Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Hortobágyi Tibor: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise
Hortobágyi T.: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. 3 nyozáshoz, a trágyázáshoz, s a társulások megváltoztatásához. A vizek életének irányítása, a belvizek maximális táplálékforrásul való kihasználása pedig a haladó hidrobiológusok központi feladata. Ilyen meggondolások alapján vetődött fel 1950-ben Egerben, az ötéves terv akadémiai ellenőrző látogatása folyamán a Hortobágyi Halgazdaság leggyengébb termelőképességű I—II. sz. halastava és a legjobb termelőképességű VII. sz. halastava táplálékviszonyainak, növényegyütteseinek a vizsgálata. A Hortobágyi Halgazdaság 1915—1818 között létesült, szikes talajon. Debrecen város területéhez tartozik. A halgazdaság 14 nagy medencéből és az azokhoz tartozó több kisebb teleltető, szaporító (ívó) medencéből áll. A tórendszer vizét a Tiszából kapja. Tiszakeszinél szivattyú juttatja a vizet a csatornába, s onnan a tavakba. A halgazdaság vízzel borított területe 2436 katasztrális hold ; hazánk legnagyobb tógazdasága. A medencék nagysága változó. Van 10, 60, 117, 135, 264 kat. holdas tó. A tavak összes térfogata 14 000 000 m 3. Az átlagos mélység 1 m. Tenyészhalakat 600 kat. holdon tenyésztenek, a többiben eladásra szánt halakat tartanak. A legrosszabb termelőképességű, degradált szikes talajon elterülő /3-limnotípusú I—II. sz. tó területe 469 kat. hold. Valamikor két különálló tó volt, azonban az elválasztó gátat a szelek hatására a víz elmosta. A kevéssé szikes talajon levő, /Mimnotípusú VII. sz. halastó területe 264 kat. hold. Mindkét tóban kétéves üzem folyt. Dr. Erős Pál, a Haltenyésztési Kutatóintézet igazgatója részletesen tájékoztatott a halkihelyezésekről, a próbahalászatok eredményeiről, a felhasznált takarmányok mennyiségéről és minőségéről, az egyes halfajták gyarapodásáról, a lehalászások eredményeiről. Hasonló tájékoztatást kaptam Barta Károlytól, a Hortobágyi Halgazdaság főagronómusától is. Mindkettőjüknek segítségükért köszönetem fejezem ki. Természetes vizeink, folyóink elszennyeződnek. Ezzel együtt jár természetes vizeink hajdan gazdag halállományának a megcsappanása. Ezen a tógazdasági haltenyésztés fokozásával segíthetünk. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozatok is többek között a haltenyésztés fokozott fejlesztését tűzték ki célul. Növeljük, különösen az Alföldön, halastavaink területét. A halhozamot tógazdaságainkban kat. holdanként 310 kg-ra kell emelnünk. Ennek egyik, s talán legtakarékosabb útja a rossz termelőképességű halastavak termelőképességének a megjavítása és a jól termelő tavak halhúshozamának a fokozása. Ezt a célt legsikeresebben és leggyorsabban a halastavak tudományos kutatásával érhetjük el. Tanulmányom egy gazdaságilag is nagy jelentőségű tórendszer legrosszabb és a legjobb termelőképességű halastavának valamennyi nyíltvízi mikroszkopikus növényi szervezetét, a tápláléklánc első szintjét mutatja be. A kovaalgák meghatározását Szemes Gábor kandidátus végezte, amit ezúton is megköszönök. A dolgozat hozzá szeretne járulni azokhoz a nagyobb munkaközösség, elméleti és gyakorlati szakemberek által végzendő tudományos megfigyelésekhez, kísérletekhez, kutatásokhoz, amelyek segítségével hozzáláthatnánk halastavaink, vízmedencéink, víztárolómk még hatékonyabb gazdasági kihasználásához. II. Gyűjtés, vizsgálati módszer A Hortobágyi Halgazdaság legjobb és legrosszabb termelőképességű tavában a gyűjtéseket 1951-ben, s részben 1952-ben általában havonként végeztem. A felszín közeléből 0,2—1 liter vizet merítettem, s azt a helyszínen azonnal formáimnál rögzítettem. A vizsgálatokhoz élő anyagot is hoztam. Egyidejűen Maucha-féle eljárással meghatároztam a pH-t és mértem a levegő és a víz hőmérsékletét. Megállapítottam az átlátszósági viszonyokat. A halastavak vizéből mintákat küldtem a Haltenyésztési Kutatóintézetbe, ahol azt Maucha Rezső Kossuth-díjas akadémikus és Darvas Rózsi tudományos kutató elemezték. Munkájukat ezúton is köszönöm. A pH az I—II. sz. halastóban az év folyamán 7,38—7,96; a VII. sz. tóban 7,38—7,73 között ingadozott. A víz hőmérséklete télen 0,5—5 C°, tavasszal 5—18 C°, nyáron 16—23 C°, ősszel 20—7 C° között mozgott. Az átlátszósági vizsgálatok eredményei szerint a víz az I—II. sz. tóban áprilisban a legzavarosabb, a porcelánkorong 3,8 cm mélyen már nem látszik, júliusban a legtisztább, amikor az átlátszóság 6,5 cm. A VII. sz. tó vize lényegesen tisztább. Legzavarosabb októberben : 7,5 cm, legtisztább áprilisban: 19 cm. Az I—II. sz. tóban áprilisban a legrosszabbak a megvilágítási viszonyok, ugyanakkor a másik tóban a legjobbak. Hasonlóak a téli átlagok is. Az I—II. sz. tóban a lebegő iszap mennyisége sokkal több. Az I—II. sz. tóban a víz áprilistól júliusig tisztul, majd ismét fokozatosan csökken az átlátszóság. A VII. sz. tóban január—áprilistól októberig fokozatos ez a csökkenés, majd az átlátszóság ismét emelkedik. I—II. sz. tó VII. sz. tó A minta száma 5076 5077 A mintavétel ideje 1952. X. 10. 1952. X. 10. pH 7,96 7,73 Calcium-ion (Ca-) 24,4 mg/l 26,1 mg/l Magnézium-ion (Mg") . . 23,84 mg 1 16,1 mg/l Nátrium-ion (Na*) 103,3 mg/l 97,1 mg/l Hidrokarbonát-ion (HCCV) 278,2 mg/l 253,2 mg/l Klorid-ion (Cl') 34,2 mg/1 25,6 mg/l Szulfát-ion (SO/') 103— mg/l 95,1 mg/l Kovasavanhidrid (Si0 2) . 9,2 mg/l 7,3 mg/l Ammonium-ion (H 3N') . 0,03 mg/l 0,04 mg/l Foszfát-ion (P0 4") 0,6 mg/l 0,55 mg/l Lúgosság 4,6° 4,2° Összes keménység 8,9° 7,4° összes só 576,47 mg/l 532,39 mg/l
