Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Kollár Ferenc: Nyári gátak tervezése gazdaságossági alapon

lOlf Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Kollár F.: Nyári gátak tervezése gazdaságossági alapon Évi jövedelmezőség számítása Balatouhídvég—Kustány (I) szakaszon ,3. táblázat Megnevezés Egység 34,9 44,5 69.2 87,7 Évi teljes jöve<lelem .... Ft/év 8 240 000 Évi kiadás Ft /év 6 250 000 4 675 000 4 575 000 4 800 000 Évi tiszta jövedelem .... Ft/év Ft/óv 1 990 000 3 565 000 3 765 000 3 440 000 Évi beruházás Ft/év Ft/óv 2 575 000 3 150 000 3 750 000 4 500 000 Jövedelmezőség Ft/év 0,775 1,160 1,001 0,765 A jövedelmezőségi görbe azt mutatja, hogy az első szakasz betöltésezése es3tén van nyereség, mert a görbe egy pontban a J = 1,16 értéket is eléri. Az első két szakasznál egy vízhozam van csak (Q = 44,5 m 3/sec), amelyiknél nincsen ráfi­zetés (./ =1,0). A három szakaszt együtt vizs­gálva mindig ráfizetés adódik. Ezekből követ­kezik, hogy csak az első szakaszt jövedelmező töltésezni, mégpedig Q = 44,5 m 3/sec vízhozamra kiépítve l — 16,9 km hosszon. Vizsgáljuk a középső görbecsoportot, a faj­lagos beruházási görbéket. Az első szakaszon a minimális fajlagos beruházás 9100 Ft/hektár (iQ = 47,5 m 3/sec-nál), tehát elég közel ahhoz a ponthoz, ahol a legjövedelmezőbb a beruházás. Az alsó ábracsoport — a gazdaságossági gör­bék — szerint a leggazdaságosabb beruházás Q — 50,0 m 3/sec körül jelentkezik. A görbe lapos, ezért elég nagy környezetben nem változik lénye­gesen az évi kiadás. A három meghatározott vízhozam egymástól nem tér el lényegesen (különösen az első kettő), célszerű tehát mértékadó vízhozamként, a jöve­delmezőségi görbe maximumát választani. így tehát az árvédelmi művek méretezésénél a mér­tékadó vízhozam Q = 44,50 m 3/sec. A hozzá tar­tozó fajlagos beruházás 9450 Ft/ha és az évi ki­adás 4 800 000 Ft, ami 45 000 000 Ft teljes be­ruházásnak felel meg. Ez az a befektetés, ami a legjövedelmezőbb, fajlagos beruházása közel mi­nimum és egyben közel a leggazdaságosabb is. Ilyen módon választ adtunk arra a kérdésre, hogy milyen hosszú szakaszon és milyen mérték­ben gazdaságos kiépíteni a nyárigát rendszert. Az eljárás kritikájaként megemlítjük, hogy ár­védelmi művek előzetes megtervezésére kisebb vízfolyásainkon a módszer feltétlenül előnyös eredményeket és áttekintést ad. A számított ér­tékek természetesen csak előtervnek megfelelő pontosságúak, de gondos számítás esetén nem lesz nagy eltérés az előre számított és utólag kalkulált értékek között. Végezetül köszönetet szeretnék mondani Cziráky József főagronómus kartársamnak, akinek tapasztalatai alapján az agronómiai rész készült, valamint Trümmer Árpád, Bogyó Kálmán és Goda László kartársaimnak, akik értékes taná­csukkal segítséget nyújtottak a feladat megoldá­sában. FELHASZNÁLT IRODALOM Tavy Lajos : Néhány kisebb folyó árvize. Vízügyi Köz­lemények 1941/1—II. Tavi/ Lajos : A kisebb folyók 1940. évi tavaszi árvizének tanulságai. Vízügyi Közlemények I 941/1—II. Dr. Lászlójjy Woldemár : A fajlagos lefolyás sokévi át­laga Magyarországon és a hidrológiai hossz-szel­vény. Vízügyi Közlemények 1954/11. Országos Vízgazdálkodási Keretterv: Öntözések gazda­ságossági számításai (Vízerőmű Tervező Iroda). Peresi holt Köröság belvízrendezési terve: Gazdaságos­sági számítások (Vízügyi Tervező Iroda). IIPOEKTMPOBAHME rjlVXMX /1AMB HA OCHOBAHMM 3KOHOMMMHOCTM 0. KoAAap BeccHHHe naBOAKH B BeHipHH HaMnoro ripeBOC­XOAHT jieTHiix naBOflKOB, cjieAOBarejibHo AJIH 3aAepM<a­HIIH TOJlbKO J1CTHIIX naBOAKOB HY >KH0 CTpOIITb ÖOJICC HH3KHe AaMÖbl. flo MCTOAy, npHBeAt'HHOMy B CTaTbC, MO»<HO onpeAejiHTb 3K0H0MimeCKne BbicoTy n AJIIIHY AaMŐbl AJIfl MajIblX BOAOTOKOB. HeOŐXOAMMblií ripOCKT A-TIfl 3KOHOMHHCCKHX paCHCTOB AO-IJKeH COACpWaTb 3aT­paTbi no paőoTaM 3amiimeHHH OT NABOAKOB H no BCGM BKJuoiaiomiíMCH KariHTajioBJioweHHHM (no nocTpoe­HHK> MocTa, no peryjiiipoB34HHM ii ocyniHTejibHbiM pa6o­TaM Ha npHTOKax) AJIH Ka>KAoro xapaKTepHoro yiacTKa OTHOCIITejlbHO JieTHHX naBOAKOB pa3HbIX BCpOHTHOCTCM. IIOA HasBaHHeM „xapaKTepHbiíí ynacTOK" noApa3y,vie­BaeTCH noiíMa c raKOü AJMHOM, Ha KOTopoií oua xapai<­Tepi-i3yeTCH CAHHCTBCHHUM ripo(}>HJIEM. Ilocjie nocTpoeHUH KPHBWX 3KOHOMMMHOCTII, yAejib­Hbix KanHTaji0BJio>KeHHH ii peHTaőejibHocTii nojiyMaeTcn pacMeTHbiíí pacxoA A-JIFL onpeAeJieHiui BMCOTM ASM O U no KpiiBoü peHTaőejibnocTii. TaK-KaK 3Ta TOMKa naxoAiiTcn ŐJ1II3KO K HaiIHH3UJMM TOMIOM ApYHIX Aßyx KpIIBblX, EIÍ ii ONPEACJIÍIETCH HanCojiee SKOHOMHHCCKOC pemcHiie, no KOTopoMy He TpeßyeTCH ßojibmoro YAenbHoro Kanma­ji0BJi0>KeHim. Entwurf von Sommertleichen auf Grund von Wirtschaftlichkeitsunters uchungen F. Kollár In Ungarn sind die Hoohwässer im Frühjahr bedeutend grösser als die sommerlichen. Sollen daher nur die Sommcr-Hochwässer im Flussbett zurückge­halten werden, dann genügen bedeutend kleinere Deiche. Das behandelte Verfahren gibt Hinweise dafür, auf welche Höhe und Länge es wirtschaftlich ist, die Deiche an den kleineren Wasserläufen in Ungarn auszubauen. Die Durchführung der Wirtschaftlichkeitsuntersuchung setzt einen Entwurf voraus, der für mehrere Sommer­hochwässer von verschiedener Wahrscheinlichkeit die Kosten des Hochwasserschutzes und sämtlicher damit verbundener Investitionen (Brückenbau, Regelung der Zuflüsse, Entwässerung) auf die charakteristischen Abschnitte enthält. Als charakteristischer Abschnitt ist eine Talstrecke zu betrachten, für die ein gewisser Talquerschnitt kennzeichnend ist. Nach Ermittlung der Kurven für die Wirtschaft­lichkeit, für die spezifische Investition und für die Rentabilität ergibt der Höchstwert der Rentabilitäts­kurve den für die Deichhöhe massgebenden Durchfluss. Da dieser Punkt nahe zu den Minima der beiden anderen Kurven liegt, erweist sich der entsprechende Ausbau annähernd als der wirtschaftlichste und benötigt keine übermässig hohe spezifische Investition.

Next

/
Oldalképek
Tartalom