Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Dr. Papp Szilárd–Gaál Lászlóné–Hódos Györgyné: Ásvány- és gyógyvizeink csoportosítása

Dr. Papp—Gaál—Hódos: Ásvány- és gyógyvizeink csoportosítása Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. 65 Nagy szénsavtartalmú vizekben azért az oldott vas kevésbé oxidálódik mint a szénsavban szegény vagy szénsavmentes vizekben. Az ásvány- és gyógy­vizek oldott vastartalmának jelentékeny része már a felhasználás helyén kiválik, ezért szükséges a vasll-ion határértékét oly magasra emelni, legalább 20 mg/l-re, hogy ezeknek a könnyű ki­válásoknak ellenére is még elegendő oldott vas maradjon a vízben, illetőleg kell, hogy a 10 mg/l-es határértéket egyidejűleg a legalább 1000 mg/l szabad szénsav előfordulásához kössük, mert ez a mennyiség a vas oxidációját megnehezíti. Figye­lembe veendő a vas határértékének a megállapí­tásánál az is, hogy a vasnak az élettani hatása annál kisebb, minél nagyobb a víz összes só tar­talma. Nagy sótartalmú ásvány- és gyógyvízben ezért 10 mg/l vasll-ion még nem tekinthető bio­lógiailag hatásos mennyiségnek. Knett [6] ezért vasas vizek számára relatív határértékek megálla­pítását ajánlja, amelynek nagysága az összes oldott só mennyiségével arányosan emelkedik. A vasas ásványvizek többnyire vulkáni mű­ködés folytán leginkább szulfidos ércek bomlásá­ból keletkeznek. A kőzetekben finoman eloszlott pirit a leszivárgó csapadékvíz hatására elbomlik, kénsav (H 2S0 4), majd szénsav (H 2C0 3) képződik és ez az utóbbi a földpátok alumínium, kálium és vasalkatrészeit kioldja, melyből a timsós vasas ásvány- és gyógyvizek keletkeznek. A vasnak és elsősorban a kétvegyértékű vasll­ionnak van a szervezetben fontos szerepe. Manap­ság már egyre jobban bebizonyosodik, hogy a különféle vastartalmú gyógyszerek közül legha­tásosabb a gyógyvizekben oldott kétvegyértékű vasll-ion mégpedig azért, mert a vízben oldott igen kis és elenyésző mennyiségben jelenlévő nehéz fémek (réz, mangán stb.) és arzén a vas hatását nagymértékben fokozni képesek. A vasas ásványvizek a hidrogénkarbonát, illetve a szulfát anionok túlsúlya szerint vashid­rogénkarbonátos, illetőleg vasszulfátos gyógy­vizekre oszthatók, melyeken belül még további csoportosítás lehetséges. Hazánkban a vasas vizek csoportjába az erdőbényei fürdő, valamint a parádi Clarisse for­rás vizei tartoznak. A mesterséges ásvány—gyógy­vizek közül a parádi felső aknában elhelyezett érceket kilúgozó víz szintén a vasas vizek cso­portjába sorolható. 8. Kénes vizek Kémiai jellegük alapján más csoportba tar­tozó vizeket ebbe a csoportba lehet sorolni akkor, ha hidrogénszulfid-iont (HS ), bizonyos esetekben még tioszulfát-iont (S 20 : l~ ), gyakran pedig sza­bad kénhidrogént (H 2S) és szulfid-iont (S~~) is tartalmaznak oly mennyiségben, hogy jód-oldattal titrálva a meghatározható összes kén mennyisége legalább 1 mg/l. A kén lehet vulkáni eredetű, mint amilyenek Párád, Erdőbénye és Aranyosfürdő kénes gyógy­vizei. Sok helyen pirit bomlásából ered. Van rá példa, hogy szerves eredetű, a sejtek pusztulása alkalmával felszabaduló kén kerül a vízbe. A kénes vizeket még további alcsoportokba sorolhatjuk be. Hazánkban a vizsgált kénhidrogénes vizek közül szulfidkén tartalommal tűnnek ki a követ­kezők : Mezőkövesd 22 mg/l, Harkányfürdő 12,2 mg/l, Párád .10,2 mg/l, Hévíz 5,4 mg/l, Balf 4,0 mg/l. Ezenkívül a kénes vizek csoportjába sorol­ható még a budapesti Imre, és Rudas fürdő egyes forrásai, Csokonyavisonta, Budapest Tétényi-úti kórház, Dunaalmás, Budapest Margitsziget stb. fúrások vizei. 9. Jódos, brómos vizek Ennek a csoportnak a vizei kémiai jellegüket tekintve a kloridos vizek közé tartoznak, gyógyá­szati szempontból mégis külön csoportba sorol­hatók, ha a jód mennyisége literenként legalább 1,0, a brómé pedig 5,0 mg-ot ér el. A vízben lévő jód legtöbbször tengeri szerves eredetű. Alföldünk laza üledékei között még nagy mélységben is (Hajdúszoboszlón 2030 m) találni olyan vizeket, amelyekbe az elhalt tengeri szer­vezetek jódja került bele. Hazánkban ismeretes jódos vizek közül az első helyet a sóshartyáni „Jodaqua" gyógyvíz foglalja el 92,2 mg/l jódtartalommal. Kitűnnek még a hajdúszoboszlói 7,79, a cserkeszöllői 7,50, a pestújhelyi 4,2, a pesterzsébeti 2,5, a bükkszéki 2,22, a debreceni 2,13, a csokonyavisontai 1,64 és a Karcag-berekfürdői fúrások 1,32 mg/l jódtarta­lommal. A brómról, mint biológiailag aktív elemről még keveset tudunk és biológiai hatása csak ke­véssé tanulmányozott. Hazai ásvány—gyógy­vizeink közül első helyen a sóshartyáni „Jodaquát" kell megemlíteni 114,0 mg/l bróm tartalommal, de tartalmaznak még brómot a cserkeszöllői (36,12 mg/l), budapest—pestújhelyi (18,19 mg/l), bükk­széki (14,15 mg/l), hajdúszoboszlói (12,51 mg/l), pesterzsébeti (8,9 mg/l), debreceni (6,2 mg/l) fúrások is. 10. Rádioaktív vizek Hazai viszonylatban rádioaktívnak minősít­hetjük az ásvány- és gyógyvizeinket elvégzett vizsgálataink [7] alapján akkor, ha rádiumema­náció tartalmuk legalább 1 m/x curiet tesz ki lite­renként. Ezeket a vizeinket még a következő al­csoportokba oszthatjuk be : 1. Rádioaktív egyszerű hideg vizek. Ide tar­toznak azok, amelyeknek literében az oldott szi­lárd alkatrészek mennyisége nem éri el az 1000 mg-ot és hőmérsékletük 25 C° alatt marad. Pl. a Velencei hegységben fakadó gránitos eredetű for­rások vizei. 2. Rádioaktív egyszerű termális vizek. Ide tartoznak azok, melyeknek l literében az oldott alkatrészek mennyisége nem éri el az 1000 mg-ot, de hőmérsékletük meghaladja a 25 C°-ot. Pl. az egri tükörfürdő, a miskolctapolcai termálfürdő, a hévízi tó vize stb. 3. Rádioaktív ásvány—gyógyvizek. Ebbe az alcsoportba tartoznak mindazok a vizek, melyek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom