Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Szablya Ferenc: Budapest főváros csatornázásának távlati terve

ItíJf Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. Szablya P.: Budapest csatornázásának távlati terve folyamatban van. „Okvetlenül megkövetelendőnek tartjuk azt, hogy az egész óbudai part ezeknek a kitorkolásától megóvassék és ezek a parti főgyűjtők segélyével, szükség esetén átemeléssel a lakott városrészek alá vezettessenek." Az idézet híven tükrözi vissza a Duna elszennyeződésétől való félelmet. Az óbudai főgyűjtő építésére csak 1912-ben került sor, s 1914-ben készült el. Ugyanebben az időben építették meg (1912— 1917) a Zsigmond téri szivattyútelepet is. Az egyre jobban beépülő Kelenföld csatornázására 1914-ben elfogadott csatornázási terv áll rendelkezésre. A háborút követően Kelenföld csatornázására újabb általános terv készült, amelyet 1926-ban hagytak jóvá. Az új terv lényegesen módosítja a korábbit. A jobbpart csatornázását áttekintve arra a megállapításra kell jutnunk, hogy az általános és egész Budára kiterjedő terv hiánya miatt, továbbá a városfejlődés megakadályozásának lehető elkerülése végett a csatornahálózat kiépítése során nem a természetes és a műszakilag helyes utat követték. Elsősorban a főgyűjtő kiépítésének kellett volna megtörténnie és ezt követte volna az egyes városrészek hálózatának fejlesztése. Sajnos fordítva történt, az egyes városrészek hálózatát tervezték meg és építették ki, azzal a feltételezéssel, hogy azok bekapcsolhatók legyenek, egy a Duna jobbpartján, a város alsó pontjáig végig vezetendő főgyűjtőbe. Ilyen feltételezés alapján készült Óbuüa, Tabán, Kelenföld csatornahálózatának tervezése. Ennek a helytelen eljárásnak összes hátrányai ma már durván mutatkoznak. A pesti oldal ismertetésénél megemlített 1938. évi tervben szereplő jobbparton végighúzódó „budai szennyvízfőcsatorna" építkezéséből a háború kitörése miatt, mindössze csak a Budafoki úti főgyűjtőt hosszabbították meg a Bertalan utcáig. Külön fejezetet igényel a Nagy-Budapest kialakításakor az egykori peremvárosokkal bővült hálózat ismertetése. Újpestnek van a peremvárosok közül a legjobban kiépített hálózata. Azonban részben a múlt századból, részben e század elejéről származó csatornái zömmel román cementből készültek, már elavultak, így átépítésük elkerülhetetlen. Fokozza a nehézségeket az ipari üzemekből keletkező nagy vízmennyiség, amely sok esetben emberre és csatornára egyaránt veszélyes. Rákospalotának, kisebb hálózata van. Hálózatának egyik részét a Szilas-patakba kötötték be. A kis vízhozamú patak a tisztítatlanul bebocsátott ipari és házi szennyvizek hatására nyílt szennyvízcsatornává lett. Csatornahálózat hiánya miatt a volt MAV lakótelep és egy újonnan épült lakótelep területe sokat szenved a nyári záporok idején, amikor az ún. Cserba-tó környékére zúdul le a csapadékvíz és kellő elvezetés hiányában utat, házakat önt el. Ezen a bajon igyekszünk segíteni a rákospalotai mélyzóna főgyűjtőjének építésével. Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld és Cinkota gyakorlatilag csatornázatlan. Ugyanez a helyzet Rákosliget, Rákoskeresztúr, Rákoshegy és Rákoscsaba esetében is. Pestlőrinc, Pestszentimre, Pesterzsébet és Kispest csatornázási szempontból önálló rendszert alkot. A szenny- és csapadékvizek befogadója a Soroksári Dunaág. A Dunaág további elszennyeződésének a megakadályozására szolgáló szennyvíztisztító telep építése folyamatban van. Csepel város csatornázása az 1945. év után kiépült főgyűjtőhálózat és szivattyútelep létesítésével indult fejlődésnek. Békásmegyer, Csillaghegy csatornázatlan. Albertfalva keleti részén a két háború közötti időben épült a csatornahálózat és az átemelőtelep. Ujabban a lakótelepek építésével egyidejűleg bővült a hálózata. Budafok részben csatornázott, a csatornák szabadon torkollnak a Dunába. Budatétény déli részén a legutóbbi háború alatt létesült elválasztó rendszerű csatorna szabad dunai kitorkollással, ahova Nagytétény vizei is bekerülnek. Nem volna teljes csatornahálózatunkról a beszámolónk, ha a főváros területén levő nyílt csatornákat (árkokat) és patakokat — a hegyvizek és belvizek levezetőit — kihagynánk. A hegyvizek levezetői részben Budapest határán túl terjedő vízgyűjtő terület vizeit is levezetik, így rendezésük a szomszédos községeket is érinthetik. A vízfolyások szabályozása a környezet fejlődéséhez városrendezési és közegészségügyi szempontból egyaránt szükséges. Szabályozásuk által nagy területek válnának rendezetté, beépíthetővé és az ilyen árkok esztétikai szempont ból sem kifogásolhatók. A ifrií'os-patak a pesti oldal legnagyobb állandó vízfolyású nyílt csatornája. A gödöllői dombvidék csapadékvizeiből ered és miközben fővárosunkon 18 km hosszban áthalad, csapadék és belvizekkel gyarapodik. Emellett a vele párhuzamosan haladó zárt szelvényű egyesített rendszerű csatornának vészkiömlője is. A patak vízgyűjtő területe 1(15 km

2. Befogadója a Duna. Hóolvadás és záporok idején a megnövekedett belvíz levezetése nehéz•'!. ábra. A Rákos-patak mederfenék burkolása (FIUE. 3. noKpbimue ÖHÜ pyem pyibH POKOIU Abb. 3. Sohlenverkleidung am Bach Rákos