Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Dr. Donászy Ernő: Bioklíma tanulmányok a Szelidi tavon

412 Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. Dr. Doínászy £.: Bioklima tanulmányok 5. A Szelidi tó benépesedési dinamikája és az élővilág horizontális és vertikális elterjedése Tanulmányunkban a biológiai dinamizmus és az időjelenségek közötti összefüggésből csak a benépesedés dinamikáját elemezzük. Az életje­lenségek dinamizmusa és az időjelenségek kap­csolatának vizsgálata jövőbeni feladatunk. A parti öv, a tó környéke magasabbrendű növényvilágának szukcesszióját, továbbá a fito­cönózis évszakos kialakulásának dinamikáját bo­tanikusainak még nem elemezték. így nem isme­retesek előttünk a kontinentális klíma-adottságok és magasabbrendű növényvilág kialakulása, tér­hódítása közötti kapcsolat. Az eddigi vizsgálatok azonban mégis számos összefüggésre mutattak rá. A tavaszi csapadékos időszak alatt a vízzel elárasztott szikes talajon a tó EK része körül a Puccinellietum limosae hungaricum Soó kiter­jedt szőnyeget alkot. A nádasok kiterjedése, a nádtelepek fejlődése szintén a csapadékviszonyokkal függ össze. Az 1943., az 1949., 1951. és az 1955. évi kép teljesen más a tó sok helyén, de főképpen a DNy-i részen. 1943-ban a DNy-i rész teljesen elnádasodott. 1949—51. években a nád csak szegélyként szere­pelt, a hinárszigetek és az azokon képződött alga­szőnyegek a jellemzők ; 1955-ben és később 1957-ben a DNy-i rész újból sűrű, magas nádas. A tó e része az 1951-ben megrajzolt kép alapján 1957-ben nem volt felismerhető. Vessük össze a 2. táblázat adatait a fenti tényekkel. Az 1949—1951. évek évi csapadék­összegei 466—657 mm között változtak, míg 1954-től 748, 781 mm az évi csapadékösszeg. 1943­ban és a megelőző években kisebb volt az évi csapa­dékösszeg, de a Duna 1941. évi kiáradása miatt az egész terület víz alá került, a lecsapolás csak később történt meg. Csapadékos években a tó vízterülete^ kiterjedtebb és mélyebb. A tó ÉK-i részének feltöltődési üteme szintén a csapadékviszonyokkal függ össze, mert a tó ÉK-i részét körülvevő vízjárásos területről min­den évben a tóba mosódik a szikes talaj. Az alámerülő hinárnövényzet jelenléte és hiánya szintén a csapadékviszonyokkal függ össze, mert szárazabb periódusban a víztükör széle a tó mélyebb részei felé húzódik vissza, a csapadé­kosabb periódusokban pedig a laposabb part­szegélyeket elönti és ilyenkor a partszéli vízben megjelenik a Zannichellia palustris. Más években viszont ez a növény teljesen hiányzott a tóból. A tó DNy-i részén az ősszel levágott nád fejlő­dését a magasabb vízállás akadályozza, megelőzi a nád fejlődését a hinyárnövényzet kifejlődése, a sekély vízben hinárszigetek alakulnak ki. A tó DNy-i részének nádassal zárt öble már külön mikroklímát alkot, ökológiai adottságai mások ; érthető, hogy az élővilága is más, mint a tó más részein. Nemcsak a magasabbrendű növényvilág meg­jelenése vagy eltűnése függ össze a csapadék­viszonyok időszakonkénti változásával, hanem a nedves homokos part és a sekély, lassú lejtésű parti részeké is. Az esős időszakban a nedves homokos part alkalmassá válik a mikroszkopikus élővilág megtelepedésére, tömeges elszaporodására, talaj virágzás lép fel; a vízállás csökkenésével a talaj elveszti nedvességét és a talaj virágzás meg­szűnik. Botanikus munkatársaink számos ilyen bevonatot elemeztek. Sokkal jelentősebbek azonban az egész tó életében a nyílt vízben végbemenő biodinamikai változások és a klímaadottságok közötti össze­függés. Ismeretes, hogy a fitoplankton szervesanyag­termelése a fényintenzitás függvénye. A szerves­anyagtermelés azonban csak egy bizonyos fény­intenzitásig növekszik, ettől kezdve csökken vagy meg is szűnik. E törvényszerűséget igazolta a plankton elemzése. A Chlorophyták (zöldalgák) áprilisban, a Cyanophyták (kékalgák) auguszus­ban érik el maximális elszaporodásukat, míg az Euglenophyták júliusban minimumban vannak, a maximumot pedig áprilisban és októberben érik el. A Cyanophyta csoport fényintenzitási optimuma a legnagyobb nyári fényintenzitás időszakára esik (július—augusztus), viszont a tavaszi kisebb fényintenzitás mellett előfordu­lásuk jelentéktelen. E megállapítások azonban csak nagy vonásokban helyesek. A Cyanophyta csoporton belül pl. az Oscil­latoria limnetica a július-végi nagy fényintenzitást már nem kedveli, elszaporodásának két csúcspontja van, a maximális fényintenzitásnál kisebb fény­intenzitás mellett júniusban és augusztus végén szaporodik el legnagyobb mértékben. A Lyngbya limnetica a július végi maximális fényintenzitás mellett éri el szaporodásának csúcs­pontját. A Synechocystis salina tipikusan nyárvégi (október elejéig) és őszi Cyanophyta a Szelidi tóban. A Chlorophyta csoportban a Dictyosphaerium pulchellum április, az Ankistrodesmus falcatus pedig június-végi csúccsal szerepel. A Colacium vesiculosum, a Szelidi tóban egyedül jelentős Euglena-féle márciusban és októberben éri el maximális elszaporodását. A mikroszkopikus állatvilágból ki kell emel­nünk egy-két fajt; az Entomostraca-rákok kö­zül a Diaphanosoma brachyurum májustól októberig, november elejéig uralkodó szerepet játszik. Áp­rilisban a Chydorus sphaericus uralma jellemző. A Rotatoriák közül a Brachionus fajok jelent­keznek tömegesebben tavasztól télig, egyes évek­ben még a Fiiima longiseta is jellemző a nyári zooplanktonra. A nyílt víz élővilágában az egyes csoportokon belül uralkodó szervezetek alapján tavunk év­szakosán így jellemezhető : (Cu = Cyanophyta, Chl= Chlorophyta, Eu = Euglenophyceae, Ba = Ba­cillariophyccae, Cl = Cladocera, Co = Copepoda, X = Xanthophyceae: Január: Synechocystis salina (Cy), Ankis­trodesmus falcatus var. acicularis (Chl), Colacium vesiculosum (Eu) és egyhangú Copepoda zoo­plankton. Február : Colacium vesiculosum (Eu) mellett egyhangú Copepoda plankton. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom