Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
6. szám - Kertai Ede: Vízfolyások vízerőkészletének fokozottabb kihasználása
JfOJf Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Kertai E.: Vízfolyások vizerőkészletének kihasználása Most a. vízerőhasznosításra végezzük el ugyanezt a számítást. í, = 4 év B b = 192 millió Ft j3t b = 10(1,5 millió Ft tx — 54 év Ü'b = 3,0 millió Ft Ü= 1,5 millió Ft éry 192,0 + 106,5 1 vS 3,0 + 1,5 = Klb = > (- > — 5 q n — q n n=0 n=5 = 297,5 millió Ft A helyettesítő beruházás hőerőmű. í 2 = 3 év B' = 87,5 millió Ft b ty = 28 óv Ül, = 52,5 millió Ft i t_y iM+v^i 1 __ 4 .qn ^J qn »=0 » = 4 52,5 757 millió Ft H b = X' l 6 — /qj = 757,0 — 297,5 = 459,5 millió Ft 277,7 B k a = 277,7 + 459,5 = 80,0 millió Ft • 213,0 = 0,376-213,0 459,5 B k b = — 213,0 = 0,624-213,0 = 277,7 + 459,5 = 133,0 millió Ft Többszöri közelítés után : Bia = 86,0 millió Ft B kb = 127,0 millió Ft Tehát a vízerőhasznosítást terheli 192 millió Ft 127 millió Ft az öntözést terheli 319 millió Ft 86 millió Ft A vízerőhasznosítás fajlagos beruházása tehát : 319 millió Ft = 18 200 Ft/kW = 3,8 Ft/kWó 17 500 kW 319 millió Ft 84 millió kWó 2. Az öntözés kezdeményező, a vízerőhasznosítás csatlakozó hasznosítás. A víziközlekedés beruházását itt is közös teherként veszem figyelembe. B = 405 millió Ft B a = 213 millió Ft Bb = 192 millió Ft Bk = 0 millió Ft Amint látjuk a teljes beruházásból csak a saját célú beruházást terheltük a vízerőhasznosításra, a duzzasztómű és a hajózsilip költségét pedig az öntözésre. nak : A vízerőhasznosítás gazdasági mutatói így alakul192 miUió Ft 17 500 kW 192 millió Ft 84 millió kWó 11 000 Ft/kW 2,3 Ft/kWó Nézzük meg most azt, hogy elbírja-e az öntözés a rárótt terheket, nem vált-e gazdaságtalanná a beruházás. Ebből a célból számítsuk ki a hajózsilip és a duzzasztómű ráfordításának a beruházás kezdeti időpontjára leszámítolt értékeit. K, 213 54 i 3,0 5 • q n — q H n=0 n=5 = 211,0 millió Ft, K' a = 383,0 millió Ft a helyettesítő provizórium ráfordítása. Még mindig mutatkozik H„ = 383,0 — 211,0 = = 172,0 millió Ft haszon, tehát az öntözés elbírja ezt a terhet. 44 Az ismertetett módszerek összehasonlító értékelése A szovjet módszer a vízerőhasznosítást tekinti kezdeményező ágazatnak és arra terheli a közös költségek jelentős részét. Ez a módszer tehát a minősítésnek csak egy esetére vonatkozik : a kezdeményező hasznosításra. Azonban nem a teljes közös költséggel terheli a kezdeményező ágazatot, hanem csak teherbíróképességének megfelelő mértékig. Ezt a helyettesítő hőerőművel való összehasonlítás alapján állapítja meg s ennyiben rokon a szerző által javasolt módszerrel. Az amerikai módszer egyfeladatú helyettesítő művel operál az adott helyen. Tisztán műszaki szempontok szerint osztja meg a közös költségeket. Nem veszi figyelembe az egyes ágazatok gazdasági eredményeit, azok teherbíróképességét. A módszer alkalmazása sok munkával járó fiktív alternatívák terveinek kidolgozását igényli. A tervek kidolgozása során azonkívül a többfeladatú tervek készítői elfogultan értékelhetik az egyfeladatú alternatívák költségeit. A jugoszláv módszer az amerikai módszer bírálatából indul ki. Nem tisztán műszaki szempontok szerint osztja meg a közös költségeket, hanem gazdasági meggondolások alapján. Az arány megállapításánál olyan fiktív helyettesítő műveket vesz figyelembe, amelyek nagy területen a legkisebb beruházásuak. Tehát helyettesítő művekkel számol, de nem azon a helyen, hanem akárhol máshol, ezért gyakorlati szempontból kevésbé reális. A lengyel módszerek közül az, amelyik a legnagyobb jelentőségű használót terheli meg a közös költségekkel, teljesen megfelel annak az esetnek, amikor szerző javaslata szerint kezdeményező hasznosításról van szó. Ez azonban csak egy esetre jó, mert nem általános. Az azonos jövedelmezőséget biztosító módszerrel nem értek egyet, mert az megváltoztatja az egyes ágazatok valóságos gazdaságossági képét s így hamis következtetésekre adhat alapot más hasonló beruházással való összehasonlításnál.
