Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Zimmer Péter: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai

1.96" Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Zimmer P.: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai iparfejlesztésével tovább növekvő szükségleteket biztosító víztermelő berendezéseket kellő időben megépíthette volna. Ezek helyett a kapott hitelkeret természetesen csak arra volt elegendő, hogy a szükséglet és a termelés közötti diszparitás növekedését késleltesse. Ez a diszparitás másodízben az 1952. év nyarán jelentkezett még fokozottabb mértékben, harmadízben pedig már a következő télen. Ekkor a Duna több hónapon át tartó rendkívül alacsony (a Lánchídi mércén —0,02 m) vízállása következtében. Súlyossága a megelőzőket messze felülmúlta, mert annak ellenére, hogy mintegy 30 000 m

3 vízmennyiséget adó víztermelő berendezést (forrást, melegvíz-forrást, üzemen kívül lévő kutakat stb.) is bekapcsoltak a vízszolgáltatásba, nem tudták kielégíteni az igényeket. Ennek a súlyos vízhiánynak a láttán a felettes hatóságok a rendes évi beruházási hiteleken felül kisebb összegeket bocsátottak a vízmű rendelkezésére, szükség-víztermelő berendezések létesítésére, amelyeknek a vizét szükség szerint a vízszolgáltatásba kapcsolhatják. Ezen felül 20 mederkutat létesítettek. A két utóbbi nyáron a hűvös, csapadékos időjárás tette lehetővé, hogy a vízszolgáltatásban komolyabb zavarok nem fordultak elő, amit a kedvező magasabb vízállás is nagymértékben elősegített. Megállapítható,, hogy a termelt vízmennyiség egyre növekedő hányadát fogyasztja el az 1956 m 1 Vlzillós • * 3,45 m 10. ábra. Üzemi nyomások a káposztásmegyeri főtelepen mérve, normális és vízhiányos napokon ipar. Amíg a hároméves terv kezdetén, 1947ben az össz fogyasztás 77%-a háztartási fogyasztás volt, addig ma az csak 44% körül mozog (6. ábra). Amíg az iparfejlesztés előtt a nyári maximális fogyasztas az átlagosnak 1,4—1,5-szörösét érte el, addig a legutóbbi nyáron már annak csak 1,25-szöröse volt. Mindez az állandóan, az időjárástól függetlenül, egyenletesen fogyasztó ipar túlsúlyának tulajdonítható. Ez magyarázza meg, hogy télen is olyan nagy a vízszükséglet és a fogyasztás, hogy a kedvezőtlen körülmények összetalálkozása esetén, amint az 1953 telén és kora tavasszal is történt, ezt az átlagosnak nevezhető fogyasztást sem tudták biztosítani. A mai helyzet súlyosságát az jellemzi legjobban — és ez előreveti árnyékát az elkövetkező nyárra és esetleg a téli évszakra is — hogy amíg 1953—54-ben a Duna vízállása a Lánchídi mérce 0 pontja alá is süllyed 2 cmrel, addig a mostani vízhiány idejében állandóan -f- 2,00 m fölött volt. Ilyen vizállás mellett, az elmúlt években ugyan a kutak állandó erőteljesebb leszívásával és a provizóriumok bekapcsolásával még biztosítani tudták a szükségletet, de ma már ezekkel együtt még 2 m-es dunavízállás mellett sem tudtak elegendő vizet szállítani. Tapasztaljuk, hogy évről évre mind magasabb Dunavízállásnál következik be a vízhiányos időszak. A vízhozamcsökkenés okai. A kutak csökkenő vízhozamát a régi aknakutaknál jelentős mértékben tapasztalják. Ez a körülmény tette szükségessé, hogy az arra alkalmas partszakaszon az aknakutakat csáposkutakká alakítsák át. A tapasztalatok azt igazolták, hogy a medertér és a pesti szűrőréteg áteresztőképessége erősen csökkent. Fokozatos hozam kieséssel kell számolnunk, amit a medertér és a parti kavics szűrőréteg javításával kell ellensúlyoznunk. Csökkenő vízhozamot tapasztaltunk csőkút csoportjainknál, az évenkénti légsűrítéses kúttisztítások kedvező hatása ellenére is. Korszerű víztermelő berendezés a csáposkút, amelynek kedvező telepítési viszonyok között, pl. a Margitszigeten a vízhozama 10 000 m

3/napra tehető nyáron. A medertéri és parti szűrőkavics réteg szennyezettsége esetén azonban a kolloiddús üledék tömítő hatása folytán hozamcsökkenés áll elő ezeknél is. Ez a jelenség tapasztalható a szigetszentmiklósi víztermelő berendezéseknél. A kezdeti mérések és vizsgálatok alapján az említett csáposkutak vízhozamát 8000 m

3/napra terveztük. A parti szűrőkavicsréteggel érintkező kolloiddús, kátránnyal és fenollal szennyezett folyamvíz hatására ma már 35—50 cm vastag kátrányos réteg képződött a mederrészen, amely nagymértékben megakadályozza a víznek a talajba jutását. A kutak vízhozamát a kutak egymásra hatásán kívül ez is csökkentette. Jelenleg a