Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Ungár Tibor: Üledék- és talajosztályozások összehasonlítása
40 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. Ungár T.: Üledék- és talajosztályozások összehasonlítása 3. ábra. „Kulcs" az üledék- és talajelnevezések átértékeléséhez Puc. 3. „K/i/«i" öah íiepeoifeHKU Ha3«aHUü omjiootcemui u zpynmoe Fig. 3. „Key" for the interrelation of different soil classifications PLASZTIKUS INDEX, P, SO 50 25 15 7 MÉRTÉKADÓ SZEMNAGYSÁG, D m 0.1 0.2 03 IU 0.5 mm FÖLDTANI BEOSZTÁS T I I ] Homt)k0S Aquaq \ ™ * I "99°9 Agyagos homok Homok (M TUD. AKADÉMIA ALKALMAZOTT FÖLDTANI SZAKBIZOTTSÁGA ) 1952 T I I ] Homt)k0S Aquaq \ ™ * I "99°9 Agyagos homok finomszemü, v kózethszt •A 1 I §• közép szemű durvoszemü TALAJMECHANIKAI BEOSZTÁS (MN0SZ 44«7-51) 1951 (MN0S7 4487-5IK) 19H Kövér o g y o g Sovány "S9"9 iszap Homokliszt Homok TALAJMECHANIKAI BEOSZTÁS (MN0SZ 44«7-51) 1951 (MN0S7 4487-5IK) 19H Kövér o g y o g Sovány "S9"9 iszap Homokliszt finom közép fmom du "0 TALAJTANI BEOSZTÁS ( TALAJVIZSGALATI MOD SZERKÓ NW) 1950 A 9 9 0 9 Agyagos vtnyag VÓ¥9 Homokos vályog Homok nyelvhasználattal. Az agyag-csoport elhatárolása tiil szűk (az ,,agyag"-nak legalább 80%, 0,02 mm-nél kisebb szemcsét kell tartalmaznia). Ez a beosztás jelenlegi alakjában helytelen, használata nem javasolható. 2. A talajmechanikai beosztás helyesen tükrözi a talajok gyakorlatilag fontos, vízzel szembeni tulajdonságait. Hátránya, hogy ez sem egyenletes. A „kövér agyag" fogalma túl tág. Kövér agyagnak minősül az oly talaj, amelynek plasztikus indexe 25-nél nagyobb, holott a 60-as plasztikus indexű agyagok még gyakoriak, sőt a 80-as plasztikus indexűek sem ritkaságok. Ezzel szemben az átmeneti talajfajták — sovány agyag, iszap, homokliszt — csoportjai túl szűkek. A kötött és szemcsés talajok határán álló homokliszt-talajok vagy a szemcsés csoportba kerülnek, vagy kerülhetnek a kötött talajok csoportjába is. így e kétféle osztályozás gyakran ellentmondó. A talaj csoportok tisztán érzékszervi megkülönböztetése a kötött talajoknál nehezebb, mint a szemcseeloszláson alapuló beosztásoknál. Előnye, hogy a plasztikus és folyási határ meghatározás-módja szabványosított, ezért a konzisztencia-határok értéke jól reprudukálható ; sőt mert a folyási határ meghatározására csaknem világszerte a Casagrande-féle készülék használatos, az eredmények szinte világviszonylatban is összehasonlíthatók. 3. A talajtani beosztás aránylag egyenletesen osztályozza a talajokat, bár az ,,agyag"-csoport itt is kissé tágnak, a „vályog"-csoport kissé szűknek mondható. Hátránya még a következő : a talaj fizikai csoportneve három jellemzőből adódik (KA., H V és 5 órás kapilláris vízemelés). Gyakran előfordul, hogy a három jellemző alapján nem azonos csoporthévhez jutunk. (Vagyis pl. a talaj KA és h y értéke alapján ,,vályog"-nak, 5 órás kapilláris vízemelése alapján „agyagos vályog"-nak minősül. Ritkán, de előfordul az is, hogy három szomszédos talaj-elnevezést kapunk.) Ilyenkor a talaj végleges elnevezését az egyéni megítélés dönti el, tehát a talajtani beosztás nem biztosít teljesen egyértelmű elnevezéseket. Előnye, hogy a három jellemző megállapítása aránylag egyszerű, a K Á és 5 órás kapilláris vízemelés a helyszínen is meghatározható. Ha a földtani, talajmechanikai és talajtani beosztást a 3. ábra alapján összehasonlítjuk, megállapítható még, hogy a talajmechanikai és talajtani beosztás elnevezései aránylag jól párhuzamosíthatok. így a „sovány agyag" közelítőleg az „agyagos vályog", az „iszap" kb. a „vályog", a „homokliszt" kb. a „homokos vályog" megfelelője. Látható azonban az is, hogy a földtani osztályozás és a másik két beosztás közt igen nagy a különbség. Amit a talajmechanikus „kövér agyag"-nak nevez, az a földtani beosztás szerint lehet „agyag", „homokos agyag", de még „agyagos homok"(!) is. Ennek a nagy eltérésnek az okai a következők : 1. A földtani beosztás a szemcseösszetételen alapul és 2. a homok szemnagyságát 0,02 mm-ig terjeszti ki. 3. A földtani beosztásban nem szerepel az iszap-csoport, s a háromszögdiagramos beosztás a 0.02 mm-nél kisebb szemcséket agyagnak nevezi. Itt említendő meg, hogy a homok szemnagyság alsó határának 0,(T2 mm-nél való felvétele még Atterberg-tö\ származik. Atterberg az általa javasolt szemcsenagyság-határokat iigy állapította meg, hogy a frakciókat külön-külön előállította és ezek talajtanilag fontos fizikai sajátságait vizsgálta. így megállapította, hogy a kb. 0,02 mm-es szemcsehalmazban leggyorsabb a víz kapilláris emelkedése, s az ilyen méretű hézagokba a hajszálgyökerek még éppen beférnek. Nyilvánvaló azonban, a közel egyenlőméretű szemcsékből álló (kb. homodiszperz) halmaz sajátossága egyáltalán nem azonosítható a vele azonos mértékadó szemnagyságú, de vegyes szemcseméretű (polidiszperz) halmaz sajátságaival. Tapasztalatból ismert, hogy a talajok gyakorlatilag fontos sajátságait nem annyira a mértékadó szemnagyság (vagy akár az átlagos szemcseátmérő), mint inkább a halmaz finom szemcséinek mennyisége határozza meg. Ezt bizonyítják a mesterséges talaj keverékek konzisztencia-határaira vonatkozó, Kézdi Á. [3] által ismertetett adatok, ugyanígy Lampl H. [4] és szerző [11] frakció-keverékeken végzett vízáteresztőképességi mérései.
