Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
4. szám - V. Nagy Imre: A tározók parteróziójának vizsgálata
3JfIf Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. Az utóbbi időben hazánkban is fokozott figyelmet szentelnek a tározó medencékkel kapcsolatos hidrológiai és hidraulikai kérdéseknek. Ez a tanulmány a parterózió igen fontos kérdéseit veti fel, és ad a gyakorlatban is hasznos javaslatokat, ezért méltán számíthat a szakkörök érdeklődésére. A tározók parteróziójának vizsgálata V. NAGY IMRE a míísz. tud. kandidátusa A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben az utóbbi időben nagyszabású vizsgálatokat folytattak az ország tározási lehetőségeinek műszaki feltárása céljából. Kétségtelen, hogy a nagy ütemben fejlődő népgazdaságunk különböző területein fellépő fokozott vízigények, ismerve a rendelkezésre álló vízkészletünk korlátozottságát, egyre inkább előtérbe fogják állítani a különböző méretű tározók létrehozásának szükségességét a gazdaságilag indokolt, műszakilag megfelelő területeken. Tekintettel arra, hogy Magyarországon ilyen jellegű építési tapasztalatokkal nem rendelkezünk, helyesnek látszik ha ráirányítjuk a figyelmet néhány fontosabb kérdésre, amelyeket a hasonló jellegű műtárgyak tervezésénél feltétlenül figyelembe kell venni. A tározók partjain végbemenő eróziós folyamatok tanulmányozásának jelentős elméleti, gyakorlati s nem utolsósorban gazdaságossági vonatkozásai vannak. Ismeretes, hogy a hegy- vagy dombvidéki tározóknál a hullámverés hatására bekövetkező partelmosódás üteme rendkívül gyors lehet (nagyobb tározóknál az egy év alatt bekövetkező partvonal-eltolódás 10—20 m), ami egyes esetekben az értékes, mezőgazdasgi művelés alatt álló területek, utak, vasutak, műtárgyak, épületek stb. biztonságát veszélyezteti. Síkvidéki tározóknál, valamint az előbbiek esetében is a zárógát rézsűbiztosítása jelent igen súlyos problémát. Ami a kérdés elméleti vonatkozásait illeti, itt elég hivatkozni arra a közismert tényre, hogy annak tanulmányozottsága nemcsak a gyakorlat igényeinek nem felel meg, de messze lemaradt a rokonterületeken folyó kutatások színvonalától is. A parterózió folyamatának tanulmányozását megnehezíti az a tény, hogy nagyszámú ható tényezővel kell számolni, s ezért a laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek alkalmazása is nehézségekbe ütközik. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy az itt érvényesülő törvényszerűségek csak abban az esetben ismerhetők fel, ha ezeket az adott jelenségnél szereplő összes körülményekkel, folyamatokkal való elszakíthatatlan kapcsolatukban vizsgáljuk. Ma még nem áll rendelkezésünkre elegendő mennyiségű vizsgálati adat (ez igaz külföldi vonatkozásban is), a tárggyal foglalkozó tanulmányok száma is igen kevés, éppen ezért a témakörrel foglalkozó kutatóknak pl. a parterózió időben történő előrehaladásának kérdésére, illetve a viszonylag állékony rézsű formájának meghatározására vonatkozó javaslatai vagy a különböző, a jelenség természetére vonatkozó elméleti feltevésekből indulnak ki, vagy az analógia különböző módszereit alkalmazzák, miközben gyakran egymásnak ellentmondó eredmények is születnek. Ez utóbbi, részben a ható tényezők nagy számával, részben szerepüknek időben történő változásával és a kérdés nem megfelelő tanulmányozottságával magyarázható. Kétségtelen, hogy az adott műszaki feladatok megoldásához már a jelenben is ki kell jelölni a tárgyra vonatkozó ismereteink jelenlegi színvonalán legvalószínűbbnek látszó megoldást s a továbbiakban a folyamatosan feldolgozott mérési adatok, valamint azok elméleti általánosítása alapján, az előzőkben adott eljárást helyesbítve, el kell érnünk az adatgyűjtés, tapasztalati általánosítás fokáról az adott természeti jelenség teljes műszaki értelmezettségéig. A tározó feltöltése után a víz olyan rétegekkel kerül kapcsolatba, amelyek korábban csak atmoszferikus hatásoknak voltak kitéve s az annak megfelelő természetes rézsüszög alatt helyezkedtek el. A víz megjelenésével az előbbiekben létrejött egyensúlyi feltételek megváltoznak s a klímatikai tényezők hatásával egyidejűleg megkezdődik a hullámverés energiájának s a talaj elmosással' szembeni ellenállásának kölcsönhatása eredményeképpen végbemenő eróziós folyamat. A part az új, adott feltételeknek megfelelő dinamikai egyensúlyi állapot újabb formáját veszi fel. A különböző természeti feltételek, az üzemeltetés módjától függően, a partátalakulás méretei s időben való lefolyása igen nagy határok között változhat, azonban ismeretes, ill. adott természeti és üzemeltetési körülmények között, megfelelő mennyiségű tapasztalatilag általánosított megfigyelési adat birtokában, a tározó adott partszakaszára, a gyakorlat számára elegendő pontossággal meghatározható. Ilyen esetekben leghelyesebb az analógia módszerének alkalmazása, azaz a kapott mérnökgeológiai adatoknak összehasonlítása olyan megfigyelések adataival, amelyek más, már régebben üzemben levő, hasonló körülmények között működő tározó partjain végzett megfigyelések értékeléséből származnak. A jelen, bevezetésnek szánt ismertetéssel kezdődő cikksorozat célja áttekintést adni a kérdés problémáiról, kijelölni további elméleti és gyakorlati kutatások irányát s egyben javaslatot tenni a hazai körülmények között a jelenben legmegfelelőbbnek látszó számítási eljárásra. I. A parterózió dinamikai folyamatában szereplő tényezők Ahhoz, hogy világosan megfogalmazhassuk a tározók partjain végbemenő bonyolult folyamatokat, feltétlenül szükséges részleteiben is megvizs-