Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
5. szám - Véssey Ede: Talajvízmozgás mérése radioaktív izotóppal
31(2 Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. Véssey E.: Talaj vízmozgás mérése mert ennek alkalmazása a rubidiumsók igen nagy beszerzési ára miatt (25—30 000 Ft/kg) nem jöhet számításba. Az ismertetett vizsgálati módszert az FTI a jövőben az eddiginél még szélesebb körben szándékozik alkalmazni. Megjegyezzük, liogy a módszer — a mérési elrendezés módosításával — karsztvizek kutatására, mélységi vizek mozgási vizsgálatára, elszökő ipari vizek szökésútjának vizsgálatára, öntözőcsatornákból elszivárgó víz mennyiségének és irányának megállapítására, ipari és szennyvizek, valamint talajvizek azonosítására és más hasonló fontos műszaki és tudományos feladat megoldására is korszerű lehetőséget ad. Tracing Groundwater Movement by Means of Radioactive Isotopes By E. Véssey Methods for the determination of both direction and velocity of groundwater movement by means of radioactive isotopes are presented in the paper on hand of a given example. Besddes describing the method of measurements performed and the results obtained, conclusions of investigations aimed at the determination of the kind of isotopes to be used in similar measurements are given as well. The latter investigations — based mainly on literature daita — furnish guidanee to investigations taking the adsorption of soils, the ion exchanging effecit of clay minerals, the nadiation of active ions, as well as the halfperiod thereof into account. KÖNYVISMERTETÉS Szénás György : Geofizikai teleptan. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. 272 oldal, 157 ábra.) A könyv hézagpótló jelentőségű abból a szempontból, hogy határterületet dolgoz fel : a geofizikának ós az alkalmazott földtannak azokat a részeit, ahol az eredményes munkához az szükséges, hogy mind a geofizikus, mind a geológus tisztában legyen a másik tudományág reávonatkozó részével. Annak ellenére, hogy a könyv kifejezett célja az, hogy e két szakterületet kölcsönösen a másik szemszögéből világítsa meg, a vízépítő mérnökök számára is igen hasznos a közölt ismeretanyag tudása. A műtárgyak legmegfelelőbb helyének kiválasztása és gazdaságos tervezése során ma már nélkülözhetetlen az előzetes földtani vizsgálat, mely nem csupán a felszíni képződményekkel foglalkozik, hanem — a műtárgy természetétől függően — megfelelő mélységig a vizsgált terület tektonikáját is tisztázza. A könyv segítséget nyújt ahhoz, hogy megtudjuk, milyen adatokra van szüksége a geológusnak, hogy a kellő pontosságig felderíthesse a vizsgált terület tektonikáját, s ezekhez a vizsgálatokhoz milyen, segítséget tud nyújtani a geofizika. Élősegíti, hogy kiválaszthassuk a vizsgálatok céljának legmegfelelőbb geofizikai módszert, vagy módszereket és tájékoztat afelől, hogy a választott módszertől milyen adatokat és milyen fokú pontosságot várhatunk. Megfelelő geofizikai módszert alkalmazva, időt és költséget takaríthatunk meg azáltal, hogy a lassúbb és költséges kutatófúrások számát csökkenthetjük anélkül, hogy az a biztonság rovására történnék. A könyvnek — a földtani alapfogalmak megvilágításán túl — éppen az a célja, hogy rámutasson, melyik geofizikai módszer az, amelyik a legelőnyösebben alkalmazható. A könyv három részre oszlik. I. A geofizikai kutatás földtani alapjai. Ez a rész tulajdonképpen rövid, tömör összefoglalása az általános (elemző) földtannak. Megismertet azokkal a belső és külső erőkkel, melyek működése következtében a földkéreg mai formája kialakult, illetőleg még ma is folyton változik. Kezdi a magmás kőzetek képződésével, majd az üledékes kőzetekkel folytatva, az átalakult (metamorf) kőzetek képződésével zárja a folyamatsort. A hegységszerkezeti mozgások ismertetésével rámutat azok geofizikai jelentőségére. Külön erénye ennek a résznek, hogy a különböző földtani fogalmaknál a legújabb magyar kifejezéseket használja, s így elősegíti, hogy az egyes földtani kifejezésekben ugyanazt a fogalmat értsék mind a mérnökök, mind a geofizikusok, mind pedig a geológusok. (A régi képzésű mérnökök még a régi hibás és következetlen, s főképpen nem íjnagyar nevezéktant tanulták.) Kár, hogy a szerző részben módosította a Vadász E. akadémikus által tisztázott és lerögzített földtörténeti nevezéktant. A földtörténeti beosztásban ugyanis vagy időbeni, vagy térbeni szemléletet használunk. így pl. a szarmata korszak rétegsorát a szarmata emelet üledékei alkotják. A kétféle beosztás egymás mellé állítva : Időfokozatok Térbeli rétegtani fokozatok Példa Faj öltő Öv-szint Congeria balatoniea Korszak Emelet Pannóniai. Kor Sorozat, szakasz Miocén Időszak Rendszer Harmadidőszak Idő Csoport Kainozóos A korszak tehát nem fajöltőkre és nem emeletekre oszlik. A szerző által alkalmazott szóhasználat zavaró, amikor következetesen harmadkornak nevezi a harmad időszakot és pl. a miocén kor helyett miocén korszakról beszél. II. A kőzetek ásványi összetételétől és településétől függő fizikai tulajdonságok, valamint a geofizika megfelelő kutatómódszere közötti kapcsolatok. Az első részben ismertetett földtani történések különböző településű, különböző fizikai viselkedésű kőzeteket hoztak létre. Az egyes kőzetfajták eltérő fizikai jellemzőinek vizsgálatára többféle geofizikai vizsgálati módszert használnak. A szerző részletesen ismerteti a kőzetsűrüség, a mágnesesség, a rugalmasság és az elektromosság mérését, rámutatva a mérést befolyásoló tényezőkre (különböző kőzetfajták, földtani alapformák). A vízépítő mérnökök számára különös fontosságú a geoelektromos módszer. Ez a vízépítési gyakorlatban a leghasználhatóbb geofizikai módszer, mellyel a felszínközeli víztároló kavicslencsék, kőzetek, vízvezető, karsztos vetődések általában mind jól kimutathatók. Megemlíti még a szerző a most kifejlődő radiológiai, geokémiai és bakteriológiai módszereket is, majd ismét részletesen tárgyalja a mélyfúrások geofizikai vizsgálatát, az alkalmazott eljárásokat, mind a mesterségesen előidézett hatások mérését (többféle elektromos, szeizmikus, neutronszelvényező eljárás), mind pedig a természetes hatások mérését (természetes potenciál, hőmérsékleti és radiológiai fúrólyukszelvényezés). E módszerek igen értékes adatokat szolgáltathatnak a vízépítő mérnökök számára, mert az egyes víztartó rétegek vastagságát sokkal pontosabban határozzák meg (különösen vízöblítéses módszer használata esetén) az egyes fúrásokban, mint az ún. „makroszkopikus" vizsgálat. III. Ásványi nyersanyagtelepek és geofizikai módszerekkel való kutatásuk. Részletesen foglalkozik a szénhidrogének, kőszén és ércek kutatásának geofizikai módszereivel, egyben rámutat a geofizikának a vízkutatásban játszott, egyre fokozódó jelentőségére. Bízunk benne, hogy egy remélhető újabb, bővített kiadás ebben a harmadik részben az ásványi nyersanyagokkal hasonló súllyal fogja tárgyalni az egyre fontosabb problémává váló vízépítéssel kapcsolatos kérdéseket is. jné s Gyula
