Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
6. szám - Kertai Ede: Vízfolyások vízerőkészletének fokozottabb kihasználása
Kertai E.: Vízfolyások vízerqkészletének kihasználása Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. 1^01 ségekre vonatkozó k u k 2, k : t, k.i ... fajlagos beruházási értékeket, amelyek nagyobb területen az adott cél elérése érdekében nagyszámú hasonló létesítmény közül a legkisebbek. A teljes A„ beruházási költség, amely valamely többcélú létesítmény megvalósításához szükséges, ezek alapján osztható meg, ha a komplex létesítmény különböző P eredményeit (kWó, m 3 stb.) megszorozzuk rendre k x, k 2, k : t . . . stb-vel, vagyis B = P l-k l C = P 2-k, D = P 3.fc 3 és ha A„-t a nagyobb körzeten belül érintett egyes ágazatok legkisebb beruházási költségeinek arányában osztjuk meg, vagyis Au B t l = C„ = B + C+ D A 0 B + c + n • B = c-B •C = c-C úgy. hogy A 0<B + C + D+... 11a A 0 > B + + C -f D + . . ., akkor a közös komplex létesítmény gazdaságilag nem indokolt. Jevdevic szerint a vizsgálatot az amerikai módszer szerint is célszerű elvégezni. A beruházási összeg megosztása a két módszer szerint képet ad arról, hogy mily mértékben vannak a különböző vízgazdálkodási ágazatok a közös beruházási tervben érdekelve elsősorban a közös többcélú létesítmény alapján, másodsorban pedig az egyes ágazatoknak valamely nagy területen belüli egyéb kedvező létesítményei alapján. 414 Lengyel módszerek Lengyelországban a többfeladatú létesítmények beruházási költségeinek megosztásának kérdését számos esetben vizsgálták [2], Az alkalmazott módszerek azonban nem voltak egységesek. Az egyik megvalósított beruházásnál pl. azt a módszert követték, amelynél a költségfelosztás révén azonos jövedelmezőséget biztosítottak minden használó számára. .Más esetben viszont a legnagyobb jelentőségű hasznosítóra terhelték az összes közös célt szolgáló építmények költségeit. 42 Szerző módszere Véleményem szerint a beruházási költségek megosztásának két lépésben kell történni : először minősíteni kell a hasznosításban résztvevő ágazatokat és azután valamilyen módszer szerint a megosztást végrehajtani. 421 Minősítés 1. Közös érdekű hasznosítás. Közös érdekű hasznosításon értem azt az esetet, amikor a hasznosításban résztvevő vízgazdálkodási ágazatok igénye a beruházásra időben egyszerre és azonos súllyal jelentkezik. Ilyen esetben a költségeket olyan módon kell szétosztani, hogy azoknak a műtárgyaknak és berendezéseknek a költségét, amelyek csak az egyes résztvevő vízgazdálkodási ágazatok céljait szolgálják, magára az érdekelt vízgazdálkodási ágazatra kell terhelni, a közös célt szolgáló műtárgyak, illetve berendezések költségeit pedig az egyes vízgazdálkodási ágazatoknak a művek élettartama alatt várható haszna arányában kell megosztani. Ez aközösköltség igen számottevőlehet (30—50%). Vegyünk példának egy olyan folyami vízilépcsőt, amely egyidejűleg szolgálja a vízerőhasznosítást, az öntözést és a hajózást is és ezek az igények külön-külön is határozottan jelentkeznek, amire minimális feltétel, hogy legalább a saját beruházást azonnal vállalják. Ebben az esetben a vízerőtelepet a hozzátartozó öblözettel és a megfelelő parti létesítményekkel a vízerőhasznosításra, a hajózsilipet a várakozótereivel és a szükséges egyéb létesítményekkel a hajózásra, míg a komplex célt szolgáló duzzasztómű, a kapcsolódó folyószabályozás költségeit, valamint az egyéb járulékos költségeket a várható haszon arányában szétosztva kell az egyes vízgazdálkodási ágazatokra terhelni. 2. Csatlakozó hasznosítás. Csatlakozó hasznosításnak nevezem azt az esetet, amikor az egyik vízhasznosítási ágazat igénye és annak időszerűsége kimagaslik a többi közül. Az igénnyel elsőnek jelentkező ágazatot kezdeményező ágazatnak nevezhetjük, a többit pedig csatlakozó ágazatnak. A csatlakozó vízhasznosítások önmagukban soha nem létesülnének, ha nem volna egy kezdeményező ágazat. Ezért a beruházási költségek megosztásánál a saját célt szolgáló műtárgyak és berendezések költségét az érdekelt ágazatra, a járulékos beruházásokat pedig a kezdeményező ágazatra lehet ilyen esetben terhelni. 3. Kedvezményezett hasznosítás. Kedvezményezett hasznosításon azt értem, amikor a közös hasznosításban résztvevő ágazatok között van egy különlegesen gazdaságos ágazat, amelynek terhére a résztvevő kevésbé gazdaságos ágazatok előnyben részesülnek. Ebben az esetben a különlegesen gazdaságos ágazat nemcsak a saját célú beruházás, valamint a járulékos költségek terhét viseli, hanem még a többi ágazat saját célú beruházásaiból is átvállal egy részt magára. Hazai körülmények között ilyen kezdeményezett hasznosításról beszélhetnénk például egy tiszai vízlépcső esetében, amikor is az öntözés mint különlegesen gazdaságos ágazat átvehetne terheket a vízerőhasznosítás, illetőleg a hajózás részéről is. Ilyen kedvezményezést azonban csak népgazdasági szinten lehet megengedni, mert hiszen az a haszon, amit az öntözés a vízlépcső létesítése révén hajt az más helyen talán gyümölcsözőbben is befektethető, mint a vízerőhasznosításba, vagy a hajózásba. Véleményem szerint tehát a komplex hasznosítás gazdaságosságának vizsgálata során a felsorolt eseteket kell mérlegelni és az egyes vízgazdálkodási ágazatokat 1. kezdeményezőnek 2. csatlakozónak
