Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Véssey Ede–Czerny Győző: A talajvíz mozgásának vizsgálata radioaktív izotópok és nyomjelző ionok segítségével

Véssey—Czerny: A talajvíz mozgásának vizsgálata Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. 51 A vizsgálathoz teljesen tiszta edényt kell használni. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a sózásnál a kémlelő furatokat ne szennyezzük be. Ne használjunk rézből, vagy cinkből készített, vagy ilyen alkotórészeket tartalmazó mintavevőt, tároló edényt, vagy feltáró eszközöket, mert ezek a vizsgált talajvizet szennyezhetik. A kémlelő furatokból, lehetőleg a furatok aljából, időközönként talajvízmintát veszünk és abból néhány ml-t tiszta kémcsövekbe öntve, a már leírt módszerrel végezzük el a vizsgálatot. A vizsgálatokat mindaddig kell folytatni, míg a só jelenléte legalább 2—3 kémlelő furatban határozottan kimutatható. A só behelyezésének időpontjától az első észlelési időpontig eltelt idő, valamint a lyukfurat és a sózólyuk közötti távolság viszonya adja meg a talajvíz mozgásának az áramlási és diffúziós mozgásból előállott együttes sebességet. Az így kapott adatból, nagy hézagtérfogatú (pl. kavics) talajokban, az indikátorionok mozgás (diffúziós) sebességét, mint korrekciós tényezőt figyelembe kell venni. A talajvíz mozgás valószínújrónyo -t •* határozható meg. Előfordulhat ugyanis, hogy a talajban lévő erek kiszámíthatatlan útjain az indikátor a mozgásirányra nem jellemző kémlelő furatban jelentkezik először. Ezért minden esetben legalább két helyszíni vizsgálatot végezzünk el. Vízazonosítás nyomelemek segítségével A nyomelemes vízkutatás legszélesebbkörű alkalmazására a vízazonosítás terén van lehetőség. Az építmények belső térségeiben megjelenő, betörő víz származásának felderítésével foglalkozó vizsgálataink közül egy jellemző példát említünk meg. A konkrét feladat egy 600 vagonos tárház toronypincéjének beton padlózatát elöntő víz eredetének felkutatása és a víz származásának bizonyítása volt. A tárház pincéjében és alagsorában az üzemi célokat szolgáló vizet, szennyvizet, számos belső csővezeték szállította. A víz tehát éppúgy származhatott a burkolt vezeték hibáiból, mint betonozási, vagy szigetelési hiba következtében a talajvíz betöréséből. A 2. ábrán feltüntettük a tárház pincéjének alaprajzát, s az alkalmazott fúrások helyét, továbbá az épület alapozási módját a talajszelvénnyel együtt. A víz megjelenése a tárházban igen Kém le ti furatok 1-5-ig tK 1. ábra. Rézionok diffúziósebessége deszt. vízben, különböző szemcsenagyságú folyami kavicsban és homokban Puc. 1. J],u(p(py3iiOHHasi cnopocmb uoHoe Medu e decmiviupoeaHHOü eode, e petHOM ipaeuu u necne, uMeioiyux nacmuifbi pa3Hux KpynHocmeü Fig. 1. Diffusion velocity of copper ions in distilled water, in gravels and sands of different fineness Az 1. ábrán egyik vizsgálati helyünk helyszínrajzát mutatjuk be. A nyomjelző fémionok az indikátorral kezelt lyukfuratból kiindulva, diffúziós mozgásukkal megtették „a" utat, míg a talajvíz-áramlás következtében ,,b" utat. A sózólyuk és az 1.—5. jelű kémlelő furatok közötti távolság a-f-b volt. Az indikátor nyoma először a 2. sz. kémlelő furatban jelentkezett, majd ezt követően a harmadikban és csak igen hosszú idő múlva az 1. sz. furatban. A 4. és 5. sz. furatokban a nyomjelzőelem egyáltalán nem jelentkezett. Ebből nyilvánvaló, hogy a talajvíz-mozgás valószínű iránya a sózólyukat a 2. sz. kémlelőfurattal összekötő egyeneshez áll közel és feltétlenül a 2. és 3. sz. kémfuratok között halad át. Az észlelések időértékéből az áramlás sebessége is elég pontosan becsülhető. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ilyen módon a mozgásirány csak egyszerű esetekben Alzotbeton Szigetelés Vasbeton podozot Kovics kitöltés 2. ábra. Nyomjelző ionok terjedése a talajvízben diffúzió és áramlás útján Puc. 2. PacnpocmpaneHue uonoe Medu e epyHtnoeoü eode nymeM duifi(ßy3uu u deujiceHua nomoKa Fig. 2. The travel of tracing ions in groundwater due to diffusion and flow