Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Bogárdi János: Néhány újabb törvényszerűség a hordalékmozgás elméletében

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 38. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1958. AUGUSZTUS HIDRAULIKA A tanulmány a külföldi irodalmi adatokat összefoglalva, hazai kutatások alapján ismerteti azokat a paramétereket, amelyek a mederállandóság jellemzésére szolgálnak. Rámutat a mederanyag összetétele és a különböző mozgás-állapotok jellemzői között található összefüggésekre. A javasolt számítási módok a tervezés során előreláthatóan jól alkalmazhatók lesznek. Szükséges azonban még ezek kísérleti ellenőrzése, amely azonban már folyamatban van. Néhány újabb törvényszerűség a hordalékmozgás elméletében BOG.ÍRDI JÁNOS a műszaki tud. doktora A hordalékmozgás jelentősége az aktív vízgazdálkodás rohamos fejlődésével nagyon megnőtt. Míg régebben főleg csak folyószabályozási kérdésekben, majd később az öntözőcsatornák tervezése során volt szerepe, a többcélú folyócsatornázások elterjedése révén hamarosanegy sereg vízimunkálatnál került az érdeklődés homlokterébe. Mivel napjainkban a felszíni vizeket már a legkülönbözőbb célokra is igénybe veszik, a hordalékmozgás problémái a vízellátási kérdések révén az ipar sok területén is fontossá váltak. Nehéz lenne valamennyi elméleti tételt megemlíteni. Még azoknak a törvényszerűségeknek a felsorolására sem vállalkozhatunk, amelyek ma is általánosan használatosak. Ehelyett inkább a hordalékmozgás elméletében a fejlődés néhány mozzanatát kívánjuk rögzíteni és ezekhez kapcsolódóan a legújabb időkben a külföldön és hazánkban levezetett újabb kutatásokat kívánjuk ismertetni. A mozgás módja, valamint a mozgást meghatározó erők szétválasztása folytán a hordalékot két fő csoportra osztjuk: görgetett hordalékra és lebegtetett hordalékra. A lebegtetett hordalék mozgására vonatkozó elméleti tételek a mederfenék közelében érvényüket vesztik, mert a kb. kétszeres átmérőnek megfelelő ún. fenékrétegben a hordalékszemek már a mederfenékkel érintkezve, lebegés nélkül gördülnek, csúsznak előre. A görgetett hordalék mozgásának a vizsgálatában Du Boys [1]* hordalékmozgató erő tétele volt a legelső, amely fizikai megalapozottságánál fogva még ma is sok feladat megoldásában játszik szerepet. Ezt követte a hordalék mozgás megindulásának, az ún. kritikus állapotnak a jellemzése a vízmozgás legkülönbözőbb hidraulikai tényezői* Az idézett tanulmányt lásd az irodalmi felsorolásban. nek határértékei által. így a kritikus hordalékmozgató erő vizsgálata mellett nagyon sok értékes vizsgálat foglalkozik a sebességek és a vízhozamok kritikus értékeinek a meghatározásával is. A hordalékmozgás megindulásának vizsgálata mellett már az elméleti kutatások legelején számos kísérlet történt a görgetett hordalékhozam megállapítására is. A hordalékhozam-képletek egész sora ismeretes az irodalomból, de tárgyilagosan megállapítva, nagyon kevés mutatkozik gyakorlati szempontból is használhatónak. Időállónak bizonyult Meyer-Peter [2] és részben Schoklitsch [3] vizsgálata, a legújabb időkben pedig, különösen fizikai megalapozottsága révén Einstein [4] ún. görgetett hordalékszállítás-egyenlete mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Einstein elmélete 1950-ben való megjelenése óta is folytonosan fejlődik és általános vélemény szerint várható olyan megfogalmazása, amely a gyakorlat igényeit az elméleti tételek betartása mellett is ki tudja elégíteni. A görgetett hordalék hozamának megállapítására a természetben való méréseket is alkalmazták. Hordalékfogókat szerkesztettek, melyeknek fejlődése még egy-két évtizeddel ezelőtt is rohamos volt. Ezen a téren mi magyarok is jelentős sikereket könyvelhetünk el a Károlyiféle [5] szitaszövet nélküli hordalékfogó megszerkesztése révén. Jelenleg a hordalékfogók alkalmazása terén bizonyos elkedvetlenedés állott be, ami, ha figyelembe vesszük a kérdés bonyolult voltát és a gyakorlat állandó növekedő kívánságait, bizonyos szempontból érthető is. Anélkül, hogy az elméleti hozam-képletek fontosságát lebecsülnénk, meg kell állapítanunk, hogy az a kevés adat, ami a természetes vízfolyások görgetett hordalékhozamáról rendelkezésre áll, többé-kevésbé mind külső mérési erdeményeken alapszik. Itt említjük meg, hogy a külső mérések alkalmazását, és ez bizonyos szempontból az elméleti hozam-képletekre is vonatkozik, véleményünk szerint főleg az nehezíti meg, y