Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Véssey Ede: Talajvízmozgás mérése radioaktív izotóppal

Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. 338 A talajvíz mozgásirányának és sebességének radioaktív izotóp segít­ségével történő meghatározását mutatja be adott példán a tanulmány. Az elvégzett mérések végrehajtási módjának és az elért eredményeknek az ismertetésén túl közli azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit is, amelyeknek a célja annak megállapítása volt. hogy a hasonló jellegű mérésekhez milyen izotópot alkalmazzunk. Ezek a kutatások -— főleg irodalmi adatokra támaszkodva —- a talajok adszorpcióját, az agyag­ásványok ionkicserélő hatását, az aktív ionok sugárzását és felezési idejét figyelembe véve adnak útmutatást az ilyen jellegű vizsgálatokhoz. Talajvízmozgás mérése radioaktív izotóppal VÉSSIY EDE (F T I) Mélyépítési munkák és építményvédelem ter­vezése során, vízkutatásban, földtani, talajtani továbbá számos más jellegű kutató munkában szükséges a talajvíz mozgásirányának és sebessé­gének ismerete. A talajvíz mozgásjellemzőinek vizsgálata többféle módszerrel végezhető el. Álta­lánosan alkalmazott eljárások a hidrológiai, elekt­romos és nyomjelző módszerek. Ez utóbbihoz hasonló elven alapul a radio­aktív izotópos módszer is, amelyet külföldön né­hány év óta beváltan alkalmaztak. Amíg a kémiai eljárások során a talajban nem található, vagy csak igen kis mennyiségben jelen levő elemeket, illetőleg ezek ionos oldatait használjuk fel nyom­jelzőként, a radioaktív izotópos eljárást alkal­mazva a talajvízbe sugárzó izotópot adagolunk és sugárzást mérő műszerekkel a radioaktív ionok mozgását figyeljük meg. Az ÉM. Földmérő és Talajvizsgáló Iroda izotóp laboratóriuma ilyen mérésekkel 1956 óta rendszeresen foglalkozik. Legutóbb egy csatorna próbaszakasz korróziós körülményeinek értékelése céljából Lágymányoson végzett izotópos talajvíz­áramlás-mérést s ezzel kapcsolatosan a mérési módszert helyszíni bemutató keretében ismertette. E munkának mérési elrendezését, az alkalmazott módszereket az alábbiakban foglaljuk össze. Ahhoz, hogy a sugárzó izotópokat a talaj vízbe juttathassuk egy „indikáló" furatot kell a talajba mélyítenünk. Az 1. ábrán bemutatjuk a talaj vízmozgás mérési-elrendezését, az indikáló furatot, valamint a köré telepített kémlelő fura­tokat. Az indikáló furat átmérője általában 55—-60 mm, mélysége a talajvíz szintjétől függően, ese­tenként változó. A furat béléscsöveit általában a talajvíz szintje alá 1 1,5 méterre mélyítjük. A kémlelő furatok ugyanilyen átmérővel, béléscsö­vezéssel készültek, lehatolási mélységük azonban kb. 1,5 m-rel mélyebb volt, mint a központi indi­káló furaté. A kémlelő furatok számát és az indi­káló furattal való távolságukat a talajviszonyok, a megkívánt pontosság, az alkalmazandó izotóp fizikai jellemzői és a helyi körülmények (beépített­ség, kutak közelsége stb.) szabják meg. Bozóky Lászlóval, az Atomenergia Bizottság tagjával, olyan injektáló készüléket, ún. nyom­jelző injektort szerkesztettünk, amelynek segít­ségével a sugárzó v. más indikátoranyag az indi­káló furatba, a talajvízbe gáznyomással, megfelelő munkavédelmi feltételek mellett adagolható. Az 2. fénykép. Sugárzó anyag beöntése hosszú nyelű acél­kanállal Kémlelő furatok Indikáló [urat _— Béléscső '— Injektólócsö ; Perforált béléscső I ! 1. ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom