Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Bolberitz Károly–Hódos Györgyné: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata

252 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Bolberitz K.—Hódos Gy.-né: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata pedig, ami minden esetben a legkívánatosabb megoldás, a maximális szennyezés alapján szá­mított kiegyenlítő-tárolót kell üzembe helyezni. A maximális szennyezés, mely a végzett vizsgálatok alapján lökésszerűen jelen tkezhetik a ssirtésvágóhídaknál és amelyre a befogadóban a hígítást számítani kell, vizsgálataink szerint a következő: összes lebegő anyag . . szerves lebegő anyag . szervetlen lebegő anyag összes oldott anyag . . szerves oldott anyag . szervetlen oldott anyag összes szilárd alkatrész klorid oxigénfogyasztás . . 3 500 mg/liter 1 700 1 800 15 500 15 000 7 000 19 000 3 600 1 000 mg Oa/liter A feltüntetett adatok az egyes keletkezési helyeken tapasztalt nagyobb értékeket jelzik: az adatok tehát nem meghatározott legtömé­nvebb szennyvízre vonatkoznak, hanem azt mu­tatják, hogy az egyes anyagokból milyen legna­gyobb értékek várhatók lökésszerű terhelések­nél, amely abból ered, hogy bizonyos időszakban nem az összes üzemrész működik, hanem vélet­lenül csak a legerősebb szennyezést szolgáltató részleg. Ha tehát azt látjuk, hogy pl. az ösz­szes oldott anyag tartalom nem lehet több, mint 15 500 mg/liter, ez azt jelenti, hogy egyik csúcs­terhelésnél lehet, hogy ebből 15 000 mg/liter lesz a szerves anyag, és csupán 500 mg/liter a szervetlen, más esetben lehetséges, hogy 7000 mg/liter lesz benne a szervetlen anyag és csak 8000 mg/liter a szerves. Valószínű, hogy a szél­sőségeshez közel álló terheléseknél sem tudtuk kifogni a legtöményebb mintákat, de ugyanígy fennáll annak valószínütlensége is, hogy egy kivételével valamennyi üzemrész leálljon. Mint­hogy a két hiba a mérésekhez képest csak ki­sebb nagyságrendet jelenthet, feltehető, hogy ezek gyakorlatilag nagyjából kiegyenlítik egy­mást. A csúcsok várható tartamát csak becslés­szerűen lehetett megállapítani; ezek az egy órát feltehetően nem haladhatják meg. A kisebb ki­lengéseknél természetesen lényegesen hosszab­bak is jelentkezhetnek. Megállapítottuk vizsgálataink során az egyes üzemrészek szennyvizeinek jellegét, átla­gos össztételét és baktériumos szennyezettségét (1. 3. táblázat). A vizsgálatok szerint, mint már említettük is, kémiailag legszennyezettebb a húsfeldolgozó szennyvize. A lebegő és az oldott anyagok ará­nya benne kb. 1:5. Főleg oldott anyaggal szeny­nyezett, amelynek fele szerves, fele szervetlen. Igen erősen szennyezett a vágócsarnok szenny­vize is. Itt az oldott és a lebegő anyagok aránya 1:1, és a szennyezés főleg szerves anyag. A son­kaüzem vizei is erősen szennyezettek, azonban túlnyomóan oldott szervetlen anyagokkal, első­sorban konyhasóval. Közepesen szennyezettnek tékinthetők a bélüzem szennyvizei. A lebegő és oldott anyagok aránya itt 1:2, a szennyezést tehát nagyobbrészt oldott anyagok okozzák. A zsírolvasztó hűtővizeinek kémiai szennyezést nem szabadna tartalmazniok. Ennek ellenére részben lebegő szerves anyaggal (zsír), részben oldott szerves anyagokkal (bomlási termékek) szennyezettek. A vizsgált egyes alkatrészek közül a legna­gyobb szórás a lebegő-anyagoknál mutatkozott. Feltehető, hogy ez összefüggésben van az egyes szennyvízféleségek különböző pH-értékével, ill. ennek változásával a kevert szennyvízben. En­nek hatására csapódnak ki ugyanis kisebb vagy nagyobb mértékben a jelenlévő fehériék és zsí­rok. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen jellegű szennyvizeknél ajánlatos lenne, megfe­lelő előkísérletek alapján pH-korrigálást vé­gezni, amellyel az ülepítési idő és az ülepítő­medencetérfogat lényegesen csökkenthető lenne. A szennyvizek összes nitrogéntartalmának vizsgálata azt mutatta, hogy a húsfeldolgozó és a vágócsarnok elfolyó vizei tartalmazzák eb­ből a legtöbbet. Ezek szennyvizeiben 170—700 mg/l összes nitrogént találtunk. A többi üzem­rész szennyvizeiben már csak 20—100 mg/l-t lehetett kimutatni. A kevert szennyvízben az összes nitrogéntartalom ennek megfelelően át­lagértékben 176 mg/l-nek adódott. A vágócsar­nokban és a húsüzemben a szennyvízben el­folyó fehérje mennyisége ezek szerint m : i-enként 2,5 kg-ra tenetö. Kérdéses, nem lehetne-e ezt az értékes anyagot koagulálással állati takar­mány céljára kivonni, ami egyúttal az üzemet elhagyó szennyvíz minőségét is lényegesen ja­vítaná. ,'!. táblázat Fíryes sertésvágőhídi üzemrészek szennyvizeinek átlagos összetétele és baktériumszáma Üzemrész Lebegő anyag Oldott anyag Oxigén fogyasztás mg/l 0 2 Baktériumszám Clostri­dium ezer/ml Üzemrész szerves mg/l szervetlen mg/l szerves mg/l szervetlen mg/1 Oxigén fogyasztás mg/l 0 2 zselatinán 20 C° mill/ml agaron 37 C° mill/ml Clostri­dium ezer/ml Vágóé,sarnok 9(54 598 1837 176 582 4,8 1,4 9,6 Húsfeldolgozó 887 907 2679 377 532 0,9 0,5 2,1 Sonkaüzem . . .' 545 395 1210 4744 196 13,0 1,7 5,0 Zsírolvasztó 151 56 286 337 85 0,4 0,3 2,6 Bélüzem 5G2 141 875 544 219 3,2 1,9 14,0

Next

/
Oldalképek
Tartalom