Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

2. szám - Karkus Pál: A szivattyús és duzzasztóműves vizkivétel gazdasági összehasonlítása

100 Hidrológiai Közlöny 1958. 2. sz. Karkus P.: A szivattyús és duzzasztóműves vízkivétel KVALITATÍV MEGJEGYZÉSEK Eddigi vizsgálatainkat szigorúan kvantitatív alapon végeztük, a következőkben fejtegetéseinket még néhány kvalitatív megjegyzéssel kívánjuk kiegészíteni: 1. Az öntözés kezdeti szakaszán az öntözőrendszer — tehát a vízkivétel —, lassú növekedése esetén bizonyos előre megállapítható határig feltétlenül helyesnek tartjuk az ideiglenes szivattyús vízkivételt. Ha azonban a tervezett fejlesztés gyors, évi 6—7 m

3/s feletti, úgy már a rendszer vízszolgáltatásának megkezdésekor is érdemes a duzzasztóművet üzembehelyezni a szivattyús vízkivétel közbeiktatása nélkül. Ez a megállapítás a 3. ábrából következik. Lassú fejlesztésnél a megtérülési időt lényegesen befolyásolja az üzembehelyezéskor meglévő vízkivétel, ellenben a fejlesztés évi gyorsaságának növekedésével ennek hatása egyre csökken. 2. A szivattyútelepek évi költségének jelentékeny részét a hajtóanyag ára képviseli. Távolról sem bizonyos, hogy a folyékony tüzelőanyag ára 5 év, 10 év múlva nem fog-e változni. Minden valószínűség szerint az objektív nehézségek növekedésével — éppúgy mint a szénnél — a kitermelés egyre nehezebbé, drágábbá válik, a fogyasztás viszont erősen növekvő, tehát a hajtóanyag ára is nőni fog. A hajtóanyag árának növekedése viszont igen erősen befolyásolja a szivattyús üzem költségösszeggörbéjét, a vízlépcső T megtérülési ideje lerövidül, mert a két költséggörbe hamarabb metsződik. Elektromos üzemnél a szén árára ugyanez vonatkozik. Figyelemre méltó az a tonnák ezreivel kifejezhető üzemanyagmegtakarítás, amit a duzzasztással, energiafogyasztás nélkül érhetünk el. A duzzasztótáblák mozgatásához szükséges energia ugyanis számba se jöhet e mellett a hajtóanyag megtakarítás mellett Erre a megtakarított hajtóanyagra nagy szükség lesz, különösen ha a permetező öntözés nagyobb tért fog hódítani, vagy pedig a mezőgazdaság egyéb gépei a mainál sokkal nagyobb számban fogják az emberi munkát megkönnyíteni. 3. A költségek felvételénél a duzzasztómű javára, ill. a szivattyús vízkivétel terhére nem állítottunk be egy pénzben nehezen megállapítható tételt, ami a következőkből adódik : Az öntözővízkivétel növekedésével a tiszai kisvizek egyre gyakoribbak és egyre tartósabbak lesznek. Igen alacsony vízállások idején erős talajvízszivárgás indul meg a meder irányában, a folyásra hajlamos talajoknál a part „befolyik", leszakad, a vezetőművek megrongálódnak. Ez a jelenség a szivattyútelepes vízkivételi módnál a vízkivétel növekedésével egyre súlyosabb lesz. Duzzasztás esetén a meder mindig telt, vagy közel telt állapotban lesz, kisvíz miatti partomlás nem fenyeget. Ha meggondoljuk, hogy 1 km partszakasz rendbehozása kb. 1 millió Ft költséggel jár és a tiszaburai böge parthossza kb. 2x125 = 250 km és 5 évenként egyszer csak a partszakasz 2 %-án történne kisvíz miatti partomlás, akkor is évi átlagban 1 millió Ft kár származik. Ennek elhárítását nem vettük figyelembe a duzzasztómű évi költségeinél, viszont a duzzasztás káros hatásai elleni védekezésnél mindent figyelembe vettünk. 4. Nem értékeltük Ft-ban a duzzasztás előnyeit a hajózás szempontjából, pedig bebizonyítható, hogy a gázlók eltüntetésével, az uszálypark kihasználhatósága a mainak kétszeresére növekszik. Ugyanazon évi árumennyiség szállítására a duzzasztás után fele annyi hajótér lesz szükséges. Emeli még a javulás minőségét, hogy éppen az őszi szállítás csúcsidején is teljes terhelésű uszályokkal lesz. hajózható a Tisza Tiszabura—Dombrád közti szakasza, ami ma csak kivételesen van meg. A Tiszabura alatti szakasz hajózási viszonyai pedig köztudomásúan sokkal jobbak, mint felette, s így remélhető, hogy a tiszaburai vízlépcső jó hatással' lesz a mai, sajnos még jelentéktelen tiszai hajózásra. 5. Nem értékeltük Ft-ban azt a lehetőséget sem, melyet a duzzasztómű az energiatermelés számára teremt. 6. Nem vettük figyelembe azt a körülményt, hogy nagy öntözőcsatornák kiszolgálása ideiglenesszivattyútelepek segítségével milyen körülményes lenne. 4 db összesen 2 m

3/s vízszállítású gépegységet hordó ponton hossza 17 m. A 37 m

3/s-ra tervezett nagykunsági öntöző főcsatornát 315 m hosszú pontonsorra szerelt úszószivattyúk tudnák kiszolgálni. 7. Nem vettük figyelembe azt, hogy alacsony tiszai vízállás mellett a szivattyútelepek vízszállítása csökken, nem tudják szolgáltatni a szükséges öntözővizet, ami terméskiesésben jelentkezik, vagy pedig a víz kiszolgálása érdekében több szivattyút kell beállítani, ami a beruházási költséget növeli. Az. átlagosan 6 m emelési magasság szélső értékben 9 m is lehet. 8. Nem vettük figyelembe, hogy a duzzasztómű tározóképességének kihasználásával kisebbárhullámokat felfoghatunk, vízszűke idején a tározott víz egy részét öntözésre felhasználhatjuk. A tározóképesség kihasználásával összhangba hozhatjuk a folyamatosan érkező tiszai vízhozamot a szakaszos öntözővíz igénnyel és egyáltalán kézben tudjuk tartani és gazdálkodni tudunk a vízhozammal a közepes és kisvizek idején. Mindezek az előnyök szivattyús üzemnél tározóképesség" hiányában nincsenek meg. 9. Kisebb csatornák vízvesztesége, vízszínesése nagyobb. Katonai szempontból viszont a több, kisebb vízkivétel kedvezőbb. ÖSSZEFOGLALÁS Vizsgálataink során olyan módszer kialakítására törekedtünk, melynek segítségével az öntözés-szóbajöhető bármely fejlettségi fokán eldönthető legyen, hogy az adott körülmények között vízlépcsőt kell-e építeni, vagy szivattyútelepeket, csak a vízlépcső megtérülési idejét kell előre felvenni. A megtérülési idő megengedhető hosszát mindig az ország változó közgazdasági helyzetehatározza meg. A kérdésnek ezzel az oldalával nem foglalkoztunk, ez a magasabb szervek feladata. Összefoglaltuk azokat az egyéb, pénzösszegben alig, vagy egyáltalán nem értékelhető előnyöket,