Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Bánk István: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításánek lehetőségei hazánkban

7-4 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Bánk I.: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása hazánkban mint a kútvízzel öntözötteké. Hasonló eredményre jutott Levit (13) szovjet kutató is. Mindezek a felsorolt esetek arra figyelmeztetnek, hogy a szennyvízöntözéssel szemben rendkívül óvatosaknak kell lennünk. A szerző által javasolt árasztásos öntözéssel legelők, rétek, kalászosok, kapás növények öntözését, lehetne megkísérelni, veteményeket azonban nem. Az említett óvintézkedések közül nagy gondot kell fordítani a talajvíz-szennyeződés (kút) megakadályozására. Erre a Neuöttingben 1946- és 48-ban lezajlott szennyvíz okozta typhus-járvány is figyelmeztet. Azt a szerző által nem említett szempontot is tekintetbe kellene venni, hogy fertőző helyről származó szennyvizet (kórház, TBC gyógyintézet, állati testrészek! bőr, prém, szőrfeldolgozó iparok szennyvizét) öntözésre nem lehet használni. Legfontosabb azonban a kísérleti öntözőtelep mielőbbi felállítása, ahol a különböző szakemberek, mint geológus, víztechnikus, kémikus, bakteriológus, hygienikus, állatorvos, parasitológus, biológus, növényszociológus, agronómus kísérleteket végezhetnének, hogy a nemzetgazdasági és hygienes szempontból legmegfelelőbb módját találják meg az öntözésnek. Ha ez megtörtént, csak akkor kellene megkezdeni az öntözést. IRODALOM 1. A ust: Arztl. Sachverständigen — Zeitung 8. (1902) 285—288 p. 2. Brunner G. : Gesundheits Ingenieur 1952. 19—21 oldal. 3. Bürger B. : Nehring E. : Ref. Wasser u. Abw. 21. (1925—26) 217 p. 4. Donle W. : Zeitsch f. Hygiene 124. 683—700 p. 5. Gärtner A. : Hvgiene des Wassers Braunschweig 1915. 6. Harmsen: Städtehygiene 1954. 54. p. 7. Harnach R. : Ref. * Z. f. Bakt. Ref. Ill (1933.) 531—532 p. 8. Heiser V.: Ref. Wasser u. Abw. 15. (1920—21) 191 p. 9. Jeneg E. : Orvosok és gyógyszerészek lapja 1936. 10. Joós I.: Népegészségügyi 1934. 11. Koch R. : Ztf. f. Hyg. 15 (1893) 89—165 p. , 12. Kraus E. : Arch. f. Hyg. 128. (1942) 112—122 p. 13. Levit: Gigiena 1950. 7. 37. , 14. Marchoux E. : Ref. Wasser u. Abw. 21. (1925/26) 191 P- • 15. Messerli F. : Ref. Wasser u. Abw. 19 (1924) 162 p. 16. Messerschmidt. u. Wendenmeijer R. : Zb. f. Bakt. Orig. 156. 1951. 489. 17. Moeller: Ztf. f. Tuberkulóze 2 (1901) 149—151. 18. Müller G. : Ztf. f. Hyg. 1954. 19. Palenberg : Ref. Wasser und Abw. 34. 1936. 190 p. 20. Pesch—Sauernborn: G. I. 52. 1929. 856—60. 21. Stenius R. : Ref. Z. Bakt, I. Ref. 141. (1942) 190 p. 22. Uhlenhut

: Zbt. f. Gewerbehygiene 17 (930) 24—27 p. 23. Viehl: G. I. 1950. 126—p Dr. Raksányi Árpád : Ezzel a kérdéssel a Szovjetunióban behatóan , 1931-ben foglalkoztak. Stroganov ismerteti, hogy a várostudományi akadémia országos értekezletet hívott össze, amelyen 30 előadás hangzott el. Kiderült, hogy a kérdés bonyolultabb, mint amilyennek látszik. Egészségügyi szempontból minél messzebb kell vinni a szennyvizet lakott területtől. 16 km távolságban azonban már drágább a szennyvízzel történő öntözés, mint bármilyen biológiai tisztítás. A községrendezési norma nálunk az állóvizek távolságát a lakóterülettől legalább 3 km-ben állapítja meg. Ennek indoka, hogy a csípőszúnyogok röptávolsága 500, az anophelesé 5000 méter. Minthogy Bánk István számítása szerint az öntözéses terület 2%-án víztároló kell, ebből a szempontból is célszerű az öntözött terület távolságát a lakóterülettől 3 km-ben megállapítani. Alföldi városaink befogadószegénysége tényleg indokolttá tenné a szennyvíz-öntözés alkalmazását. Maucha professzor a Földművelésügyi Minisztériumban 1951-ben tartott értekezleten rámutatott arra, hogy Pécsett a tároló tavak jól működtek, de elhanyagolták azokat. Ugyanez volt a sorsa a debreceni szennyvíz telepnek is, amit pedig nagyon alapos tervek alapján készítettek el annakidején. Maucha professzor említette, hogy megfontolás tárgyává kellene tenni Kecskeméten a szennyvíz-öntözés bevezetését, ennek helyét azonban igen meg kell gondolni, mivel szennyvízöntözéskor igen jelentékeny levegő elszennyezéssel kell számolnunk. A levegő tisztaságának megóvásáról szóló tájékoztató a szőlőket, gyümölcsösöket is védendőnele jelzi a levegő szennyezés ellen. A köztisztasági rendelet 6. §-a előírja, hogy szennyvizet megfelelő biológiai tisztítás, vagy fertőtlenítés nélkül emberi fogyasztásra kerülő kertészeti termeivényeknek és gyümölcsöknek elárasztására vagy permetezésére felhasználni nem szabad. Mégis a soproni Ikva patak, a szombathelyi Perint, a székesfehérvári Aszalvölgyi árok, a budapesti Soroksári Dunaág, a pécsi Feketevíz szennyezett vizét kertészek öntözésre is használják. Tekintettel a gazdasági érdekekre átmenetileg tűri az Egészségügyi Minisztérium azt, hogy nyersen fogyasztásra nem kerülő kertészeti termelvények: karfiol, bimbós kel, kelkáposzta, cékla öntözhetők legyenek szennyezett vízzel. Nyersen is fogyasztásra kerülő kertészeti termeivények öntözése szennyvízzel nem engedhető meg, mert a pathogen baktériumok egy hónapig, a bélféregpeték egy évig is elélnek a. szennyvízben. Pathogen baktériumok ellen a biológiai tisztítás és klórozás a megfelelő eljárás, bélféregpeték ellen pedig olyan ülepítés szükséges, hogy az ülepítőben 3 mm/sec-nál ne legyen nagyobb az áramlás sebessége és a szennyvíz legalább egy óráig tartózkodjék az ülepítőben. Amikor a szennyvíz a befogadó vízfolyásba jut, felhígulás, átlevegőzés, ülepítés, öntisztulás folytán a veszély kisebb lesz. Még nincs elég vizsgálati adatunk arra, hogy az egyes öntözésre való vízkivételi helyeken mennyire fertőzött a víz. Nincs kivizsgálva az sem, hogy a már meglévő bolgár kertészeteknél, ahol szennyezett vizet használnak, milyen egyszerű ülepítő földmedence szükséges ahhoz, hogy a szennyezett befogadó vize továbbra is használható legyen. Bánk István nem is kertészetek öntözését javasolja, hanem ipari és takarmánynövények, valamint gabonafélék öntözését. Ez ellen közegészségügyi szempontból kevesebb kifogás emelhető. Főleg a helykijelölési eljárás kapcsán merülhetnek fel kifogások. Állategészségügyi szempontból a takarmánynövények öntözése bizonyosan megszorítás alá kerül. Dán kísérletek kimutatták, hogy szennyvízzel öntözött legelőn tartott marhák a levágás után bélféreg fertőzöttséget mutattak, ellentétben a nem szennyvizes legelőn tartott szarvasmarhákkal. Szennyvíz-öntöző berendezéseknél egészségügyi szempontból az öntözési idő, a helykijolölés^ a talajminőség, a talaj vízvédelem, a fásított védőöVezet, az öntözött növényzet, a munkások védőruhája, tisztálkodása, esztétikai szempontok, ellenőrző vizsgálatok, a levegő tisztasága, az ülepítés, irányítás és felvilágosítás, öntözési mód, a dolgozók szükséges egészségügyi vizsgálata stb. fontos feladatok. A szennyvízöntözéssel szemben az egészségügyi szervek részéről nincs ellenszenv, de közegészségügyi szempontból nagyon körültekintően kell a kérdést elbírálni. Oroszlány István : A szerző ismerteti a városi szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának jelentőségét. Hozzászólásomban először a cikk két pontjával szemben szeretnék ellenvéleményt bejelenteni. Az egyik példában feldolgozott 10 000 lakosú város szennyvíztisztító berendezésének beruházási költségeit taglalva a szöveg úgy értelmezhető, hogy a szennyvízöntöző berendezés beruházási költsége a szennyvíztisztítás terhére írandó. A szerző a mechanikai és biológiai tisztítás különböző kiépítettségű esetei