 kW teljesítményű vízerőmű építése 6 hónapig tartott. A kereken 450 kW teljesítményű ,,Ságe" erőmű Bürglen-ben —amelyről, mint az első svájci csőturbinás erőműről már megemlékeztem — alig egy év alatt épült fel [34]. Kis vízerőműveknél a szerelést nagyon meggyorsítja, hogy az egész gépegységet a gyárban össze lehet állítani s már így a helyszínre szállítani. A 400 kW teljesítményű Osberghausen-i csőturbinát 2 hét alatt szerelték be [26], Még bámulatosabb volt a Castet-erőmű 800 kW-os turbinájának szerelése. A teherautóval a helyszínre szállított gépegységet egyetlen fogással emelték le és engedték le a helyére. Összesen 12 óra elég volt a szereléshez [32]. Üzemi költségek tekintetében utalok O. Henninger és A. Gristaller véleményére, akik szerint lényeges különbség nem mutatható ki. Az elrendezés hidraulikai teljesítőképességének mérlegelésénél két szempontot kell megvizsgálni : az áramlási viszonyok alakulását és magának a csőturbinának a hatásfokát. Ami az áramlási viszonyokat illeti, ugyanazt a megállapítást lehet tenni, mint a megosztott erőműnél : a turbinákra való rááramlás minden üzemi állapotban kedvező, az esésnövelés lehetősége pedig, külön beruházás nélkül is, minden elrendezés között a legjobb. A csőturbina hatásfoka tekintetében azonban már megoszlanak a vélemények. Abban a legtöbb — általam is idézett — szakértő egyetért, hogy az üzemvízhozamnak iránytörés