Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
6. szám - Finály Lajos: A szennyvíztisztító berendezésektervezésének utolsó tíz éve
J t62 Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Finály I,.: A szennyvíztisztító berendezések tervezése arányú fellendülése következtében komoly igények jelentkeztek a tervezői gárda kiegészítésére és utánpótlására. Ez elsősorban a tapasztalat-átadás elve szerint történt. A tervező osztályokon és csoportokon belül a már gyakorlott, jól képzett, idősebb tervezők időt és fáradságot nem kímélő önzetlen munkával továbbképzésben részesítették fiatalabb és kezdő kollégáikat. Az ő kezük alól sok kiváló tervező társunk került ki, akik mint mérnöki oklevél nélküli szerény rajzolók kezdték meg tervező vállalati pályafutásukat. Sajnos e téren két alapvető hibát nem sikerült leküzdenünk. Az egyik a külföldi tapasztalatszerzés teljes kimaradása. Az öszsz.es tervezők közül egyedül én magam voltam olyan szerencsés, bogy a második világháborút megelőzően kétszer is voltam külföldi tanulmányúton s a tervezővállalati tervezés első évtizedében az ezeken szerzett tapasztalati anyagból éltem és éltünk. E téren csak a legutóbbi év hozott némi javulást. Ez a tapasztalati anyag képesített a szerencsére bőkezűen rendelkezésünkre bocsátott külföldi folyóirat- és szakkönyvanyag helyes értékeléséro és ennek alapján a tervezés viszonylag korszerű szinten való tartására. Mindamellett a közvetlen külföldi helyszíni tapasztalatgyűjtés sajnálatos elmaradása a népgazdaságnak pótolhatatlan és milliókra menő károkat okozott. A másik hiba az volt, hogy erélyes ós sokszori szorgalmazás ellenére sem lehetett megvalósítani azt az elvet, hogy a tervező vállalatokhoz s különösen az üzemi jellegű szennyvíztisztító berendezések tervezéséhez utánpótlásként máiépítési és üzemi gyakorlattal rendelkező, tehát ne kezdő mérnökök osztassanak be. Ennek a józan és külföldön széltében követett elvnek sehogy sem sikerült érvényt szerezni. t Az utánpótlási nehézségek leküzdésére hamarosan segítséget adott a Mérnöki Továbbképző Intézet megfelelő szennyvíztisztítási tanfolyamok rendezésével s ezek anyagának jegyzet formájában való kiadásával. A tanfolyamok egy része kifejezetten műszaki, tervezési jellegű volt, de azokat a tervezőkön kívül a felügyeleti hatóságoknál s a kutató intézetekben működő kartársak is előszeretettel hallgatták. Ilyet tartottam én magam a biológiai esepegtetőtestekről s azok működéséről, továbbá a házi szennyvizek tisztításáról (ezekről hasonló című jegyzet is jelent meg), valamint ,, Válogatott, fejezetek a szennyvíztisztítás köréből" címen az időközi újabb elméleti és gyakorlati fejlődésről s végül üzemeltetési problémákról. Nagy L. Dénes mérnök a szennyvíz fertőtlenítéséről tartott tanfolyamot, amelyről szintén jelent meg jegyzet is. Dr. Lesenyei József az ipari szennyvizek tisztítása címen tartott tanfolyamot, amelynek anyaga könyv formában jelent meg, Bartha István pedig a savas szennyvizek kezeléséről, jegyzet kíséretében. Nem műszaki, hanem biológiai tárgyú, de a szennyvíztervezést is szolgáló két előadás volt ifj. dr. Szabó Zoltáné, a folyóvizek öntisztulásáról és a szennyvíztisztítás biológiai alapjairól, amelyekről ugyancsak jelentek meg jegyzetek. Ezenkívül az Építési Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium rendeztek továbbképző tanfolyamokat s az egyes tervező vállalatok, elsősorban a MÉLYÉPTERV' is, utóbbi egymás után többet is. A magam részéről fontosnak tartottam, Jiogy továbbképző előadásaim összhangban legyenek a Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítési tanszékének tanmenetével, s az ott szerzett ismereteknek valóban kiegészítői legyenek, dr. Németh Endre, a tanszék professzora ehhez megértő segítő kezet nyújtott egyrészt azzal, hogy módot adott szennyvíztisztítási előadásainak meghallgatására, másrészt több gyakorlati mérnököt vont be az utolsó és a szigorló mérnökök rajztermi munkájába konzultatív munkakörrel, akik ismereteiket és tapasztalataikat e réven is értékesítve lehetővé tették, hogy a műegyetemről kikerülő kezdő mérnökök a szennyvíztervezési munkába azonnal, jó eredménnyel bekapcsol ód hassanak. A tervezési munka sikerét, illetve könnyítését, és a különböző tervező vállalatoknál folyó szennyvíztervezés egyöntetűbbé tételét kívánta szolgálni a néhány év múltán megindult típustervkészítési és az Országos Szabványügyi Hivatalbari megindult szabványosítási munka is. A típustervekről még ma sem alakult ki egyhangú jó vélemény. Sokan vannak azon az állásponton, hogy szennyvíztervezés terén legfeljebb mintatervekről vagy iránytervekről lehet szó. Kétségtelen, hogy a típustervek felhasználása a tervezést nem könnyítette meg, nem tette olcsóbbá a kívánt mértékben és számos súlyos hibának is voltunk tanúi. A szabványra azonban mindenképpen szükség volt és van ma is, bár — amint előrelátható volt — az 1954-ften közzétett 15302 sz. ajánlott szabvány azóta már számos kiegészítésre és javításra szorul. Ez a munka kezdetben az Építéstudományi Intézetben indult útjára, ahol a szennyvíztisztítással kapcsolatos nomenklatúrát is kidolgozták. Szenny vízvizsgálattal régebben csak a volt M. Kir. Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás, mai nevén Haflenyésztési Kutató Intézet, foglalkozott, éspedig főképpen kémiai és működésellenőrzési szempontból. Műszaki osztálya nem lévén, a tervezők részére mind kevesebb segítséget tudott nyújtani. A Pr isler cég ezért már a második világháborút megelőző időkben is mind többször fordult a Fővárosi Csatornázási Müvek szennyvízlaboratóriumához, amelynek kiváló vezetője, dr. Le.senyei József vegyészmérnök nagy hozzáértéssel és ambícióval jött mindig segítségünkre. Ez a kapcsolat az államosítást követően is fennmaradt s az ÁMTI, illetve MÉLY ÉPTERV a tervezés technológiai feltételeinek megállapítása,'vagy valamely elkészült mű üzemi eredményének tisztázása céljából sűrűn vette igénybe e laboratórium munkáját. Később pedig, amikor a Fővárosi Csatornázási Művek a laboratórium megszüntetését határozta el, azt teljes személyzetével és felszerelésével át is vette. "Ennek lett az első szép gyümölcse a Pécs városi szennyvíztisztító telep mellett létesített kísérleti szennyvíztisztító telep, ahol közel egy éven át folyt az igen hasznos eredményeket hozó kísérleti munka. Sajnos ez még le sem zárult, amikor a MÉLYÉPT ERV Vízkiaérleti Szakosztályát az időközben megalakult és működésbe lépett Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vette át. Ekkorra azonban már a szennyvíztervezéstől a laboratóriumi munka elválaszthatatlanná vált. A MÉLYÉPTERV vezetősége ezt a tényt felismerve a laboratórium egy részét a jól begyakorolt személyzet egy részével együtt megtartotta, helyiséget rendezett be számára, s a felszerelést és személyzetet megfelelően kiegészítve a tervezéshez tartozó szennyvízvizsgáló munkának folytatását lehetővé tette. Salamon László vezetésével ez a munka ma is kiváló eredménnyel folyik s módot adott különösen ipari szennyvíztisztítási problémák részben kismintával, részben üzemi méretben történő kísérletezésére. Emellett azonban a VITUKl Vízminőségi Osztálya, dr. Lesenyei vezetésével, továbbra is kapcsolatban maradt a tervezéssel. Időközben az Országos Közegészségügyi Intézet Vízosztályával is gyümölcsöző kapcsolatba lépett a tervezés vonala. Számos problémában kaptunk és kapunk értékes segítséget dr. Papp Szilárd ós Tóth István munkája révén. Emellett az OKI rendkívül értékes ós tanulságos ún. referáló értekezleteire is — ha szennyvízkérdés kerül napirendre -— rendszeres meghívást kapnak a tervezők. Ugyanitt dr. Zoltay Nándor parazitológiai vizsgálataival a szennyvíz további felhasználási lehetőségeire (pl. öntözésre), Fehér Gyula pedig a szennyvíz elszikkasztásával kapcsolatos talajszennyezési jelenségekre és a szikkasztás mechanizmusára kíván fényt deríteni. A tervezés céljaira közvetlenül felhasználható adatok szerzése és kísérleti meghatározása már évek óta folyik — a tervezőkkel való közvetlen és legszorosabb együttműködés mellett — a műegyetemi I. sz. Vízépítési tanszék laboratóriumában. A laboratórium kitűnő gárdájának találékonysága és ügybuzgalma lehetővé tette, hogy legújabban a tisztán hidraulikai jelenségek mellett már ülepítési technológiai vizsgálatokkal, sőt dr. Páter János közreműködése révén bakteriológiai feldolgozást igénylő problémákkal (mint pl. a homokszűrő baktériumvisszatartó hatásával) is lehetett foglalkozni. A Fővárosi Csatornázási Művek újabban ismét felállította a szennyvízlaboratóriumot, dr. Szabóné dr. Muhits Katalin vezetésével. Ezzel kb. egyidejűleg elkészült és üzembekerült a pestszentlőrinci kísérleti eleven-