Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Tanay Jenő: Veszprémi karsztvíz-feltárások

176 Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. Tanay J.: Veszprémi karsztvíz-feltárások 1. ábra. Veszprémi karsztvíz-feltárások helyszínrajza — Puc. 7. Fljian pa3«edKU icapcmofíbix eod y zopoda BecnpeM Abb. 1. Lageplan der Karstquellen bei Veszprém A felsorolt kőzetek közül a vizet főképpen a dolomitok tárolják és a fekii márgái szigetelik. A források így általában ott léptek ki, ahol a márgák nem nagy mélységben feküdtek a dolomitot átvágó völgytalp alatt. Az említett megállapítások határozták meg a feladatot : az olyan területrészek derítendők fel, ahol a nyitott törések jelenléte feltételezhető, ill. ahol a vízvezető és vízrekesztő rétegek kedvező elhelyezkedését mutatják jelentősebb, még fel nem tárt vízkilépések. Javaslatainkban kutatás és tájékoztató feltárás céljából három ilyen területet jelöltünk ki : I. A Csatári források körzetét. , II. A Sintérkút melletti litoklázis helyét. 111. A Laczkó forrás körzetét. Terveinket elfogadták és a kutató, feltáró munkálatok 1953 nyarán megindulhattak. I. terület. Vízkutatás a Csatári forrásoknál Veszprém környékén két terület tűnik ki víz-gazdagságával : a Ny-i Sédvölgy és környéke, valamint az Aranyosi-völgynek nevezett É-i Sédszakasz. Utóbbit és a Sédvölgy városhoz közelebb eső karsztforrásait a vízmű már igénybe vette. Felderítetlen maradt azonban az ún. Tekeresvölgy torkolatánál levő mintegy 600 m hosszú területrész, ahol a D-ről határoló sziklafal lábánál több kis vízkilépés volt megfigyelhető. Ezek a kis szivárgások vízgyűjtő árokban egyre szaporodva folydogálnak K-felé, majd a Sédbe ömlenek, amikor vizük már tekintélyes, 800—1000 l/p mennyiségre volt becsülhető. A kutatást (241—240 m A. f. térszíneken) három szakaszban bonyolítottuk le Ny-K-i irányban, éspedig : 1. szakaszban a forrás-sorozatot megnyitó Névtelen forrástól kezdve mintegy 200 m hosszú vonalon kisebb foglalásokat készítettünk és az addig alig észlelhető vízszivárgás helyett 150 l/p vízhozamot gyűjtöttünk össze. 2. szakaszon, — mely szintén 200 m-es rész — ugyancsak feltártunk és ideiglenesen foglaltunk több szivárgást. Sőt az egyik felett a sziklás hegylábnál egy kutató vágatot is létesítettünk. Már ezekkel a kisméretű feltárásokkal is elértük, hogy a szakasz 400 l/p vízhozamot eredményezett. 3. szakaszunk a terület K-felé lejtő szélén volt, ahol nemcsak a sziklafal lábánál, hanem a levezető árok talpából is számos vízkilépést észleltünk. A legrészletesebb kutatást itt folytattuk le. A vízszivárgások előtti iszapos-mocsaras árokrészt megtisztítottuk, új, 110 m hosszú árkot építettünk. Ezáltal is elősegítettük a talpból történő kilépéseket, s jobb lefolyást biztosítottunk a hegyláb alóli szivárgásoknak. További lépés volt a törmelékben csörgedező erecskék kiszabadítása, amit 13 helyen hajtottunk végre. Ezekután az eléggé meredek sziklafal felé rézsüvágatokat készítettünk, talajszint alattig levágva a rézsüt a dolomit-törmelékes részeken egészen a hegyláb szálban álló kőzetéig. Az egyik ilyen vágat sziklafal felőli részén kisebb méretű kutatóaknát fs létesítettünk, amellyel a dolomit alatt fekvő, szigetelő márga mállott tetejébe hatoltunk. Az egyes és a csoportos kilépéseket, továbbá az egymásrahatásokat szivattyúzással vizsgáltuk. A feltárások végén az egész kutatási terület összhozama megközelítette a 2600 1/p-et, tehát háromszorosa volt az eredeti mennyiségnek. Vizsgálatainkat a vizek fizikai és kémiai jellemzőinek megállapítása, a geodéziai munkák, továbbá a vízgyűjtő terület kiterjedésének és csapadékviszonyainak a felmérése egészítették