Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
2. szám - Dr. El Adawy Nassef–Dr. Y. K. Gayed: Fenékkiürítőkön keresztül történő szabad felszínű forgó áramlás
El Adawy—Gayed: Áramlás fenékkiürítőkön keresztül Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 11^1 4. ábra. A Pitot-cső Fig. 4. The Pitot tube ban a 79-nek két különböző értékét vizsgáltuk meg, mégpedig a p = 6,22 és p = 9,88 cm-es értékeket. Ennél nagyobb p értékek felvétele a Zjd aránynak igen kis értékeihez vezetett volna, másrészről pedig a hüvely magassága — amelyben a nyelő csúszik —-a p minimális értékét a megadott számra korlátozta. Nagy nyomómagasságnál a nyelő bevezetőcsövénél leválás történhet, különösen, ha a bevezetőcső hajlásának sugara kicsiny. Rövid nyelő esetében ezt esetleg nem követi a sugár újra történő kibővülése és így rohanó szabadesés esete keletkezik. A tanulmányban azonban csak azt az esetet vizsgáljuk meg, ahol vízszálleválás nincs. A mozgást jellemző perdület nagyságának megállapítása megkívánja az érintőirányú sebesség eloszlásának a mérését a forgó folyadékban. Hogy ellenőrizhessük a perdület állandóságát, ezt a sebességet több különböző sugárral jellemzett ponton kellett mérnünk. A mérések végrehajtására először a 4. ábrán bemutatott Prandtl-Pitotcsövet használtuk, miután azt forgó tartályban hitelesítettük. Minden elővigyázatossági rendszabály megtörtént annak érdekében, hogy a görbevonalú mozgásban levő Pitot-csövek használatából eredő különböző hibákat kiküszöbölhessük. Ennek ellenére a hitelesítési tényezőt nem lehetett elég biztonsággal használni, mert a hitelesítő tartályban — ahol a forgó mozgás fokozott mértékű volt — kialakult tangenciális sebesség-gradiens lényegesen eltért a vizsgált esetben fennálló gradienstől. Ennek következtében más mérési eljárást kellett keresnünk. Ez a törekvésünk többszöri kísérlet után az 1. fényképen bemutatott és általunk rotafloat-nak nevezett kísérleti eszköz kifejlesztéséhez vezetett. Ez a szerkezet könnyű vízszintes elhelyezésű szalmaszálból áll, amelynek két végéhez ugyancsak szalmából készült két, az előző szálra merőleges, rövid láb csatlakozik. A lábak mindegyikének a végére egy-egy könnyű, vékony falú, körülbelül 1 cm átmérőjű üveggömböt erősítettek. A szálaknak egymáshoz történő kötésénél a szálakat a szalmába helyezett kis parafadarabbal merevítették. A kapcsolatot a lábak és a főszál között két rövid gombostű segítségével biztosították. A főszál közepén egy harmadik gombostűt szúrtak keresztül, amely tengelyként működik akkor, amikor a szerkezet használatban van. A lábak végeit — az üveggömbökből való kilépésük helyén — biztosító huzalból készített kis ólomsúlyokkal látták el. Valamennyi illesztési hely vízzáróságát olvasztott paraffinba mártva biztosították. Ezután a szerkezetet megvizsgálták úszás és a mozdulatlan vízben való egyensúlyozás szempontjából. A középen elhelyezett, tengelyként működő gombostűt egy vékony korong közepében lévő 1/8 hüvelykes éles szélű lyukba vezették be. A szóban forgó korong egy függőleges, 3/8 hüvelykes vörösréz csőhöz van forrasztva, amely egy alkalmas tartóban függőleges irányban csúszik. 1. fénykép III. 1.