Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

4. szám - Naszályi László: A trágyalé-gazdálkodás, mint az energiatermelés segédforrása

Naszályí L.: Biogáz termelés Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. 371 tást is. Rá kell mutatnunk arra, hogy a trágyagazdálkodás hazánkban sok kívánnivalót hagy hátra. Különösen a trágyáié okszerű kezelésével törődtek eddig nagyon keveset hazánkban. A trágyáié pedig országos viszonylatban elsősorban nitrogéntartalma következtében többszáz millió forint értéket képvisel. Bár a trágyáié igen elaprózva jelentkezik az ország egész területén, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy annak a felhasználása ugyancsak erősen elaprózódik. Az évi istállótrágya-mennyiség nitrogéntartalma messze felülmúlja egy péti nagyságrendű gyár évi termelését. Ugyanígy a káli-tartalma több, mint amennyi stassfurti sót, vagy egyéb kálisót importálunk. Mindezeket az oldott ásványi anyagokat tekintve egy-egy számos állat évi trágyáié mennyisége kb. 300 Ft-ot ér. Valószínűleg nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy országos évi átlagban ennek a fele, 150 Ft elvész, tehát 1 millió számos állatnál 150 millió forint megy veszendőbe. Ezzel szemben az eddig végzett vizsgálatok szerint a zárt tartályban erjesztett istállótrágya tápértéke, növényi sókban kifejezve nagyobb a szabadon erjesztett istállótrágyáénál. Ezek szerint tehát látható, hogy ha az istállótrágyát és a trágyalét biogázgyártás céljára kívánjuk alkalmazni, az az eddiginél valamivel gondosabb kezelést igényel, de ennek folytán nemcsak energiahordozó biogázt, hanem magasabb értékű istállótrágyát is kapunk. Az istállótrágya értéke nemcsak a trágyáié gondosabb felfogása és kezelése következtében növekszik meg, hanem a szorosanvett trágyaerjedés is ugyanilyen irányban hat. A szabadon erjesztett trágya megmelegszik, ott a nitrogén vegyületek bomlást szenvednek és nitrogénben jelentékeny veszteség áll elő, sőt ugyanilyen veszteség következik be a nitrogénen kívül a szerves anyagokban magukban is. Ezeket a veszteségeket az 5. táblázatban foglaltuk össze, különböző külföldi szerzők adatai alapján. 5. táblázat Kezelt Nem kezelt Veszteség Veszteség trágyatelepnél Szerves anyagból 28,50% 54,80% Nitrogénből 15,76% 38,28% A fentiekből tehát látható, hogy nemcsak értékesebb (nitrogénben gazdagabb), hanem lényegesen több trágya (nagyobb humusztartalom) marad vissza a szakszerűen erjesztett trágyából. Ezt az eredményt különféle országokban végzett kutatások irodalmi adatai egyaránt alátámasztják. Végeztek kísérleteket annak igazolására, hogy azonos súlyú kezeletlen istállótrágya és szakszerűen erjesztett istállótrágya milyen termés-többletet eredményez. Ez a termés-többlet mindenképpen arányban áll a fenti, megnövekedett nitrogén és humusz-tartalommal. A szervestrágya-mennyiség azonban még ezenfelül is lényegesen megnövelhető az ún. mesterséges istállótrágya-gyártás bekapcsolása folytán. Az előzőkben már említettük, hogy a gáz mennyisége és minősége egyszerűen, de hatásosan emelhető, ha mezőgazdasági hulladékokat -— amiket egyébként is gyengén hasznosítunk — a trágyaerjesztőbe tesszük gázra és szervestrágyára való feldolgozás céljából. Ily módon országos átlagban, különböző mezőgazdasági hulladékanyagokat véve figyelembe, a szervestrágya mennyisége megkétszerezhető. Az így előállított istállótrágya további előnye az, hogy amíg a három klasszikus ásványi trágyát, úm. a nitrogént, a káliumot és a foszfort több módon beszerezhetjük, addig az istállótrágya formájában bevitt és a cellulóze-erjedésből keletkezett humuszképző anyagok csak igen korlátolt mértékben állnak másutt rendelkezésre. Az istállótrágyával elérhető több-termelés közismert. A fentiekből pedig látható, hogy a zárt tartályban erjesztett istállótrágya mennyiségileg és minőségileg felette áll a közönséges módon kezeltnek, ami a végzett kísérletek terméseredményeiben is megmutatkozik. Ehhez még bízvást hozzávehetjük, hogy a többtermelés nemcsak a már számszerűleg kimutatott egy esztendőn keresztül, hanem az utóhatás következtében még további 2—3 esztendőn keresztül jelentkezik. Hogy ezek az eredmények nemcsak kísérletekben és papíron jelentkeznek, azt legjobban az igazolja, hogy a zárt tartályban való trágyaerjesztés és a keletkezett gáz felfogása számos országban elterjedt és mondhatjuk, hogy az a háború utáni években ugrásszerűen következett be. Biztos tudomásunk van róla, hogy Franciaországban ezerötszáz berendezés van üzemben, de vannak berendezések Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Olaszországban és Belgiumban is. Ha tehát mi magyarok a többtermelés, a mezőgazdaság hozamának megemelésének az útjára kívánunk lépni, úgy elengedhetetlen, hogy a trágya magasabbrendű előkészítésével foglalkozzunk, annak pedig egyik tartozéka a zárt tartályban való erjesztés, trágyáié segélyével és a keletkezett biogáz értékesítése. Itt elsősorban szervezési kérdések várnak megoldásra, mert amint az istállótrágya számos elaprózott helyen jelentkezik, úgy nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a keletkezett termékek, mind a megnövekedett mennyiségű szervestrágya, mind a gáz is ugyancsak számos apró felhasználási helyen kerül értékesítésre. Az Angliában végzett számítások szerint az ott termelhető biogáz-mennyiség a mezőgazdasági traktorok évi üzemanyagát (import) tudná pótolni. Magyarországon, ha 1 millió fő számosállatot számítunk, akkor évente 5—600 millió m

3 gázt tudnánk termelni, aminek értéke szénben kifejezve egy nagy bányával érne fel, s emellett tekintetbe kell venni a termelt tüzelőanyag magasabbrendűségét, hamumentes voltát is. Ha pedig azt számítjuk, hogy mennyi kukoricaszár és egyéb mezőgazdasági hulladék vész kárba évente kihasználatlanul, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy ezek hasznosításával nemcsak a fenti gázmennyiséget tudnánk megkétszerezni, hanem ha a kukoricaszárat megfelelően szecskázva erjesztjük el, akkor a rendelkezésünkre álló szerves trágyamennyiséget is meg lehetne kétszerezni. Mindezt 1