Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
6. szám - Kertai Ede: Vízfolyások vízerőkészletének fokozottabb kihasználása
Kertai E.: Vízfolyások vízerqkészletének kihasználása Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. 1^01 Mérték Miskolc Nyíregyháza Debrecen tatabanya •\BUDAPESTc Szolnok 'Székesfehérvár Kecskemét ri r,as Körös JELMAGYARAZAT 0,4 miókwó/knf/év 0,2 mio kWi/km'/év 0,1 mio Mi/km'/ét 0,05 mii kWi/km'/iv 0025 mii kkti/km'/év 0,01 mii kWi/ktrf/év Hidmezóítisárhely lagfanizsifr 1. Ábra. Magyarország izopotenciális térképe — Abb. 1. Isopotentielle Karte Ungarns Fig. 1 Isopotential lines for Hungary készlete közötti különbség az eróziópotenciál : az az energiamennyiség, ami az alatt vész el, amíg a területen lefolyó víz eléri a vízfolyást [5]. Igen hasznosnak tartanám Magyarország eroziópotenciális térképének a megszerkesztését is, mert egy ilyen térkép kitűnő áttekintést adna az eróziónak fokozottan kitett vidékekről és kiinduló alapja lehetne az eróziókutatás tudományos munkájának. 231. Az Energia Világkonferenciák által javasolt jellemzők Az Energia Világkonferenciák a vízfolyások vízerőkészletének jellemzésére az alapulvett vízhozamok tartóssága szerint a T95, Tk, T 5 0, valamint az E< K í , E k , Em értékek együttes kimutatását fogadták el helyesnek. 7V, = 95%-os tartósságú vízhozamból számított elméleti teljesítmény. Tú 0 = az 50%-os tartósságú vízhozamból számított elméleti teljesítmény. Tk = a közepes vízhozam alapján számított elméleti teljesítmény. i?95, Ek, E :J pedig fentieknek megfelelő energiamennyiségek évi értékei. Az elméleti vízerőkészletet jellemző fenti teljesítmény- és energiaértékek alkalmasak a nemzetközi adatok összehasonlítására, minthogy segítségükkel az egyes országok vízerőkészleteit közös nevezőre hozhatjuk. Dr. Mosonyi Emil az ország vízerőkataszterét a 95 és az 50%-os tartósságú vízhozamok alapulvételével állította össze. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv [16] készítése során, felhasználva az időközben végzett újabb vízrajzi észlelések eredményeit is, a Vízügyi Tervező Iroda újból meghatározta a vízerőkészletet, (T 95, T> n, E, K, Em) ennek adatai azonban nem térnek el lényegesen a Mosonyi Emil által közreadott vízerőkataszter értékeitől (1. táblázat). A fenti kataszterek alapján átment a köztudatba, hogy Magyarország elméleti vízerőkészlete mintegy évi 7,5 müliárd kWó. Már egy 1955-ben megtartott előadásomban [7] rámutattam arra, hogy indokolt volna ennél nagyobb, mintegy 9 milliárd kWó elméleti vízerőkészletről beszélni. Folyami vízerőművek kiépítési vízhozamának megválasztása ugyanis ma már nem az 50%-os vízhozamtartósság figyelembevételével, hanem ennél lényegesen kisebb tartósságok alapján történik. Az energiaigény növekedése mind nagyobb — tehát kisebb tartósságú — vízhozamok hasznosítását teszi gazdaságossá. A kiépítés mértékének növekedését jól lemérhetjük a rajnai vízerőművekkel kapcsolatban, amit a 2. ábrán mutatok be (8). A hazai vízfolyásokra tervezett vízerőművek gazdaságossági vizsgálata során is mintegy 25—30%-os vízhozamtartósságra jutottunk. Mindez azt jelenti, hogy csupán az előbb ismertetett teljesítmény és
