Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Hortobágyi Tibor: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise

Hortobágyi T.: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. 7 őszig. Mint a kékalgáknál, a tél és a tavasz fajszáma között, valamint az ősz és a tél fajszáma között a legnagyobb az eltérés. A VII. sz. tóban a zöldalgák tavasszal érik el maximális fajszámukat. Ez a kiugrás talán kapcsolatos a tó jó termelőképességével, mert a Chlorophyceák közismerten kiváló haltakarmányok. A zöldalgák nyári fajszám visszaesését az Éuglenophyta kulminálása ellensúlyozza. A zöldalgák közös fajainak a száma 60—52,6%, nagyobb, mint a kékalgáknál, de mégis világosan jelzi a két tó közötti eltérést. A Conjugatophyceae 13 fajtából 5 közös (38,5%). A fajokból a Closteriumok jelentősek. Mindkét tóban nyáron él a legtöbb faj. A Bacillariophyceák fajszáma az I—II. tóban kevés (32), a VII. tóban sem sok (64). Sokféle alakjának különösen a Nitzschia genus tűnik ki. Összegezve a két tó évszakonkénti fajszámát, az I—II. és a VII. sz. halastó téli fajszámai egészen : 64, 64, őszi fajszámai csaknem azonosak: 01, 104. Az eltérés a tavaszi-nyári fajszámokban mutatkozik. Mindkét tóban nyáron él a legtöbb féle szervezet: 100, illetve 156. A tavaszi és a nyári fajszám a VII. sz tóban tavasszal 59, nyáron 56 féle organizmussal több, s egyik oka lehet a VII. sz. tó jobb termelőképességének. Mindkét halastó ugyanazt a vizet kapja, egymás közvetlen közelében fekszenek, mégis jelentős eltérés tapasztalható a növényegyüttesek kvalitatív öszszetételében. A közös vízforrás ellenére, de a talajviszonyok hatására a két halastó vize kémiailag eltér mind az eredeti víztől, mind egymástól. A víz fizikai tulajdonságaiban (átlátszóság) is különbségek lépnek fel. Mind a cystázódott, mind a szikes- és a tápláló vízzel odakerült virulens mikroorganizmusok a megváltozott vegyi és fizikai körülményekhez alkalmazkodni kényszerülnek. A folyóvízi algák állóvízbe jutnak. Nagyobb változás az I—II. sz. halastóban mutatható ki. Az I—II. sz. tóban kevesebb mikroszervezet él, mint a VII. számúban. Az érzékenyebb szervezetek számára a hortobágyi halastavak nem nyújtanak optimális életfeltételeket, azok ott előbbutóbb elpusztulnak. 60 50 1,0 30 20 10 TEL TAVASZ NYAR 0SZ TU 80 70 60 50 40 30 20. 10 TEL TAVASZ NYAR 0SZ TEl 5. ábra. Az I—II. sz. halastóban talált növényfajok változása évszakonként 6. ábra. A VII. sz. halastóban talált növényfajok változása évszakonként Nagyobb számú halastavi vizsgálat segítségével, s az eredményeknek a természetes tavak mikroorganizmusaival történő összevetésével számos mikroorganizmus ökologiáját deríthetjük fel. 2. Eurytherm szervezetek Egész évben előforduló, eurytherm organizmusokhoz sorolom azokat az algákat is, amelyek — mint pl. Euglena proxima — az I—II. sz. tóban ősszel nem gyűjthetők, de a VII. számú tóban ősszel is élnek. Cyanophyta Éuglenophyta 1. Euglena limnophila var. minor 2. Euglena polymorpha 3. Euglena proxima 4. Euglena tripteris 5. Lepocinclis texta var. salina 6. Phacus Jávorkae 7. Phacus longicauda 8. Phacus pusillus 9. Phacus pyrum 10. Trachelomonas volvocina J1. Trachelomonas bulla 12. Trachelomonas granulosa 13. Trachelomonas scabra 14. Trachelomonas abrupta Chrysophyta Bacillariophyceae 1. Gyrosigma attenuatum 2. Melosira varians 3. Navicula cryptocephala 4. Navicula gracilis 5. Nitzschia acicularis 6. Nitzschia hungarica