Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Kollár Ferenc: Nyári gátak tervezése gazdaságossági alapon

• • • • HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 37. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1957. II. NEGYEDÉV A tanulmányban közölt tervezési módszerrel választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy egy vízfolyás mentén hol ós milyen magas nyári gáttal érdemes az árvizek kiöntése ellen védekezni. Eddig is épültek már nyári gátak a közepes árvizek kártételeinek elhárítására, de azok létesítésének indokoltsága és a kiépítés magassága csak tapasztalati adatok alapján történt,. A tanulmány javaslatot tesz a szükséges magasság gazdaságossági alapon történő meghatározására. Nyári gátak tervezése gazdaságossági alapon KOLLÁR FERENC VÍZÉPÍTÉS Kisebb vízfolyásaink keskeny völgyében aránylag nem nagy az a terület, amelyet a víz egy-egy magasabb árvíz alkalmával elönt. Erről tanúskodnak Tavy Lajos adatai is, amelyek az 1940. évi tavaszi árvízkor elöntött területeket adják meg vízfolyásonként : Marcal 8 830 hektár Zala 21 300 hektár Hernád 14 800 hektár Sajó 5 670 hektár Ipoly 17 000 hektár Amint látjuk a mentett terület aránylag kicsi, ezért a területegységre jutó ármentesítési költség nagy. Az ármentesítés összegének csökkentése azonban csak úgy érhető el, ha megelégszünk részleges ármentesítéssel. Ez megalkuvást jelent, viszont azért lehetséges, mert nálunk a nyári árvizek általában alacsonyabbak, mint a tavaszi olvadásból származók, tehát kisebb védgát is megfelelő és ez kevesebbe is kerül. Azonban figyelembe kell venni azt, hogy a mentett területen milyen mezőgazdasági kultúra kialakulása várható. Rétművelés esetén a keletkező mezőgazdasági kár kisebb, mint ha belterjes mezőgazdasági művelést folytatnak, így rétművelésnél a nyári gát magassága jóval kisebb lehet, mint a mértékadó árvizet visszatartó gát magassága lenne. Belterjes művelésnél ez a különbség nem nagy és meggondolandó, hogy érdemes-e aránylag magas nyárigátat építeni. Kisebb vízfolyások mellett a hullámtéren általában csak rétművelés folyik, ezért a továbbiakban csak ezzel kívánunk foglalkozni. Azt kell tehát tisztázni, hogy melyek azok az árvízi hozamok, amelyeket még érdemes visszatartani és milyen hosszon. A célunk elérése érdekében vessük össze a beruházás költségeit és az el nem hárított árvizek által okozott mezőgazdasági károkat. Gazdaságossági számítással állapítsuk meg, hogy milyen gyakoriságú árvízre gazdaságos kiépíteni az árvédelmi műveket. Az eredmény az adatok pontatlanságára való tekintettel csak közelítő, mégis alkalmas arra, hogy áttekintő képet kapjunk általa a szóban forgó vízfolyásról. A gazdaságossági vizsgálat alapjául szolgáló terv két részből áll : a hidrológiai előtanulmányból és az ármentesítési tervből. A hidrológiai rész tartalmazza a vízfolyás összes vízállás és vízhozam adatát, egy vízmérce szelvényében a különböző valószínűségi nyári árvízi hozamokat és a vízfolyás hidrológiai hosszszelvényét (1. ábra). Az ármentesítési tervet több vízhozamra kell kidolgozni. Minden változatnak tartalmaznia keli az elvégzendő munkálatokat és azok költségét. Az egyes munkarészek a következők : a) földmunka, mederkotrás és esetleg átvágások ; b) hídépítés ; c) mellékvízfolyások rendezése ; d) lecsapolás (a szükséges csatornahálózaton kívül a ki- és beömlés műtárgyait is tartalmazza). Több vízhozam feltételezésével kiszámítva az egyes költségeket és ezeket változatonként összeadva kapjuk az egyes árvizek elhárításához szükséges beruházás összegét. A számításokat szakaszokra bontva végezhetjük el és a részeredményeket összegezve kapjuk meg a folyóra jellemző értékeket. Egy-egy szakaszon belül meg kell határoznunk egyrészt a különböző gyakoriságú vízhozamok elhárításához szükséges beruházás egy évi költségét (2. ábra K

1 görbe), másrészt az el nem hárított árvizekből eredő évi mezőgazdasági terméskiesés változását szintén a különböző gyakoriságú vízhozamok függvényében (2. ábraiv

2 görbe). Az évi beruházás és a terméskiesés egyaránt terheli a népgazdaságot, a két görbének egyaránt „kiadás" jellege van, ezeket