Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Szakváry Jenő - Szitkey László: A hazai törpevízművek ismertetése

Szakváry J.—Szitkey L.: A hazai törpevízművek ismertetése Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. JfJf3 nek az elszállítását tudja biztosítani, a nyomásviszonyok (főként vízelvezetéseknél a pozitív fúrt kutak felszálló vize) általában kizárják az emeletes épületes bekapcsolását stb. Az új törpevízművek tervezésénél viszont ugyanezeknek a szempontoknak a figyelembevételével történik a fejadagok alapján számított vízszükséglet megállapítása és a berendezések méretezése. Az ismertetett fogalmi meghatározás bevezetésével a vízművek korábbi osztályozásánál a kis vízművek csoportja kettévált: a városias ellátást biztosító kis városi (községi, lakó- és üdülőtelepi, üzemi, intézményi) vízművekre és a falusias jellegű törpevízművekre. Utóbbi csoporthoz tartozik a vízelvezetés is, mint a törpevízművek alacsonyabb rendű formája. Mint minden csoportosításnál, itt is számos határeset adódik, ahol elkerülhetetlen az egyes vitatható művek besorolásánál az egyéni döntés alkalmazása. Ilyen határeseteknél a főszempont mellett még néhány egyéb körülményt is figyelembe vettünk : Ilyenek : egy településen belül — különösen az Alföldön — több egymástól független önálló hálózat általában törpevízműves, illetve vízelvezetéses eljáráshoz hasonló ; üdülőhelyeken még akkor is, ha az ellátottak többsége jelenleg közkifolyókról szerzi be vizét, a fejlődés perspektívájára való tekintettel vízműről kell beszélnünk. Földszintes beépítés esetén (új BSH telepek stb.) a falusias gazdasági udvarokkal rendelkező nagytelkes, ritkabeépítésű területeken általában a törpevízműves ellátás jellemző, míg emeletes zártsorú beépítés a vízellátó mű vízműves fejlődését indokolja. A pozitív fúrt kutakra települt hálózatok még városokban is vitathatatlanul vízelvezetésnek tekinthetők, a kis vízhozamú forrásokra telepített művek szinte kizárólag törpevizműves ellátást képesek csak biztosítani. Egyegy adott település vízellátó berendezésének a törpevízművek közé történt besorolásának helyessége esetenként vitatható lehet, a törpevízműnek, mint túlnyomóan közkifolyós ellátásjellegű vízellátó műnek önálló kategóriaként való bevezetése azonban feltétlenül helyes. A törpevízművek éles elhatárolása a városi (községi) vízművektől hazánk ivóvízellátásának gazdaságos fejlesztése szempontjából is döntő fontosságú. A reális gazdasági lehetőségek figyelembevételével ugyanis egy új vízmű élettartamának — 30—50 év — távlatában nem várható mezőgazdasági jellegű községeink és részben az iparosodás feltételeivel nem rendelkező városaink olymértékű fejlődése, mely a parasztság életkörülményeiben, a települések jelenlegi beépítési módjában gyökeres változást idézne elő. Ha tehát távlati terveinkben ezeken a helyeken törpevízművek építését irányozzuk elő, ezzel a falusi lakosság igényeinek megfelelő, jó minőségű és a jelenleginél nagyobb kényelmet és jobb közegészségügyi helyzetet biztosító ellátást érünk el, de egyben a vízműves ellátáshoz képest lényegesen kisebb áldozatok árán. Történelmi fejlődés A törpevízműves és vízelvezetéses ellátási mód kialakulását hazánkban két ösztönző tényező segítette elő : 1. A hegy- és dombvidéki kedvezőtlen, valamint az alföldi kedvező hidrogeológiai adottságok, 2. a települések túlnyomó többségének földszintes beépítése és hektáronkénti kis laksűrűsége. v Mindkét ösztönző tényező — közel azonos időben — a múlt század utolsó évtizedében éreztette hatását. Elsősorban a tiszamenti települések kedvező hidrogeológiai adottságai folytán a pozitív fúrt kutak építéséhez kapcsolódó vízelvezetések és körzeti gravitációs vízellátó rendszerek fejlődtek ki. Iízek a települések főleg mezőgazdasági jellegűek voltak (pl. Algyő, Kistelek, Mindszent, Szatymaz, Sándorfalva, Szegvár, Tápé, Tiszasziget, Cibakháza, Nagyrév, Vezseny stb.), de az iparosodás fejlődésével egyre inkább előtérbe kerültek az ipari és bányaüzemek földszintes lakótelepeinek vízellátási kérdései. Míg az Alföldön a mélységbeli vízadó rétegekre telepített — és rendszerint még szűrőzetlen — pozitív fúrott kutak lettek a vízelvezetések alapjai, addig a bánya- és iparvidékeken a víz beszerzése inkább a felszínközeli víztároló rétegekből, a bányavízből, forrásokból történt. (Pl. Ilangony, Petőháza, Bélapátfalva, Csolnok, Kócs, Kisterenye, Mátraszöllős, Ilerend, Tótvázsony stb.) Az utóbbi vízellátó rendszerek nagy része — a gravitációs forráselvezetések kivételével — főleg gépi erővel működött és néhány esetben karsztvíz jellegű megcsapolásra is támaszkodott. Ott, ahol a bányaműveléssel és iparral kapcsolatos kolóniák nagyobb, meglévő település közelében voltak, több esetben nem lehetett figyel

T men kívül hagyni az ősközségek vízellátási kérdéseit sem. Az így kifejlődött vízellátó rendszerek lassan vízművekké váltak, de annak idején még nélkülözték az egységes fejlesztés alapelveit. (Pl. Tatabánya, .Dorog, Salgótarján, Ózd stb.). Ott azonban, ahol a munkaerő letelepítése nem jelentős településen, vagy éppen önállóan kiképzett kolónián történt, a közkifolyós ellátásra épült vízvezetékhálózat nem fejlődött, máig is törpevízműként működik. Ilyenek : Herend, Csolnok, Balinka, Gánt, Kisgyón, Homokterenye, Szorospatak, Váralja, Padrag, Úrkút, Királd stb. A történelmi fejlődés során — 1890—1920 között — néhány, teljes vízhiánnyal küzdő, vagy ismételt súlyos járványokkal megtizedelt községben az állami költségvetés terhére, vagy a helyi szervek és a lakosság pénzügyi forrásaiból épültek törpevízművek. Ilyenek : Nagynyárád, Füzérkomlós, Hejce, Fóny, Szöllősardó, Vilmány, Ercsi, Szilsárkány, Pécel, Tápiószele, Szelevény, Bátaszék, Dörgicse stb. Az Alföldnek a Tisza menti, főleg Szolnok és Csongrád megyei, mélyfekvésű területein gyorsan elterjedtek az ún. pozitív artézi kutak. A kutak jelentős részénél a víz terepszint fölötti természetes nyomása olyan nagy volt (10—15 m vízoszlop), hogy lehetővé tette a kút vízének csővezetéken távolabbra történő elvezetését is. A víz gi'avitációs elvezetésére egy-egy kút környékén lakó gazdák ,,kúttársaság"-okat alakítottak, melyek a tagoktól beszedett díjakból fedezték a vízelvezetések építési és fenntartási költségeit. Az alföldi községekben és városokban sok önálló vízelvezetés alakult ki, pl.: Hódmezővásárhelyen