Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Hortobágyi Tibor: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise

2 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. LIMNOLOGIA A haltenyésztés sikerét, a halastavak termőképességét és a termelés lehetőségeit algológiai vizsgálatokkal is ellenőrizhetjük. A szerző tanulmányában, amely egy nagyobb sorozat önálló része, ezirányú tapasztalatairól és kutatásainak részeredményéről számol be. Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise HORTOBÁGYI TIBOR, a biológiai tudományok doktora I. Bevezetés Hazai halastavaink, természetes tavaink, folyóink, folyószakaszaink haltermő képessége mennyiségileg és minőségileg nagy eltéréseket mutat. Még egymás közvetlen közelében levő tavak, folyók, folyórészletek is igen lényegesen különbözhetnek mind a kihalászott hal mennyiségében, mind a halfajtákban. A vizek termelőképességének mint tulajdonságnak alapfeltétele a környezet és a szervezetek közötti összhang. Ez a körülmény rámutat a termelőképesség megváltoztathatóságának lehetőségére. „Az alkotó ember — írja Woynárovich — mesterségesen vagy a környezetet hangolja a szervezetekhez, vagy a szervezeteket hajlítja a környezethez, vagy mindkettőn változtat és ezen a módon a termelőképességet elsősorban a gazdasági termelés irányába kedvezően befolyásolja." (1954 : 452). Zságyin ,,Zsizny presznüh vod SzSzSzR" c. könyvében írja, hogy a biológusoknak meg kell tanulniok tudatosan irányítani a biológiai termelőképesség folyamatát. Ehhez — többek között — alapos biológiai vizsgálatok szükségesek. Ismeretes, hogy a táplálkozásbeli összefüggések alapja a nyíltvíz autotrof planktonja és a litorális zóna makrovegetációja. Tehát mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban alapvető ezek felderítése. A plankton kutatása régtől a vizsgálatok tárgya, hiszen a plankton tagjai élve, elhalva és az aljzatra süllyedve egyaránt fontos tápanyagforrások. A halastavak esetében különösen jelentős a nyiltvíz konstruktív (producens) szervezeteinek a vizsgálata. A halastavakra jellemző, hogy a nyiltvíz felülete az egész év folyamán sokkal nagyobb, mint a vízinövényekkel benőtt terület, a litorális őv. A halastavak fenekén általában nincs makroszkopikus vízinövény. A korszerű kutatások a szervesanyag-termelésre is fényt óhajtanak deríteni. A Nap sugárzó energiájának potenciális energiává való átalakítását a szárazföldön túlnyomóan makroszkopikus növények, a vizekben -— különösen a halastavakban — a mikroszkopikus méretű phytoplankton algák végzik. A fotoszintézissel asszimiláló konstruktív szervezetek közül a lebegő életmódú algák a legjelentősebbek, mert obligatoriusan és általában a legnagyobb számban élnek a biodinamikus térben. Az algák a biotópból és a biocoenosisból összetett rendszer (

Thienemann : supraindividualis egész ; Friderichs: holocoen vagy holocoenoid ; Tansley: ecosystem) jellegzetes konstruktív szervezetei. A planktonalgák magukban is képesek független vízi biocoenosis megvalósítására. Egymagukban képesek a vizek atuarchiáját autochton módon biztosítani. Makrohetorogen kémiai rendszert alkotnak, amelynek folyékony fázisa hígított C0

2-oldat, szilárd fázisa pedig az algák. Valamennyi vízi szervezet egyik-másik vonatkozásban kapcsolatban áll az algákkal. Ezek jelentik az elsődleges tápanyagot, a tápláléklánc első lépcsőjét, amelyet azután a klorofill nélküli vízi szervezetek felhasználnak. így a halak is közvetve az algáktól függenek. A planktoni moszatok, azaz a közvetett alaphaltáplálék, a hallegelő tápérték szempontjából nem marad a jómmőségű széna mögött. (Poljanszkij : Opregyelityelj presznovodnüh vodoroszlej. Obscsaja csaszty, Moszkva, 1951 : 132—133.) A phytoplankton szervezetek számottevően nem raktároznak, mert testük aránylag kis térfogatú. A tárolást az állatok végzik. A korszerű termelési kutatások a termelést energetikai alapon igyekeznek megközelíteni. Ebből következik, hogy a florisztikai, faunisztikai vizsgálatok, sőt a biocoenosisok kvalitatív és kvantitatív kutatásai egymagukban nem elgendőek egy vízfelhalmozódás termelőképességének a megállapítására, hanem csupán indikátorként jöhetnek számításba. Azonban Maucha (1952) megállapítja : „Ezzel szemben korántsem akarjuk azt mondani, hogy a biocoenológiai vizsgálatok a termelésbiológiai problémák megoldása körül nem játszanak fontos szerepet, ellenkezőleg, azok fontosságát különösen kiemeljük, mert a biocqenosis kvalitatív és kvantitatív összetétele nem a véletlenen múló jelenség, hanem a kölcsönhatások egész sorozatának eredménye, amelyek az élő szervezetek és az élettelen környezeti tényezők között, továbbá az élő lények egyes csoportjai között külön-külön és együttesen állandóan folyamatban vannak, ezért szoros kapcsolatban állanak az energetikai viszonyokkal is." A rendszertani, florisztikai kutatások, a biocoenosis vizsgálata, a környezettel való kapcsolat, az igények felderítése, a vizek élővilágának az ismerete tehát nélkülözhetetlen a korszerű halgazdálkodás számára. Fontos az egyes, különösen a domináló fajok kvalitatív és kvantitatív viszonyainak az ismerete. A biológia egyik alaptétele a szervezetek és környezetük egysége, amely az anyagcserére épül. Ha megváltozik a környezet, a táplálkozási, fényés egyéb viszonyok, megváltozik az anyagcsere jellege, módosul a növényzet, változások állanak be a táplálékláncban. Ha nem ismerjük a társulás tagjait, a növényegyüttes mennyiségi és minőségi állapotát, nem állhat tiszta kép előttünk, nem nyúlhatunk tervszerűen a takarmá-