Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Kertai Ede: Vízfolyások vízerőkészletének fokozottabb kihasználása

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 38. ÉVFOLYAM 0. SZAM 1958. DECEMBER VÍZÉPÍTÉS A tanulmány összefoglaló képet ad azokról a veszteségekről, amelyek adott folyószakasz vízerőkészletét a hasznosítás során csökkentik. Vizsgálja a veszteségek csökkentésére irányuló eddigi kutatások eredményeit, javaslatokat tesz a • vízerőkészlet fokozott hasznosítását elő­segítő újabb módokra. A most közlésre kerülő első rész főleg a kérdések közgazdasági vonatkozásait tárgyalja. Vízfolyások vízerőkészletének fokozottabb kihasználása K E RT A 1 ED E 1. Bevezetés A világ villamosenergiaigénye 10 évenként meg­kétszereződik. Az energiaigény növekedését az E = E a-ev(t—t<,) exponenciális függvénnyel fejezhetjük ki [5]. A roha­mosan növekvő energiaigény kielégítése mind nehezebb és nehezebb feladatok elé állítja az energiagazdálkodó­kat. A szilárd ós cseppfolyós energiahordozókból elő­állított villamosenergia egységköltsége állandóan emel­kedik, annak ellenére, hogy a hasznosítás hatásfoka a technikai fejlődés következtében javul. A szén része­sedése az energiatermelésben erősen hanyatlik. A nyers­olaj felhasználása ugyan fokozódik, de ebből az energia­hordozóból viszonylag kisebb tartalékkal rendelkezik a világ. Nagy reménységre jogosít azonban az atom­energia hasznosítása. Az elért eredmények azzal ke­csegtetnek, hogy az emberiség meg fog szabadulni az energiaellátás gyötrő gondjaitól. Ez azonban nem következik be gyorsan. Az 1956. évi bécsi 5. Energia Világkonferencia megállapította, hogy az atomerő­művek jelenleg még nem versenyképesek más energia­termelési módokkal, s jelentősebb szerepük csak 15— 20 év múlva lesz. A legoptimistább szakértők szerint is azonban az össz-szükségletnek akkor is csak legfel­jebb 8°. o-át lehet atomenergiával fedezni. Lesz tehát egy átmeneti időszak, amely alatt a vízerőhasznosításnak még az eddiginél is fokozottabb szerepe lesz. Az állandóan emelkedő energiaigény addig fog gyorsított vízierőmű építésre kényszeríteni, amíg az atomenergia előállítása olcsóbbá nem válik és amíg az atomerőművek egyéb, még nyitott kérdéseit meg nem oldják. A világ vízerőtartalékainak fokozott kihasználása nemcsak abban fog megnyilvánulni, hogy mind újabb és újabb vízfolyásokat vonnak be a vízerőhasznosításba, hanem — különösen olyan országokban, ahol a víz­erőhasznosítás már egyébként is előrehaladott, mind nagyobb gondot fordítanak majd a hasznosítandó folyószakasz energiakészleteinek lehető legnagyobb mértékű kiaknázására. Ez a követelmény komoly feladatot ró mindazokra a szakemberekre, akik a vízerőhasznosítással foglal­koznak. Ennek a tanulmánynak a célja összefoglaló képet adni azokról a veszteségek­ről, amelyek egy adott folyószakasz vízerőkészletét a hasznosítás során csökkentik, megvizsgálni a veszteségek csökkentésére irá­nyuló eddigi kutatások irányait és eredményeit, végül javaslatokat tenni a vízerőkészlet fokozottabb hasznosítását elősegítő újabb módokra. Tanulmányom megállapításai közül az alábbiakat emelem ki : 1. Vízfolyások elméleti vízerőkészletének jellem­zésére szolgáló és az Energia Világkonferenciák által elfogadott vagy javasolt módok nem kielégítőek. Java­solom a totális elméleti vízerőkészletet is magában­foglaló „elméleti vízerőkészletgörbe" bevezetését, amely a legteljesebb jellemzést adja. 2. Meghatároztam és közlöm Magyarország elmé­leti vízerőkészletgörbéjét, amelyből kiderül, hogy a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő kiépítési fok figyelembevételével Magyarország elméleti vízerő-kész­lete 9 milliárd kWó, míg a totális vízerőkészlet 10 milliárd kWó. 3. Hazai gyakorlatunkban nincs elfogadott és jóváhagyott módszer a kiépítés mértékének meghatá­rozására. Új ún. „kettős korlát módszer"-t javasolok folyami vízierőművek kiépítési vízhozamának meg­határozására, amely kiküszöböli a bizonytalanságokat és lehetővé teszi a kiépítési vízhozam határozott kijelö­lését, hozzájárul vízerőkészletünk ésszerű korlátok közötti fokozottabb kihasználásához és támpontot nyújt gazdaságosan hasznosítható vízerőkészletünk meg­bízhatóbb meghatározásához. 4. Vízfolyások vízerőkészletének kihasználása — több feladatú vízhasznosítás esetében -— nagyban függ attól is, hogy miképpen osztjuk meg a beruházás, költségeket az érdekelt vízgazdálkodási ágak közötti Erre nézve nálunk kialakult gyakorlat nincs. Külföldi módszerek ismertetése mellett javaslatot teszek egy eljárásra, amelynek bevezetése a tervezői gyakorlatba hozzájárul a szóban forgó vízerőhasznosítás reális gaz­dasági értékeléséhez. 5. Áttekintést és értékelést kívánok nyújtani folyami vízerőművek általános elrendezéseinek új irá­nyairól a szétszórtan található irodalmi források alap­ján javaslatot teszek egy új megoldásra. 6. Vízgépészeti laboratóriumokban nagy összege­ket fordítanak arra, hogy a modern áramlástan leg­újabb eredményeinek felhasználásával tökéletesebb turbinatípust kísérletezzenek ki. A hatásfokban elért 1—2%-os javulás már nagy eredménynek számít. Kismintakísérletet végeztem és ez igazolja, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom