Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Öllős Géza: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

öllös G.: A keverőteres dortmuindi ülepítőmedence vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. 255 1. kép. — <t>omo 1. — Fig. 1. •előállított medence 1 : 6 méretarányú kismintának felel meg. A kisminta vízhozama Q = 0,250 l/sec. Minthogy csak a fél dortmundi medence került megépítésre, a vízhozamadagolóból a medencébe bevezetett tényleges vízhozam ennek fele : Q = 0,125 l/sec. A kísérletek kiindulásául szolgáló 1. csoportbeli változatoknál a külső terelőhenger melletti térben felszálló vízmozgás sebessége elméletileg v = 0,35 mm/sec. A kísérletek során a fő szempont az áramlástani viszonyok tanulmányozására irányult. Az áramkép szemlélhető módon való előállításához hipermangán jelzőanyagot használtunk. Ezt vagy a vízbevezető csőbe adagoltuk, vagy pedig pipettával juttattuk el a medence belsejében kiválasztott pontokba. A 3. csoportba tartozó kísérleteknél a csápokban való vízmozgás tanulmányozására a hipermangán azonban már kevésbé alkalmas, mert a viszonylag nagyobb sebességű vízáramlásban elveszti foltszerű mozgását, aminek következtében előrehaladása csak bizonytalanul ítélhető meg. Ezért a csápokban mozgó víz sebességének mérésére a következő eljárást alkalmaztuk : széntetraklórid és benzol megfelelő arányú keverékéhez fehér zománcfestéket adagoltunk. Próbálgatás után elértük, hogy a keverékből készített fehérszínű 1—2 mm 0-jű golyók vízfaj súlyúak legyenek. A fehér golyók mozgása sötétszínű háttér esetén figyelhető meg határozottan. Ezért a csápok belső hengeres falát feketére festettük. Az áramlástani szempontból kedvezőnek mondható változatoknál a koagulációs folyamatot is megvizsgáltuk. A koaguláció folytán keletkezett kisebb-nagyobb pelyhek mozgásának megfigyelése alapján az ülepítőmedence áramlástani viszonyait még határozottabban tudtuk megítélni. A koagulációs folyamat előállításához 1 m

3 vízhez 43 g alumíniumszulfátot, 157 g kaolint és 14,3 cm

3 vízüveget adagoltunk. Magastartályból alapos keverés után jutott a vegyszerekkel mesterségesen szennyezett víz a medencébe. Úszó szifon működtetésével biztosítottuk a bevezetett víz mennyiségének időben való állandóságát. A teljes kísérleti berendezést a 2. kép szemlélteti. A felül lévő magastartályban történik a koagulációs folyamat előállításához szükséges vegyszerek adagolása és keverése. Alacsonyabban helyezkedik el a vízhozamadagoló berendezés és végül maga az ülepítőmedence következik. A kísérletek értékelése Az 1. csoportba tartozó kísérleti változatok közül kettőnek az eredményét mutatjuk be az 5. és a 6. ábra kapcsán. 5. ábra. A kísérletek kiindulásául szolgáló kisminta. A 4 cm 0 -jű vízbevezető cső üvegfal melletti végéhez csatlakozó félkörszelvényű függőleges elhelyezésű csőcsonk átmérője szintén 4 cm. A bevezető csőből felfelé kiáramló víz a belső hengeren át egészen a vízfelszínig felszáll, majd oldalirányban szétterülve a két hengerpalást közötti térben lefelé halad. A külső terelőhenger alsó pereme és a felső terelőlemez közötti térben a mozgás hirtelen irányváltozás után vízszintessé válik. Ez a felső terelőlemez hatásaként következik be. A vízszintes irányú vízáramlás kedvezőtlen, mert a külső terelőhenger alsó pereme alatti tér és a túlfolyó bukó között rövidzárlatra ad lehetőséget. 2. kép. — <t>omo 2. — Fig. 2.