Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
2. szám - Major Pál: A Kvassay-vízerőtelep előcsatornájának modellkísérlete
106 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Major P.: A Kvassay-vízerőtelep előcsatornájának modellkísérlete C-r,f'nn 1. ábra. A modell vázlatos rajza. Abb. 1. Anordnungsschema des Modells Fig. 1. Schematic arrangement of the model lönböző dunai vízállások mellett mi az a maximálisan levezethető vízhozam, amely még káros levegőbeszívás nélkül emelhető át a Soroksári Dunaágba. A Soroksári Dunaágnak a Dunából az erőtelephez vezető, mintegy 200 m hosszú bevezető csatornája tervezett kialakítását a kísérletek folyamán még nem ismertük és dunai vízállások helyett a bevezetőcsatorna egy kiválasztott szelvényéhez rögzítettük, illetve a modellnek ebben a szelvényében mértük a vízszinteket. Az itt beállított értékeket a vízhozam és a bevezető csatorna geometriai adatainak ismeretében át lehet számítani dunai vízszintekre. Annak eldöntése, hogy a beállított kísérleti eset levegőbejutás szempontjából mikor mértékadó, szubjektív feladat volt. Ezért kísérleteink során azt az esetet vettük mértékadónak, amikor a zsilip előtt levő víztérből 1 perc alatt mintegy 3—4, a modellben kb. 1—2 mm átmérőjű levegőbuborék jutott be a szifonos részbe úgy, hogy ezeket a buborékokat a víz áramlása magával 2. fénykép. A merülőfal üzemközben. A nyíllal jelölt levegőbuborék nagyságot választottuk mértékadónak Photo 2: Die tauchwandartige Pumpenschütze im Betrieb. Die Grösse der mit dem Pfeil bezeichneten Luftblase wurde als massgebend angenommen III. 2. The submerging wall in operation. The bubble size indicated by an arrow has been adopted as decisive sodorta (2. fénykép). A Ganz gyár Turbina Osztályáról meghívott mérnökök ezt az általunk mértékadónak választott levegőbeszívást a szivattyú üzemére megengedhetőnek tartották. Ezt a mértékadó esetet egy-egy meghatározott vízállásnál és meghatározott merülőfal állásnál a szifon ellenállásának csökkentésével, tehát az átfolyó vízhozam növelésével értük el. A kísérletek igen érdekes eredményt szolgáltattak. Egy meghatározott vízhozam átemelésekor bárhova helyeztük is el a légzáró merülőfal alsó élét — a szívócsatorna fenékszintje és a vízszint közé —, az általunk mért tartományban hatása a légszállításra ugyanaz volt. Természetesen ahhoz, hogy a merülőfalnak egyáltalán hatása legyen, alsó élének valamivel a felvízszín alá kell érnie. Ettől eltekintve a merülőfal alsó élének helyzete tetszőleges, tehát ugyanakkora vízhozam a mértékadó levegőbejutási feltételek mellett különböző zsilipnyitások esetében is levezethető, azonos vízállást feltételezve. A levegőbejutás a merülőfal alsó éle fölött levő vízborítás vastagságától és a zsiliptábla alatt átáramló víz sebességétől függött. Kísérleteink szerint azonos vízhozam átáramlásakor, bár egy magasabb merülőfal állásnál csökken a vízborítás, de csökken az átáramló víz sebessége is. A kettő hatása a levegőbejutásra az általunk mért tartományban kiegyenlítette egymást. Ha ábrázoljuk a mértékadó esetben levezethető maximális vízhozam értékét a vízállás függvényében (mint említettük kísérleteink közben ezt a vízállást a bevezető csatorna egy szelvényének vízállásához kötöttük), különböző zsilipnyitások esetére ugyanazt a görbét kaptuk (2. ábra). A mérések eredményeit ábrázoló pontok természetesen szórnak, éppen a mérés szubjektív jellege miatt. A Q = f (H) görbe, amely biztonsági okokból a pontok külső burkoló görbéje, tehát végtelen sok görbét egyesít magában, amelyek érvényességi tartománya csak a már az előzőekben említett geometriai feltételben különböznek egymástól. A 2. ábrán feltüntettük a turbina szivattyúzási jelleggörbéit ±10% eltérés esetében is.