Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

2. szám - Lovas László–Vitális György: Békéscsabai vízkutatási terület vízföldtani adottságai

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1958. ÁPRILIS 38. ÉVFOLYAM 2. SZÁM HIDROGEOLOGIA A békésosabai vízkutatások lehetővé tették az ősi Maros hordalékkúpja északi szárnyának alaposabb megismerését. A tanulmány — amely részletesen ismerteti ezeket a hidrogeológiai eredményeket és megoldást ad Békéscsaba vízellátási problémáival kapcsolatosan — értékes módszertani kérdéseket is felvet. A vízutánpótlódás mértékének a tisztázására végzett vizsgálatok útmutatók lehetnek a vízbeszerzésekkel kapcsolatosan felmerülő feladatok mérnökgeológiai szempontból történő megoldására. A békéscsabai vízkutatási terület vízföldtani adottságai LOVAS LÁSZLÓ és VITÁLIS GYÖRGY 1. Bevezetés Békéscsaba jelenlegi vízigénye 10 000 m

3/nap. Ennek a vízhozamnak felszínközeli vízadó rétegekből történő beszerzésére a Békés megyei Tanács Tervosztálya a Mélyépítési Tervező Vállalat Hidrológiai Osztályát bízta meg. A vízfeltárási munkák hosszabb-rövidebb szakaszossággal 1950—1956. között folytak. A vizsgálati eredmények szakirodalmi közlését indokolja az a körülmény, hogy kb. hét esztendős munkával olyan területről sikerült fontos adatokat összegyűjteni, amely eddig csak hiányosan volt feltárva. Továbbá olyan hidrológiai feladatot kellett megoldani — felszíni vízfolyástól távol telepített nagykapacitású vízmű vízutánpótlásának tisztázásával — amelyet sem az alaposan átvizsgált hazai, sem a külföldi szakirodalom még nem tárgyalt. Az 1950-ben megkezdett feltárások eredményei azt mutatták, hogy sem Békéscsaba területén, sem közvetlen környékén nagyobb vízmennyiség tartós kitermelésére alkalmas felszínközeli vízadó rétegek nem találhatók. Egyedül Békéscsabától délre, légvonalban mintegy 10 km távolságban —l'jkígyós község határában — sikerült az akkor még 6000 m

3/napban megadott vízigény beszerzésére alkalmas területet kijelölni (I. sz. telephely), időközben a vízigény 10 000 m

3/napra emelkedett. A további vizsgálatok tisztázták, hogy az l.sz. telephelyen a kutak "számának növelésével nem remélhető jelentősebb vízhozamnövekedés, ezért a vízhiány pótlására újabb terület kijelölése szükséges. A vízutánpótlódás kérdésének vizsgálatával egybekötött újabb feltárások eredményeként sikerült a Medgyesegyházától északra fekvő Il/a jelű telephelyről 4000 m

3/nap, a Nagykamarástól keletre fekvő Il/b telephelyről pedig 6000 m

3/nap vízhozam tartós kitermelhetőségét biztosítani. (Lásd a mellékelt helyszínrajzot, 1. ábra.) 2. Földtani és vízföldtani fölépítés A vizsgált, Békéscsabától délre eső — Szabadkígyós—Kétegyháza—Nagykamarás—Almáskamarás—Medgyesegyháza—Medgyesbodzás és Újkígyós községek közötti — terület felszíne közel sík, enyhén hullámos. A terephullámok rendszerint nyugat-északnyugat—kelet-délkeleti irányban húzódnak és csak Újkígyós környezetében fordulnak észak felé. A felszínen nyomozható, változó sűrűségű, 50—200 m széles medrek nagyobbára az egykori Maros folyó fő, illetőleg mellékágainak nyomvonalát jelzik. A fent körülhatárolt terület felszínét negyedidőszaki üledékek borítják. A pleisztocén képződményei az agyagos-, infúziós és homokos lösz, valamint a löszös homok, míg a holocént folyami homok, szikes lösz, szikes lösziszap, szikes agyag és szikes homok, továbbá öntéshomok, öntésiszap és öntésagyag képviseli. A vízkutató fúrásokkal feltárt felszín alatti, ugyancsak negyedidőszaki törmelékes üledékek . kavicsos homok, durva és finom homok, agyagos, iszapos homok, homokos agyag, agyag, iszap, alárendelten tőzeg rétegek. A vízkutatási terület tulajdonképpen a Maros törmelékkúpjának északi szárnyán, hazánk vízföldtani tájegységei közül a „középalföldi depresszió" DK-i részén [8], illetve az „Alföld keleti depresszió"-jának északi részén [3] foglal helyet. A Maros törmelékkúpjának északi szárnya, valamint az ősi Maros egykori medrei részben a felszínen, nagyobbrészt a felszín alatt Lökösháza— Nagykamarás—Bánkút—Medgyesbodzás községek vonalában KDK felől NyÉNy-i irányban nyomozhatok. Sümeghy J. munkáiból [9—12] ismeretes, hogy a Maros törmelékkúpjának 400—500 m vastag pleisztocénkori rétegösszletét főleg homokos, alárendeltebben kavicsos rétegek építik fel. Az