Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
2. szám - Bozóky-Szeszich Károly: A Román Népköztársaság Állami Vízügyi Bizottságának Vízépítési Kutatóintézete
Bozóky K.: A Román Népköztársaság Vízépítési Kutató Intézete Hidrológiai Közlöny 1958. 2. sz. 139 medrű modellen végzik a kísérleteket. Az áramvonalakat a modellbe bocsátott füst rajzolja ki, a felszíni áramvonalakat pedig ún. ,,pillangó"-val mérik. Ez egy vékony kis vaslemez, melyre selyemszál van erősítve. A „pillangót" a modellt borító üveg alatt, mágnes segítségével a modell vizsgált részébe vezetik. A selyemszál beáll az áiamlás irányába, helyzetét az üvegen festéssel rögzítik. A felszíni áramvonalak felvétele után, fényképen rögzítik az áiamképet. A sebességet Pitot- csővel méiik. A másik vizsgálati szempont a fenékhordalék mozgásának, a zátonyok és üstök kialakulásának a tanulmányozása ; ennél a vizsgálatnál a mederanyag finom homok, illetőleg a levegővel végzett kísérleteknél kukoricaliszt. Az összehasonlító vizsgálatokról készített fényképek a zátonyok és üstök kialakulásának nagyon szép egyezését mutatták a levegővel, továbbá vízzel végzett kísérletek, illetőleg a valóság között. A modell, a levegővel végzett kísérleteknél — hasonlóan a hidraulikai folyómodellekhez — torzított modell. A magassági méretarányt úgy választják meg, hogy a középmélység 1,5—2,0 cm legyen. A torzítás általában két-háiomszoios. A légmozgást vákuummal állítják elő. A légritkítás 150—200 higanymilliméter. A légszivattyú és a modell közé nyomáskiegyenlítő tartályt kapcsolnak. A levegővel végzett kísérlet, előnyei mellett, természetesen számos nehézséggel is jár. A kisléptékű modell elkészítése rendkívül pontos, finom munkát igényel. Ezen túlmenően azonban gondos számításoknak kell megelőzniök a modell elkészítését. A levegővel végzett kísérleteknél ugyanis egy lényeges eltérés mutatkozik a vízzel végzett kísérletekkel szemben. Nevezetesen vízfolyásoknál a vízfelszín a levegővel érintkezik, levegővel végzett kísérletnél a szabad vízfelszínt üveg helyettesíti. A levegő és üveg között azonban jóval nagyobb a súrlódás, mint a szabad vízfelszín és a levegő között. Ez a körülmeny pedig az egyes függélyekben a sebességek eloszlását befolyásolja. Nagyszámú és gondos alapkísérlettel azonban kimutatták, hogy a modell-érdesség helyes megválasztásával el lehet érni, hogy a modellen és a valóságban a függélyekben a sebesség-eloszlás egymáshoz hasonló legyen. Az Alapozások és szerkezetek osztálya részben hidraulikai problémákkal (szivárgás töltéseken, műtárgyak alatti szivárgás, kutak), részben alapozási és talajmechanikai problémákkal (rézsűk állékonysága, feszültségeloszlás alaptestek alatt stb.) foglalkozik. Eredetileg az osztály programjába építőanyagok és előregyártott épületelemek vizsgálatát és kikísérletezését is felvették, azonban ezt a feladatot mégsem bízták az osztályra, mert az más kutató intézet feladatkörébe tartozott már régebben is. Az osztály egyelőre még csak kismértékben dolgozik, inkább csak egy-két módszertani kísérletet végez. Ennek az az oka, hogy az osztály a főépületben csak ideiglenesen kapott elhelyezést, végleges helye a most épülő mellékszárnyban lesz. Az új épületszárnyban 10 db nagyméretű (12 m hosszú, 1 m széles, 2,40 m magas, szivárgási medence fogja az osztály kutatómunkáját szolgálni. Azért építenek 10 medencét, hogy az egyes témákat egyidejűleg több változatban vizsgálhassák. Az osztály jelenleg egy kisméretű, ideiglenes szivárgási medencében végzi töltésátázási kísérleteit. A kísérletek a Duna árvédelmi töltésével kapcsolatosak, a Duna egy hosszabb romániai szakaszán ugyanis a töltések anyaga lösz. Számos helyen, a mentett oldalon, rézsű-csúszások jelentkeztek az átnedvesedett töltésen. A vizsgálat célja a megfelelő rézsűhajlás megállapítása. Az alapozások és szerkezetek osztálya a talajban történő vízmozgásokat a bidiaulikus modellen kívül, elektiomos modellen is fogja vizsgálni. Az osztálynak ez a részlege szintén csak előkíséileteket folytat. Síkbeli vizsgálatokon kívül térbeli jelenséget is vizsgáim akarnak. Ennek érdekében kísérleteket végeztek olyan anyag előállításéi a, amely az elektromos modellben a vízáteresztő talajt helyettesíti. A modellanyag 50 gr desztillált víz, 5 gr zselatin, 0,5 gr rézszulfát, 50 gr glicerinből készül. Az alkotórészeket főzés közben keverik össze egymással. Az így kapott anyag a kívánt foimába önthető. Kocsonyaszerű, a tapogató szonda tetszőleges mélységbe nyomható bele. A szonda kihúzása után az anyag összeugrik, tehát a szonda benyomásával képződött lyuk megszűnik. Elektromos szempontból — megfelelő elkeverés esetén •— az anyag teljesen homogén. A rézszulfát mennyiségek változtatásával az anyag elektromos vezetőképessége változtatható, így a különböző vízvezetőképességű talajrétegek elektromosan modellezhetők. A Vízvédelmi és víztisztítási osztályt jelenleg szintén csak ideiglenesen helyezték el a laboratórium főépületében. Egyelőre az osztály csupán egy vegyi laboratóriumból áll. Munkája jelenleg a folyóvizekből vett minták vizsgálata, szennyezettségük megállapítása. Ennek keretében, ott ahol a folyóvíz szennyezett, előírják, hogy a folyóba szennyvizet bevezető üzemek milyen tisztítást alkalmazzanak. Az új épületszárny elkészülte után az osztály tisztítási kísérleteket is végez majd. A Hidrológiai osztály munkája nagyjából a magyar Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkájához fog hasonlítani azzal a különbséggel, hogy a Komán Népköztáisaságban a bidiometriával és a mérési eredmények közzétételével külön intézmény foglalkozik. Ez az osztály különben még csak alakulóban van, munkáját még nem kezdte meg. Létszámába 15 mérnök tartozik. Az Intézet a megbízásokat különböző szervektől, elsősorban azonban az Állami Vízügyi Bizottságtól kapja, ezek a megbízások ipari jellegűek, egy-egy vízi építkezéssel kapcsolatosak. Tervbe van azonban véve, hogy az új épületszárny elkészülte után, amikor már bővebben fognak hellyel rendelkezni, tudományos témákkal is foglalkoznak majd. Az Intézet még csak rövid múltra tekint vissza, mégis számos jelentős kísérletet végzett már el. így példáid a Beszterce folyón épülő Lenin erőművel kapcsolatban végzett kísérlet eredményeképpen 20 000 m 3 betont lehetett megtakarítani az eredeti tervhez képest.
