Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Major Pál: Az újpesti szennyvízbújtató és terelőműtárgy modellkísérlete

390 Hidi-ológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. Major P.: Az újpesti szennyvízbújtató 7. A vészkiömlő tányérzsilipek vízhozam­tényezője a tervezés során alapulvett 0,7 értékkel szemben csak 0,42. Javaslatit tettünk a szenny Wzbújtatók átala­kítására, a szennyvízbukók teréből kiágazó szenny­vízbújtató és gravitációs csatorna kitorkolásának kialakítására, a záporbukótér és a szennyvízbukó ­tér közti szűkítés burkolására és a vészkiömlő tányérzsilipek átalakítására. Sajnos ezeket a ja­vaslatainkat a már fentebb említett anyagi okok miatt, kísérleti úton megvizsgálni nem tudtuk. MOflEJlMPOBAHIlE fllOKEPA CTOMHblX BOfl H HAnPABJÍfllOIHErO COOPY>KEHH^ B r. yflnEiiiT FI. Maüop Ilpn i'ii/jpaBjiimecKOM iipoeKTiipoßaHim MacTO CJiy­MAETCH, HTO c yMCTOM Sojibinoro KOMMECTBA (JIAKTOPOB, Bjimuflmiix Ha coopyweHiiH, páci^T CTaHOBincfl ne namHAHblM II HeAOCTOBepHbIM BCJieflCTBlie HGT04HOCTII II neAOCTOBepHOCTii iiMeioiuiixcH (jiopMyji. B TaKOM cjiynae coopy >KeHiie MoweT 6bnb 3anpoeKTiipoBaHO TOJibKO c iipiiSiniHceHiieM, onnpaHCb Há pacteTbi n TexHiinecKHe naBbiKii. ripaBHJibHOCTb npoeKTa HeoöxomiMO npoBepiiTb HA MOAe.ni iiepe« ocyiuecTBJieHiieM coopyweHim n Hy>KHO ncnpaBiiTb iiMeiomnecH HeAocTaTKii. TaKoro xapaKTepa iiMeeT ono>Knoe 'coopy>Kemie, MOAejiiipoBaHiie KOToporo ii3JiaraeTCfl B Aannoß craTbe. Modellversuche fiir cinen Abwasserdiiker und Leitwerk in Űjpest P. Major Bei der hydraulischen Projektierung kommt es oft vor, dass die Inbetrachtnähme grosszähliger beein­flussenden Faktoren — sogar wenn es gelingt — die Berechnungen infolge der Ungenauigkeit und Un­sicherheit der zur Verfügung stehenden Formeln unüberblicklieh und unzuverlässig macht. In solchen Fällen kann das Werk nur auf Berechnungen und auf technischen Sinn gestützt, mehr oder weniger nur mit Annäherung projektiert werden. Die Richtigkeit des Projektes muss vor der Ausführung mit Versuchen kontrolliert, und die eventuellen Fehler ausgebessert w erden. Die Abhandlung befasst sich mit solchartigcn Versuchsarbeiten bezüglich Untersuchung eines kompli­zierten Werkes. Mosonyi Einil—Karádi Gabor : Hidraulika (Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1955. 184 oldal) 1. kötet A könyv megjelenése igen értékes művel gazdagí­totta műszáki irodalmunkat. Igazi jelentőségét első­sorban hézagpótló szerepe adja meg. A hazai szakirodalomban ugyanis a mérnöki gya­korlat elméleti és gyakorlaii vonatkozású hidraulikai kérdéseivel csak Bogdánfy Ödönnek a század első évei­ben kiadott két munkája: a Hidraulika (1904) és a Ter­mészetes vízfolyások hidraulikája (1906), továbbá Kendy-Finály István Hidromechanika cr. könyvének III. kötete (megjelent 1928-ban) foglalkozik rendszere­sen. Ezeken kívül a Rohringer Sándor által össze­állított, 1926-ban kiadott Hidraulikai számítások c. tan­könyv foglalja még össze — meglehetősen szűkre sza­bott keretek között — a vízépítési tervezés során leg­gyakrabban előforduló hidraulikai számítási eljárásokat, elméleti alapot azonban csak igen keveset nyújt. A felsorolt művek a maguk idejében értékes segítő­társai voltak mind az egyetemi oktatásnak, mind pedig a gyakorlatban működő vízi mérnököknek, ma már azonban többé-kevésbé elavultak. És bár igen nagy jelentőségű volt Pattantyús A. Géza Gyakorlati áram­lástan c. munkájának a legutóbbi években történt megjelenése, a mérnöki szak igényeit ez a könyv is csak részben elégíti ki. Érthető örömmel fogadta tehát a műszaki értelmiség Mosonyi Emil és Karádi Gábor Hidraulikáját, mely a tárgykör összes elméleti és gya­korlati problémáinak mindeddig nélkülözött egységes és rendszeres feldolgozását a mai kor kívánalmainak megfelelő tárgyalásban tárja az olvasó elé. A két kötetre tervezett könyvnek ez év január havában megjelent első kötete a hidraulikai ismeretek elméleti alapjait rakja le. A három fő részre tagolt kötet első részében rövid, tömör és szabatos leírást kap az olvasó a folyadékok mindazon fontosabb fizikai tulajdonságairól, amelyek az ogyensúlyi helyzet, valamint a mozgási jelenségek vizsgálatánál szerepet játszanak. (Molekuláris szerkezet, fajsúly, sűrűség, összenyomhatóság, hőmérséklet okozta térfogatváltozás, belső súrlódás, felületi feszültség, kapillaritás.) Ugyancsak ebben a részben foglalják össze a szerzők a hidraulikai mennyiségek mérésére szolgáló fizikai és műszaki mértékegységeket. Tárgyal­ják a folyadékok halmazállapot változásait és ezzel kapcsolatosan rövid ismertetést adnák a kavitáció jelenségéről. Végül ismertetik a folyadékok gáznyelő képességét és elektromos tulajdonságait is. A második rósz (hidrosztatika) a folyadékok egyen­súlyi állapotának vizsgálatával foglalkozik. Az 1. feje­zetben a szerzők a folyadéktér belső feszültségi állapo­tára vonatkozó törvényszerűség megállapítása után levezetik az egységnyi folyadéktömegre ható ún. tömeg­erő és az elemi folyadéktest két pontja között előálló nyomásváltozás közötti összefüggést, azaz a hidro­sztatika Euler-féle alapegyenletét. Ezt azután alkal­mazzák mind a nyugalomban lévő folyadék térre, mind pedig a gyorsuló mozgás végző (de viszonylag nyuga­lomban lévő) rendszerekre vonatkozóan. A továbbiak­ban (II. fejezet) a vízbe merült felületekre és testekre ható nyomóerőt vizsgálják, majd az úszó testek egyen­súlyának és a hajók stabilitásának feltételeit határoz­zák meg. A könyv harmadik része a folyadékmozgás terv­szerűségeit tárgyalja azzal a részletességgel, amely a II. kötetben felvetett problémák megértéséhez, illetve az ott szereplő hidraulikai feladatok megoldásához szükséges. Az I. fejezet a folyadékok kinematikáját, a II. fejezet pedig a folyadékok dinamikáját tartalmazza. Az I. fejezetben mindenekelőtt a kinematika tár­gyalásának két alapvető módszerével, a Lagrange-féle szubsztancionális, továbbá az Euler-féle lokális mód­szerrel ismerkedünk meg. A továbbiakban a szerzők az utóbbi eljárást alkalmazzák, vagyis a különböző mozgási jelenségeket jellemző sebességvektorokat a hely és az idő függvényében adják meg. Ismertetik a folyadékmozgás két fő változatának, a permanens és nem permanens mozgásnak alapfeltételeit. Bevezetik az áramvonal fogalmát, majd meghatározzák a konti­nuitást kifejező differenciál egyenleteket. Ezután a mozgás legáltalánosabb esetét, az örvényes mozgást vizsgálják éspedig először csak egyJadottfpont kis környezetében, majd fokozatosan rátérnek az áram­vonalak seregéből álló elemi folyadéksugár, valamint a lehatárolt folyadékmozgás vizsgálatára. Külön tárgyal­ják a mozgás speciális esetét, az örvénymentes (poten­ciálos) mozgást, továbbá ennek legegyszerűbb formáját, a síkáramlást. A II. fejezetben a szerzők az ideális folyadék moz­gásának Euler által felállított, dinamikai alapegyenletei­ből (és igazolásképpen az cnergiatételből is) kiindulva levezetik a mozgó vízrészccskék energiatartalmának változatlanságát kifejező Bernoulli féle egyenletet, amit azután általánosítanak a nyúlós folyadék esetére és értelmeznek az áramlás teljes szelvényére vonatko­zóan is. A tétel gyakorlati alkalmazását néhány példá­val világítják meg. Végül a folyadékmozgás dinamikai szempontból való osztályozását — a lamináris és _ a turbulens mozgást — - tárgyalják. A mérnöki gyakorlat hidraulikai problémáival kap­csolatos elméleti és kísérleti eredményeket a könyv II. kötete fogja tartalmazni. Ennek megjelenése 1957. év elejére várható. Pásztor Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom