Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
1. szám - Rónai András: Magyarország talajvizeinek vegyi jellege
Rónai A.: Magyarórszág talajvizeinek vegyi jellege Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. J/.9 7. ábra. összehasonlító példák a vegyelemzési eredmények csillagdiagramos ábrázolására Abb. 7. Vergleich der Sterndiagramme von Prof. R. Maucha und der vom Verfasser eingeführten Darstellungsart des chemischen Gharakters des Wassers Fig. 7. Gomparison of the Maucha star diagrams and of the illustration introduced by the author for indicating the chemical character of water Horko tó (Kiskunhalas) CO," Maucha-féte csillagdiagrammok Nyéktádházoi tó Na^^ CO," K Tisza (Szolnok) co; Szerző ábrázolása HCOj Na Cl J^p Ca SűfpcJy Mg NO, NH. j HCO, Na Cl Ca S0 t TMg N0 3 NH t Az összes oldott só mg/L súlyával aranyos naggságá alapkörök tassák. Nem alkalmazhatók ezek az ábrázolási módok térképen, ahol a területi egymásmellettiséget, vagy távolságot is kifejezésre kell juttatni, sőt ez a főfeladat. Erre a célra megfelelőnek látszik az ún. „csillagdiagramos" ábrázolás, amely a vízkémiai irodalomban éppen magyar szerzők munkájának eredményeképpen ismert és használt. A csillagdiagramok a teljes, vagy lényeges elemzési képet adják és területileg megfelelően helyezhetők el térképen is. Alkalmasak tehát arra, hogy nagyobb területen sok elemzést a területi szomszédság érzékeltetésével ábrázoljanak. A csillagdiagramok lényege, hogy az egyes kationokat és anionokat egy középpontból kiinduló sugárrendszerrel fejezik ki. A sugarak iránya jellemző az egyes alkotórészekre, hossza pedig az alkotórészeknek az oldott sókban viselt egyenérték arányára. Az ábrázolásnak ezt az alapgondolatát később javították. Összekötötték a sugarak végpontjait és így különböző csillagformákat kaptak. Később nem vonallal, hanem a csillagszárakra rajzolt idom területével fejezték ki az egyes ionok egyenértékarányát s ezzel az ábrát tömörebbé tették. Ezt a gondolatot fejlesztettük tovább és a csillagszárakra a legegyszerűbb idomot, a derékszögű háromszöget helyeztük el s ennek területével fejeztük ki az ionok egyenértékarányát. Ezzel a területszámítást könnyűvé tettük, a területeknek szemre való megbecsülését szintén. Az ábra így a legtömörebb. Még egy módosítást tettünk. Az ábrák nagyságát arányosnak vettük a víz összes oldott sóinak mg/l súlyával. Ezzel az ábrák nagysága a víz oldott sókban való gazdagságát is kifejezi és a különböző ábrák azonos ionjai abszolút súlyra is összehasonlíthatóvá lettek. (^őao^ooo^ yiooo-sooo^j 5ooo - IOOOO toa M iooy. Ábráinkon a négy legfontosabb kation és anion kap helyet. A kationok oldalán a nátrium, kalcium, magnézium, ammónium ; az anionok oldalán : hidrokarbonát, klorid, szulfát, nitrát. Az ábrák színes kidolgozásban tekinthetők át legjobban, de fekete rajzban is kiugranak a jellegzetes típusok. Pl. kalciumhidrokarbonátos vizek (Kisalföld, Nyugat Dunántúl, Nyírség északi része, Bükkalja) ; nátriumszulfátos vizek (DélTiszántúl), magnéziumszulfátos vizek (Komárom— Győr vidéke, Jászság északi része). Az országos áttekintés a sókoncentrációra nézve azt az általános tanulságot adja, hogy a talajvíz kevéssé gazdag oldatokban ott, ahol durva üledékben mozog és leggazdagabb ott, ahol finom üledékekben áll. Az Alpok lábainál, a Kisalföld kavicsmezőin, a Duna völgyében Budapesttől délre, az északi hegyvidék völgyeiben, a Tisza közvetlen közelében az oldatok hígak, a talajvíz liszta, sószegény. Kllenben a dunántúli Mezőföld alföldies tájain, a Jászság nagy, lapos agyagmezőin, a Hajdúság folyóktól távoli agyagos lösz vidékén és a Tisztántúl finom üledékekkel borított nagy árterein igen tömények az oldatok. A teljes elemzési képet mutató térképek lehetővé teszik, hogy a víztípusok területi rendjét tanulmányozzuk. A magyar medencék területe ilyen tanulmányokra igen alkalmasnak látszik. A mellékelt térkép országos áttekintést ad a teljes elemzések alapján a talajvízben kimutatható uralkodó sókról. A részlettérképek a magyarázatokkal párhuzamosan egyes tájak talajvízmintáinak teljes elemzési képét adják. Legelterjedtebb talajvíztípusunk a kalciumhidrokarbonátos víz. A Dunántúl nyugati és déli részén és az északi hegyvidékünk peremén min-
