Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Dzubay Miklós: Vizsgálatok a tiszántúli talajok másodlagos elszikesedésével kapcsolatban

Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 109 A nem megfelelő öntözővíz által okozott másodlagos elszikcsedés öntözött területeink talajainak nagymértékű romlását jelenti. Az ezzel kapcsolatos kérdések tárgyalásának azért van különös jelentősége, mert a tározókból történő, valamint csurgalékvizekkel való öntözések során felhasznált vizek sok esetben tartalmaznak káros anyagokat és ilyen módon idéznek elő másodlagos elszikesedést. A szerző cikkében az Alföld különböző területein végzett és a szikesítő hatást kiváltó vizek vizsgálatára vonatkozó kísérleti eredményeit ismerteti és vonja le következtetéseit. Vizsgálatok a tiszántúli talajok másodlagos elszikesedésével kapcsolatban* DZUBAY MIKLÓS (Az öntöző- és csurgalékvizek kémiai összetétele 1.) ÖNTÖZÉS Az öntözéssel történő elszikesedés problémája nem különlegesen magyar kérdés. Öntözés következtében elszikesedett talajokat az egész Földön találunk, ahol száraz éghajlaton a talaj időnkint túlzott átnedvesedésben, öntözésben részesül. Ezt a másodlagos elszikesedést, elsósodást a kedvezőtlen kémiai összetételű víz idézi elő. A víz lehet rosszminőségű öntözővíz, vagy az altalajból a felszínre kapillárisán felemelkedő kedvezőtlen összetételű (sós) talajvíz. Ilyen szikes, ill. sós talajok előfordulnak Kína egyes szárazabb éghajlatú vidékein, Indiában, Egyiptomban, Kaliforniában (8), továbbá Kovda (3) szerint a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban. Hazánkban ilyen irányú tanulmányok, öntözőrendszereink nagymérvű felfejlesztésének ellenére csak az utóbbi években kezdődtek. Prettenhoffer I. (5) évek óta hangoztatja a másodlagosan elszikesedett talajok tanulmányozásának fontosságát. Az elszikesedés elhárítása érdekében intézkedéseket (talajvíz megfigyelő kutak létesítése, öntöző vizek rendszeres vizsgálata) is javasol. Legújabban másodlagosan elszikesedett talajokat Szabolcs I. és Darab K. (7) talajkutatók Szarvas és Mezőtúr (Pusztabánréve) határából írtak le. Megkülönböztetünk felülről és alulról történő elszikesedést, aszerint, hogy azt a kedvezőtlen kémiai összetételű öntöző-, ill. talajvíz idézte elő. A természetben a már kialakult szikes talajokon ezt a kétféle folyamatot megállapítani nagyon nehéz. Valószínűleg szikeseink kialakulásában mindkét folyamatnak jelentős szerepe volt. Dolgozatunk tárgya csak az első folyamatnak, a felülről történő elszikesedésnek, a kedvezőtlen összetételű öntözővíz hatásának megvilágítása. A rosszminőségű öntözővíz az eredetileg nem szikes talajt évek folyamán elszikesítheti. Az elszikesedés sebessége három fő tényezőtől függ: 1. a talaj fizikai-kémiai összetétele és biológiai állapota, 2. az öntözővíz kémiai összetétele és a felhasznált víz mennyisége, 3. az öntözés technikai kivitelezése, az öntözési eljárás. * Közlemény a Délalföldi Mezőgazdasági, Kísérleti Intézet Talaj javítási és Agrokémiai Osztályáról, Szeged. Az artézi vizekkel való öntözés nálunk már évtizedek óta engedélyezéshez volt kötve. Csak a víz kedvező kémiai összetétele esetén kerülhetett felhasználásra. írásaiban Kreybig (4) hívta fel ennek fontosságára először a figyelmet. Kimondotta, hogy alkalmazás előtt „úgy az adott vizet, mint az öntözendő talajt előbb szakszerűen meg kell vizsgálni, mert a kísérleti artézi vizekkel a vizsgált talaj elszikesedése bizonyos idő múlva bekövetkezik." Adatokat azonban, hogy milyen összetételű víz idézte elő az elszikesedést, nem közölt. Arany S. (1) munkáiban erősen hangsúlyozza, hogy „a talaj és vízviszonyok ismerete elengedhetetlenül szükséges. A kettőt együtt kihatásaiban kell mérlegelnünk. Ha akár az egyiket, akár a másikat kikapcsoljuk szemléletünkből, mérhetetlen kárt okozhatunk vele, mert a termelés alapját képező örök energiaforrás, a talaj szenvedhet, sérülhet, vagy tönkre is mehet." Hazánkban is, mint Földünk más mérsékelten csapadékos területein, a termések növelése, ill. biztosítása érdekében öntözéses növénytermesztést is folytatunk. Az öntözött területek nagyobb részén, nálunk is, világviszonylatban is rizst termesztenek (8). A rizstermesztés pedig azoknak az öntözési módoknak az egyike, amelyhez a legtöbb öntözővíz szükséges. Mig az öntözéses növénytermesztésnél az öntözési idény alatt 2—3000 m

3 víz szükséges kataszteri holdanként, addig a tiszántúli rizstermesztés esetében 8700 m

3/kh vízzel kell számolnunk. Ezenkívül az árasztásos rizs öntözési módszer a talaj szempontjából a legártalmasabb öntözési eljárások egyike. Ezért a rizstelepek létesítésekor lelkiismeretesen kell a talajt és az öntözővizet megválasztani. A múltban az öntözések engedélyezésének alapfeltétele volt a kémiai vizsgálattal eldöntött alkalmasság. Az élővizekre alapított öntözőrendszereink építésénél víz vizsgálatot nem végeztek, feltételezve, hogy élővizeink összetétele úgyis alkalmas öntözésre. Folyóink vize azonban az öntözésig számos ok miatt kémiai összetételében károsodhat (szikes belvizek beömlése, csurgalékvizek stb.), ezért feltétlenül szükséges legalább tájékoztatóul annak megállapítása, hogy a tiszántúli öntözőrendszereknél mi a helyzet. Egyelőre célunk csak az volt, hogy elsősorban Dél-Tiszántúlon tájékoztatást kapjunk akülönböző öntözőrendszerek öntöző- ' és csurgalékvizeinek