Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Ligetiné, Reviczky Alice dr.: A parádi fürdővízkészítés technológiájának vizsgálata

L.-né, Reviczky A. dr.: A parádi fürdővíz-készítés Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. 481 Mertek • W/W), JELMAGYARÁZAT Kekesszürke agyagos, pirites, timsás tufa és agglomerátum (10,11) (1?) Kekesszürke pirites, kovás, ka.itinos, timsós tufa és agglomerátum (9) Világosszürke timomtos, kovás, kaohnas, pirites, szu/fátos agglomerátum (2,7,8) Szar késfehér, kaolinosan bontott pintes. ka'ás dacit (5, S) Vetődés Bányokut 2. ábra. A parádfürdői timsóbánya bányaföldtani térképe Abb. 2. Bergbaukundliche Karte des Alaunbergwerkes in Parádfürdő <t>m. 2. ropHoeeoAoeunecKaa napma Keacifoeoü Kapbepa y nypopma ílapad kútban igen sok : 5864, ill. 1382 mg/l, míg a kis aknában és a felső tóban csak 184, ill. 49 mg/l. Tehát a hígítás és tárolás alatt kiválik. A fürdővízben csak minimális, 12 mg/l mennyiségben van jelen. Viszont ha megfigyeljük a pH alakulását, úgy azt látjuk, hogy a pH növekedésével a vasmennyiségek arányosan csökkennek. Ezért megpróbáltam a koncentrátumok 10-szeres hígításával a pH-t befolyásolni, így az 5664 mg/l vas 512 mg/l-re, ill. 3744 mg/l vas 158 mg/l-re csökkent, miközben a szulfát mennyiség arányosan változott. A hígítások pH-ját még nátriumhidroxid és nátriumkarbonát adagolással 3 és 4 közé szorítottam és a fürdővíz vastartalmának nagyságrendjét értem el. Ezt mutatja az 5. és 6. táblázat. Ezzel a csekély kezeléssel a fürdővíz megközelítő összetételét értem el, mind fajsúly és pH, mind vas, alumínium és bepárlási maradék tekintetében. Valószínű, hogy Párádon a vízérlelésnek nevezett hosszú folyamat sem más, mint a hígítás hatására létrejövő pH változás, s az ennek folytán bekövetkező vaskiülepedés. így a koncentrátumok bepárlási maradékának 10—20%-át kitevő vas a bepárlási maradék %%-ára csökken a fürdővízben. A következő lépésben kísérjük figyelemmel az alumínium feltáródását. Az 1. táblázat szerint a szóbanforgó kőzetek kb. 20% alumíniumoxidnak megfelelő alumíniumot tartalmaznak. Ennek legnagyobb része szilikátos kötésben van és így érthető, hogy az alumínium az áztatmányokban csak 0,01—1,00%-os nagyságrendben található. A szilikátok kénsav hatására elbomlanak és vasvagy alumíniumtimsóoldatok keletkeznek. Minél nagyobb az áztatandó kőzet felülete, vagyis minél jobban aprított a kőzet, és minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabban megy végbe a szilikátok bomlása. Párádon tehát zúzni kellene a kőzetet és az áztatást feltétlenül nyáron végezni. Az alumínium elegendő kénsav jelenlétében mint alumíniumszulfát van az oldatban, míg annak hiányában mint kolloidhidroxid. Az alumíniumhidroxid oldódása 0 és 4 pH között és 9 pH fölött kitűnő, ezzel szemben 4,5—9 pH között majdnem zérus. Ezért csökken le az 5. és 6. minta áztatmányában. az alumíniumtartalom. Ezekből az pirit-