Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
1. szám - Bartha István–Ivicsics Ferend: Olajipari szennyvizek tisztítása
Bartha I.—Ivicsics F.: Olajipari szennyvizek tisztítása Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. 69 fogóból és az emulzióból álló szennyeződés szétválasztására, majd az így kapott és a szennyvíztől elválasztott benzin-, olaj-, kátrány- és zsiradékféleség kiválasztására szolgáló különleges berendezésekből áll. Ezeket egészítik ki a befogadó által megkívánt tisztítási fokot biztosító egyéb berendezések, amelyek pl. biológiai utótisztítók vagy más szűrőberendezések lehetnek. Az emulzió bontására kémiai eszközöket, hőkezelést, légbefúvást, vagy elektromos úton működő benzin-, olaj-, kátrány- és zsírfogó berendezéseket alkalmaznak. A befogadó előtti természetes adottságokat is ki lehet erre a célra használni (tározó tavak stb.). A hosszanti vagy függőleges átfolyású, felúsztatással működő olajfogó berendezésen kívül a lényegesen kisebb helyigénnyel rendelkező tangenciális bevezetésű és csavarvonalú áramlással működő benzin-, olaj-, kátrány- és zsírfogó alkalmazása is lehetséges. A benzin-, olaj-, kátrány- és zsírfogóberendezéseket vagy közvetlenül a szennyeződés keletkezésének helyén az épületen belül, vagy kívül helyezzük el, esetleg a központi csatornázás végpontján, a befogadóba való bebocsátás előtt. Már utaltunk rá, hogy az említett homokfogó és a mechanikai olajfogó nemcsak külön-külön a homokot, illetve az olajat tartja vissza az átfolyó szennyvízből, hanem bizonyos mértékig egymás funkcióit is betöltik. Ugyanis a homokfogóban a nagyobb olaj szemcsék felúsznak a víz felszínére — tehát mint olajfogó is működik — a mechanikai olajfogóban viszont finom szemcséjű homok és egyéb, a víznél nehezebb fajsúlyú finomabb anyag is leülepszik — így ez a műtárgy, mint homokfogó illetve ülepítő is szerepel. A homokfogóban általában nagyobb sebességek uralkodnak, mint a mechanikai olajfogó medencében. Ezért a homokfogóban a szennyvízben levő olajmennyiségnek rendszerint csak nagyon kis része úszik fel a felszínre. Az így összegyülekező olajat célszerű eltávolítani, hogy az olajfogó berendezést ezzel is kisebb olajmennyiség terhelje. A mechanikai olajfogó medence tervezésénél — amint azt a későbbiekben látni fogjuk — a várható üledékmennyiséget is figyelembe kell venni. Ismertetésünkben a mechanikai olajfogókkal foglalkozunk, ugyanis ez a legfontosabb és leggyakrabban előforduló műtárgy az ásványi és növényi eredetű olajos, kátrányos, illetve zsíros szennyvizek tisztítása során. Az olajipari szennyvizeknél a benzin, olaj, kátrány és zsiradék kifogására szolgáló mechanikai berendezések hosszanti vagy ritkább esetben függőleges átfolyással működnek. A medencék átfolyási keresztmetszete a fenékre kiülepedő anyag számára biztosított tér fölött kezdődik és a kiváló, felszínre úszó olaj összegyűjtésére szolgáló olajgyűjtőtér alsó szintjéig tart. Az olajipari szennyvizek tisztítására szolgáló mechanikai tisztító berendezéseknél különösen fontos, hogy a vizet a medence teljes keresztmetszetére egyenletesen osszuk széjjel. Az áramlás általában megkívánt lamináris volta és az így kiadódó igen kis sebesség teszi lehetővé az olajféleségek felszínre emelkedését. A mechanikai ülepítők méretezése során a képletekben szereplő egyes betűk értelmezése (dimenziója) az alábbi : x = a szennyeződés mértékére jellemző számérték, melyet a VODGEO Intézet lefolytatott kísérletei alapján határoztak meg. Elméleti értéke kn oc = 0,015 -f- 0,875 Km ahol k 0 = a fczennyvíz ásványolaj koncentrációja \mg\l\ ; k m = a szennyvíz mechanikai szennyeződése [mg/l] ; az a értékeire az 1. ábrán találunk a VODGEO Intézet által meghatározott kísérleti értékeket ; fi = zavarossági tényező, a mechanikai olajfogón átáramló szennyvízből az olaj kiválására hátrányos, zavarosságra jel0,90 "O U,ÖB OfiB ^ 0,84 0,87 0,80 0-10 8 10 Km J # 0,85 Ho 20 30 iO 50 1. ábra. Az ásványolajrészecskék sebességének meghatározásához szükséges a tényező változása a KJK in viszonyszám, függvényében (A szovjet VODQEO intézet áltál meghatározott kísérleti értékek) 0uz. 1. M3MeneHue K03(puiiuenma, HeoexoduMoeo dnn onpedenenuH CKopoemu nacmuii m0mu, e 3aeucuM0cmu om omHouieHun K 0/K»Í. (Benumum, onpedeAeHHbie no uccAedoeaHUHM coeemcKoeo Mncmurnyma BO/JTEO) Fig. 1. Variation of the coejficient required for the determination of the velocity of mineral oil particles plotted against the ratio KJK m (Experimentál results of the Soviet VODGEO Institute)
