Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
5. szám - Kozák István: Felszíni vízrendezés és bányaművelés
Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Jfl3 VÍZÉPÍTÉS A tanulmány azokra a kapcsolatokra mutat rá, amelyek a bányavidékek felszíni vízrendezése és a bányaművelés, kőzetmechanikai, továbbá geomechanikai kérdések vizsgálata között fennáll. Az ismertotett példák alapján javaslatot tesz az ilyen területeken végrehajtott vízrendezésekkel kapcsolatosan. Felszíni vízrendezés és a bányaművelés KOZÁK ISTViN Bányák feletti területen a vízépítő mérnököt érintő egyik legbonyolultabb probléma a külszíni vizek viselkedése. A bányaművelés következtében folytonosan változik a külszín, tehát változik a külszíni vizek lefolyási lehetősége is. Változik továbbá a széntelep fedőrétegeinek tömörsége, fekvése. Űj vetők keletkeznek és ezek erősen megváltoztatják a talaj áteresztőképességét. A lassan bekövetkező alakváltozást nem vesszük figyelembe. Különösen a széntermelő üzemek, de mások is lebecsülik a felszíni vízrendezés fontosságát. Pedig már hazai példa is tanúskodik arról, hogy a kár összege nem áll arányban a megelőzéshez szükséges beruházások összegével. Bizonyára többek előtt ismert eset a szuhavölgyi bányák 1955. július 5-ről 6-ra virradó éjjel bekövetkezett elöntése. Ekkor a feketevölgyi 11-es aknán az aknaszájon, a felsőnyárádi akna újonnan lyukasztott segédlejtaknáján és az Ormos IV-es aknán a felszíni horpákon, Szuhakálló I és II. aknán az aknaszájon tört be kisebb-nagyobb vízmennyiség, amely Felsőnyárádon szomorú következményekkel járt. A helyszíni viszonyokat az 1. ábra mutatja. A bányaműveléssel kapcsolatos vízügyi feladatok közül a műszakilag legkevésbé feldolgozott témakör a bányaüzemek felszíni vízrendezése. Nem véletlen ez, hiszen vízépítő, bányászati, geológiai, kőzetmechanikai, geomechanikai és még néhány szakág mellékesen kezelt ismeretanyagát kell összefogni ahhoz, hogy a tárgykör valamely feladata elég jól megoldhatóvá váljék. A feladat nagysága még alig áttekinthető, hiszen ilyen irányú hazai tapasztalattal szinte nem is rendelkezünk. Az eddigi tapasztalatok alapján is látható, hogy a jelenlegi ismereteink messzemenő kibővítése szükséges a fedőrétegek, valamint a vetők bányászat hatására bekövetkező viselkedéséről. Néhány gondolatot szeretnék adni arra, hogy ilyen vízrendezési munkáknál milyen adatok beszerzésére lehet szükség, hogyan kell figyelembe venni az alábányászás hatásait, hogyan kell kiértékelni a geológiai felépítés, a bányaművelés, a kőzetmechanika, a geomechanika és topográfia helyi adottságait, s ezek figyelembevételével helyes vízrendezési tervet készíteni. A felszíni vizek szempontjából a hirtelen bekövetkező repedések és a gyorsan lezajló süllyedések különösen veszélyesek. Vizsgálnunk kell a rendezésre kerülő területen a topográfiai és a geológiai vízgyűjtő területek határait, mivel ezek különbözősége — különösen kisebb vízgyűjtő területek esetén — lényeges lehet. Nem fogadható el feltétel nélkül a vízgyűjtő területre a szabványokból és segédletekből számítható lefolyási tényező értéke. Ez a tényező ugyanis nem érzékeli az alábányászást követő talaj lazulását, továbbá a feltétlen előálló kisebb-nagyobb repedések vízáteresztő hatását, ami miatt a beszivárgó vizek mennyisége a lefolyóvizek rovására növekszik. Kevés tapasztalati adatunk van — még külföldi viszonylatban is — a különféle mederburkolatok süllyedéssel, húzó- és nyomóerőkkel szembeni viselkedéséről. E téren inkább helyi szokások a döntők. Pécs környéki bányáknál például fa-, kőés betonburkolatot, Tatabányán beton- és betonlapburkolatot:, Dorogon, Tokodon betonburkolatot, Kányáson kőburkolatot alkalmaznak. Ki kellene kísérletezni az egyáltalán nem használatos bitumenes burkolatok viselkedését. Nézzük meg, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennünk a bányavidékek vízrendezése során. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a bányászati terület feletti rendezésre váró vizek legjelentősebb része csapadékvízből származik. Néhány helyen számottevő vízmennyiség adódik a kiemelt bányavizekből : Dorogon, Tokodon, Annavölgyön, Sárisápon, Tatabánya Síkvölgyaknán, Ajka Ármin-aknán, Pécs István-aknán. Ezek elvezetése szintén a felszíni vízelvezetéssel együtt történik. A bányavizek elvezetése kevesebb problémát ad, mint a csapadékvizeké, mivel a bányavizek közepes és maximális hozama közti arány — néhány kivételtől eltekintve — sokkal kedvezőbb. A csapadékvizek közepes és maximális hozamának aránya több tízszeres, sőt sokszor százszoros. Ebből kifolyólag a bányavizek elvezetésére alkalmazott szelvény méreteit sokkal gazdaságosabban választhatjuk meg, mint a tisztán csapadékból táplált vízfolyások keresztszelvény méreteit. Bányaüzemek telepítése során az akna helyének megválasztása sokszor igen nehéz feladat , így adódhatnak olyan kényszerű helyzetek, amikor például vízmosások hordalék kúpjára kell helyezni az akna üzemterületét. Ilyen eset a csernelyi, a királdi, az egercsehi 100-as és a Szeles-akna telepítése. Különösen ilyen állandóan száraznak látszó vízmosások esetén érhetik kellemetlen meglepetések az üzemet, s így erre különös gondot kell fordítani. Az 1. ábrán látható, hogy a Feketevölgy 1., a Feketevölgy II., a Felsőnyárád, a kurittyáni külfejtés, a Szuhakálló I. és a Szuhakálló II. aknák a Szuha-patak árterében nyíltak, illetve a patak árterét bányásszák alá. Az Ormos-patak völgy rében levő Ormos IV. akna műveli Kurittyán közelében a IV. telepet. Az ezek hatására keletkező felszíni
