Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

SIf Hidrológiai Közlöny 1958. 2. sz. Könyvismertetés Jan Smetana: „Hydraulika" (Két kötetben, 544 + 490 = 1034 oldalon, 339 + 328 = 667 ábréval és számos táblázattal). Prága, 1957. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadása (cseh nyelven). A korszerű hidraulika és a korszerű áramlástan egyre jobban közeledik az általánosabb értelemben vett (a gázok áramlásával is foglalkozó) folyadékok mechanikájához. A három tudomány között egyre jobban elmosódnak a határok és összefonódásuk eredményeképpen olyan tudományág jön létre, amely magában foglalja a szűkebb, valamint a tágabb értelemben vett folyadékokra vonatkozó összes ismereteket és az újabb összefüggések megállapítása, újabb ismeretek szerzése céljából éppúgy felhasználja a megfigyelések, mérések eredményeit, mint a matematika tételeit és módszereit. Smetana professzor könyvének megjelenése, tárgykörének kiválasztása, jelentős lépés a folyadékkal és azok mozgásával fizikai szempontból is foglalkozó egységes tudományág kialakításának útján. A nagy terjedelmű könyv nagyon sok hasznos ismeret, tudományos megállapítás, jól átgondolt összefoglalása. A hidraulika közvetlen tapasztalaton alapuló eredményei mellett megtaláljuk benne a folyadékmozgás különböző jelenségeinek matematikai jellemzését, valamint azokat a megfontolásokat, amelyek elősegítik a folyadékmozgással kapcsolatos feladatok kísérleti, vagy elméleti megoldását. Minthogy a könyv a hidraulika tárgykörén kívül felöleli a folyadékok mechanikájának egyéb részeit is, véleményünk szerint helyesebb lett volna „Folyadékok mechanikája" címmel megjelentetni. A kétkötetes mű egyrészt tíz részre, másrészt 29 fejezetre, az egyes fejezetek paragrafusokra, a paragrafusok pedig pontokra oszlanak. Az első rész a hidraulika történelmi fejlődésének ismertetését, valamint a folyadékok fizikai tulajdonságaira vonatkozó ismereteket tartalmazza. A második részben a hidrostatikát, a harmadikban a folyadékok kinematikáját találjuk, a negyedik rész a folyadékok dinamikájával, az ötödik az ipari csővezetékekben, a hatodik pedig a nyílt medrekben mozgó folyadék mozgásjelenségeive] foglalkozik. A hetedik részt a permanens lokálisan változó, a nyolcadikat pedig a nem permanens mozgásoknak szentelte. A kilencedik részben a potenciálos síkmozgásoké, a tizedikben pedig a talajvíz mozgását tárgyalja. A vázolt beosztással kijelölt kereteket a szerző — egyszer az elmélet módszeres felépítése, másszor a gyakorlati hasznosítás igényeit tartva szem előtt — gazdag és változatos tartalommal tölti ki. Részletesen ismerteti ennek során a mozgó folyadékra jellemző mennyiségek közötti összefüggést kifejező egyenleteket és azok gyakorlati alkalmazását. Foglalkozik a turbinákban áramló víz mozgását jellemző összefüggésekkel, kitér a dimenzióanalízis, valamint a hasonlósági mechanika tételeinek ismertetésére és rámutat a tételek gyakorlati alkalmazására is. Foglalkozik lamináris és a turbulens folyadékmozgás vizsgálatával, a határrétegelmélettel, az áramlási ellenállás meghatározásával, az áramlási árnyékok keletkezésével és hatásával, a csövekben való vízmozgásnál fellépő súrlódási és egyéb veszteségek meghatározásával, a permanens, valamint a nem permanens vízmozgásokkal, a felszíngörbék analitikus és szerkesztő eljárások útján történő meghatározásával. Tárgyalja a körszelvényű csövek súrlódási tényezőjének kiszámítására használatos régebbi és újabb képleteket és ismerteti a körtől eltérő szelvényalakú csövek súrlódási ellenállását. Megtaláljuk a könyvben a kosütést jellemző menynyiségek meghatározásával kapcsolatos módszerek részletes ismertetését (az Alliévi-módszert, a Conti-féle grafikus eljárást, a Schnyder-Bergeron módszert), valamint a kiegyenlítőmedencék hidromechanikai méretezésénél alkalmazott számítási és szerkesztési eljárásokat. Tárgyalja a permanens lokálisan változó vízmozgás különböző eseteit (kifolyás tartályból, átbukás stb. a potenciális síkáramlást, a komplex változós, függvények, valamint a konform-ábrázolás alkalmazását, a szabadsugárelméletet stb. A konform ábrázolással foglalkozó fejezet többek között magában foglalja a Zsukovszkij-féle, valamint a Trefftz-féle grafikus transzformációs módszer ismetetését. A tizedik rész a szivárgó vízmozgás vizsgálatával kapcsolatban elért eredményeket, megállapításokat, a szivárgó víz mozgását jellemző összefüggéseket, ezek gyakorlati alkalmazását (kutak, talaj csövek környékén, gáttesten át, alaplemez alatt történő szivárgást stb.), valamint a szivárgási feladatok kísérleti megoldásával kapcsolatos meggondolásokat tartalmazza. Az érthetőség megkönynyítése céljából részletesen tárgyalja a matematika hidromechanikában alkalmazott részei közül azokat, amelyek a mérnöki gyakorlatban egyébként ritkán fordulnak elő. Mind a hallgatók, mindpedig a gyakorló mérnökök szempontjából nagy értéke a könyvnek az, hogy benne az alapfogalmak pontos meghatározásai szerepelnek. A könyv áttekinthetőségét az anyag említett tagozásán kívül megkönnyíti az is, hogy a fontosabb megállapításokat, meghatározásokat a szerző ún. tételekben foglalta össze. A tételeket a szöveg többi részéből kurzív betűk emelik ki. A levezetések megértését jól áttekinthető ábrák könnyítik meg, a megállapításokat, eredményeket gyakorlati példák teszik szemléletessé. A folyadékok mechanikájának, valamely részével részletesebben foglalkozni kívánót a szakirodalom jegyzéke segíti munkájában. Sajnálatosképpen ebből a felsorolásból a magyar kutatók munkái teljesen hiányzanak, ami nyilván nyelvi nehézségeknek a következménye. Kár, hogy a tartalomjegyzék részletesebb a szükségesnél, terjedelme aránytalanul nagy (az első kötetnél 24, a másodiknál 14 oldal). Sokkal áttekinthetőbb lenne, ha a paragrafusok egyes pontjai már nem szerepelnének benne. A szerző — mint az elsőszóban írja — könyvét tankönyvnek és kézikönyvnek szánta. Ügy látjuk, mindkét célnak megfelel, bár emelné az értékét, ha benne a hidromechanika egyes területein újabban elért eredményeket ismertető olyan munkák is szerepelnének — ha másként nem, legalább megemlítve —, mint Schlichting Grenzschicht-Theorie című, vagy Langhaar Dimensional Analysis and Theory of Models: című könyve. Smetana professzor a vízgazdálkodással foglalkozó' nemzetközileg elismert tudósok testületének egyik legrokonszenvesebb egyénisége, aki a nemzetközi együttműködés megszervezését számos kezdeményező javaslattal segítette elő. Könyvét, amely egyaránt értékes segédeszközt jelent az egyetemi hallgatók és a gyakorlati, valamint a kutatómérnökök számára, mindenütt a legnagyobb elismeréssel fogják fogadni. Németh Endre és Ivicsics Lajos.