Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Hortobágyi Tibor: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise

Hortobágyi T.: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. 13 szaporodnak el 2 Ankistrodesmus setigerus, Crucigenia quadrat a var. octogona f. pulchra. e) Meleg vizet kedvelők: nyáron szaporodnak el ..' 8 Euglena polymorpha, Lepocinclis texta var. salina, Phacus longicauda, Trachelomonas abrupta, Dictyosphaerium pulchellum var. minutum, Kirchneriella contorta, Oocystis Borge i. Scenedesmus quadricauda. f) Meleg—hűvös vizet kedvelők: nyáron—ősszel szaporodnak el 11 Euglena limnophila var. minor, Phacus Jávorkae, Ph. pusillus, Ph. pyrum, Trachelomonas bulla, Tr. granulosa, Tr. scabra, Tr. volvocina, Scenedesmus armatus var. typicus, Sc. granulatus, Tetrastrum apiculatum. * A hidegvízkedvelő mikroszervezetek száma a legkisebb : 15. Valamennyi stenotherm. A meleg vízben 72 szervezet szaporodik el. Ebből 8 eurytherm. A legtöbb alga a hűvös: tavaszi, őszi vízben érzi a legjobban magát. Ezek száma 117, amelyből 30 eurytherm. * A szűk hőingadozásokat eltűrő algák száma 141 Tág hőingadozásokat eltűrök száma az. eurythermekkel együtt 89 Összesen: 230 Amint már említettem, a megmaradó 71 féle szervezetről nem állapíthattam meg, mikor szaporodnak el a megvizsgált halastavakban a legjobban, mert ugyan több évszakban is gyűjthetők, de egyedszámuk minden esetben nagyon kevés. • 4. A mikroszervezetek méretviszonyai A két halastóból előkerült organizmusokat méretük alapján Naumann szerint (1931 : 614) a következőképpen csoportosíthatjuk : Phylum, Classis Cyanophyta Euglenophyta Baeillaiiophyceae Pyrrophyta Chlorophyceae Conjugatophyceae Összesen : A mikroplankton tagja (60/x -=) A nannoplankton tagja (5—60/j,) Olykor a mikro-, olykor a nannoplankton tagja Összesen • 13 7 20 13 68 — 81 21 38 10 69 — 4 — 4 7 100 7 114 6 7 — 13 47 = 15,6% 230 = 76,4% 24 = 8% 301 = 100% A coenobiumos, nyálkatelepes algáknál a telep méretét, a fonalas szervezeteknél a fonál hosszát és szélességét vettem figyelembe. A merített anyagban a szervezetek több mint háromnegyede a nannonplankton tagja. A bal aton boglári nyíltvízi növényegyüttes 402 féle algaszervezetéből 20,2% volt a mikroseston, 66,9% a nannoseston tagja. Olykor a mikro-, olykor a nannosestonhoz a szervezetek 12,9% tartozott. Jelentős eltolódás tapasztalható Balaton bogláron a mikroseston javára s a nannoseston rovására. Magyarázat a balatonbogiári hálós gyűjtésekben keresendő. Az irodalom említette adatoknál kisebbek voltak a következő algák : Oscillatoria. Hamelii, Phacus applanatus, Trachelomonas tambowika var. amphora és a Cosma rium impressulum. — Balaton boglár nyiltvizének 402 féle növényéből 26 volt kisebb = 6,4%, amíg a hortobágyi halastavakban 232 féle szervezetből 4, = 1,7%. Nagyobb méretűek is akadtak az irodalom említette adatoknál. Ezek a következők : Rhabdoderma lineare var. spirálé, Euglene pseudospiroides és a Cosmarium bioculatum. Összefoglalás 1. A planktonalgák. clZcLZ a közvetett alaphaltáplálék ismerete nélkülözhetetlen a korszerű halgazdálkodás számára. Különösen jelentős az egyes domináló szervezetek kvalitatív és kvantitatív viszonyainak az ismerete, mert csupán ezek ismeretében takarmányozhatjuk és trágyázhatjuk halastavainkat a legeredményesebben. 2. A hortobágyi halastavakból 301 különféle mikroszervezet került elő. Közülük 20 Cyanophyta, 81 Euglenophyta, 69 Bacillariophyceae, 4 Pyrrophyta, 114 Chlorophyceae és 12 Conjugatophyceae. A rossz termelőképességű I—II. sz. tóban a gyűjtőévekben 183, a jó terinelőképességű VII. sz. tóban 248 féle alga élt. A VII. sz. tóban 65 féle szervezettel több élt, mint az I—II. sz. tóban. A közös fajok száma 133, az előforduló fajok 44,2%-a. A legtöbb közös faj a kovamoszatok köréből került ki (39%), utána a zöldalgák (25,8%) és az ostorosok (15,1%) következnek. 3. Mindkét halastavat kvalitatíve a Chlorophyceae és az Euglenophyta jellemzik. A zöldalgák valamennyi évszakban a legtöbbféle szervezettel mutatkoznak. Második helyen az ostorosok, harmadik helyen a kovamoszatok következnek. 4. Jelentős eltérések észlelhetők a tavak növényegyütteseinek kvalitatív összetételében. A közös vízforrás ellenére, de az eltérő talajviszonyok hatására a két halastó vize kémiailag különbözik s fizikailag sem azonos. Egymás vizétől éppúgy eltérnek, mint az eredeti tiszavíztől és a beömlő szikes vizektől. Mind a cisztázódott, mind a virulens szervezetek — akár a Tiszából, akár a