Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
5-6. szám - Major Pál: Az újpesti szennyvízbújtató és terelőműtárgy modellkísérlete
3J f2 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. A hidraulikai tervezésnél sokszor előfordul, hogy nagyszámú befolyásoló tényező figyelembevétele — még ha sikerül is, -— áttekinthetetlenné, a rendelkezésre álló képletek pontatlansága és bizonytalansága, megbízhatatlanná teszi a számításokat. Ilyenkor a számításokra és műszaki érzékekre támaszkodva többé-kevésbé csak közelítéssel tervezhető meg a műtárgy. A terv helyességét a megvalósítás előtt kísérletekkel kell ellenőrizni és a felmerülő hibákat javítani. A tanulmány egy bonyolult műtárgy vizsgálatával foglalkozó, ilyen jellegű kísérleti munkáról számol be. Az újpesti szennyvízbújtató és terelőmíítárgy modellkísérlete 1 MAJOR P Á L Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszékének laboratóriumában Dr. Mosonyi Emil műszaki egyetemi tanár irányításával és Kertai Ede docens vezetésével kísérletet végeztünk a Budapesti Városi Tanács Mélyépítési Tervező Vállalat megbízásából egy Újpesten épülő szennyvízbujtató és terelőműtárggyal kapcsolatban. A műtárgyat Herczegfalvy József mérnök tervezte. A műtárgy a következő részekből áll : 1. Záporbukók és a záporbujtatók (7 és 9)-. 2. Szennyvízbukók (3). 3. A gravitációs csatorna és a szenny vízbujtatók (5). 4. Csatlakozó műtárgy (6). A műtárgyhoz a szennyvíz a fényképen 1-el jelölt csatornán Újpest magas zónájából gyűjti össze a szennyvizet, míg a 11-el jelölt a mélyzónából. Nézzük először a magas zónából érkező szennyvizeket. A 11 m 3/s maximális vízmennyiségből a szárazidei és az ötszörösen hígított szennyvizek a záporbukók közt vezető, a fényképen 2-vel jelölt csatornán keresztül kerülnek a szennyvízbukók (3) terébe, majd innen a gravitációs csatornán, illetve a szennyvízbujtatókon és a csatlakozó műtárgyon keresztül jut el a szennyvíz a 8-al jelölt Váci úti főgyűjtőbe. A szennyvíz bújtatására a szennyvízbujtatók és a gravitációs csatorna fölött vezető 1200 mm 0-jű ivóvíznyomócső megkerülése miatt volt szükség. Mivel magassági értelemben éppen az ivóvíznyomócső miatt a gravitációs csatornát növelni nem lehetett, szélesítése esetén pedig a tervezők feliszapolódástól tartottak, ezért két különböző magasságú szennyvízbukón át bújtatással kerül a szennyvíz a csatlakozó műtárgyon keresztül a Váci úti főgyűjtőbe. Amennyiben a magas zónából 5—15-szörösig terjedő hígítások érkeznek, a műtárgynak tehermentesíteni kell a Váci úti főgyűjtőt. Ilyenkor a hígított szennyvíz a 7-el jelölt záporbukókon keresztül a záporbújtatókba (9) jutnak, ahonnan a szennyvizet a Duna felé elterelve szennyvízátemelő-telep segítségével a Duna sodorvonalába nyomják. A 15-szörös hígítás feletti záporvizek nagyrésze szintén átbukik a zápor bukókon, de ilyenkor már a baloldali záporbújtatóba épített vészkiömlő 1 Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani tanszék. Tanszékvezető : Dr. Mosonyi Emil műsz. egyet, tanár, 2 A számok a fényképen jelölt számokat jelentik, tányérzsilipeken keresztül jut a záporvíz egy része közvetlenül, az újpesti téli kikötőbe. A 6-sal jelölt csatlakozó műtárgy feladata egyesíteni a magas zónából és a mély zónából érkező szennyvizeket és elterelni a Váci úti főgyűjtő felé. Mindezeket, a feladatokat úgy kellett megoldani, hogy minden körülmények között biztosítva legyen a műtárgy működése, tehát a Dunavízállás ingadozása következtében előálló duzzasztások a műtárgy működését károsan ne befolyásolják. A Tanszékünkön végzett kísérlet célja annak az ellenőrzése volt, hogy a műtárgy megoldhatja-e azokat a feladatokat, amelyekre tervezték. Kísérlet alapján a következő kérdésekre kellett választ adnunk : 1. A magas zónából a 250 cm átmérőjű csatornán (1) érkező szennyvizek ötszörös hígításig a záporbukók között vezető csatornán (2) áthaladva a szennyvízbukók terébe (3) érkeznek, és itt a vízhozamtól függően három irányba terelődnek. Jobbra és balra a különböző magasságú szennyvízbukókon keresztül a szenny vízbujt atókba (4) kerülnek, amíg a szennyvíz többi részét a szennyvízbujtatók közt elhelyezkedő csatorna szállítja gravitációs úton, bújtatás nélkül. Kérdés, hogy ez az ún. gravitációs csatorna (5) képes-e levezetni a számított vízhozamot ? 2. Meg kellett vizsgálnunk, hogy a már említett szennyvízbukók milyen átbukási magassággal szállítják az érkező szennyvizeket, illetve azt, hogy a bukóhosszaknak a kétszeresre való növelése okoz-e számottevő csökkenést a duzzasztásban. A bukók működését a csatlakozó műtárgy (6) vízállása által okozott visszaduzzasztás is befolyásolja. 3. A szennyvizek bújtatása a műtárgy felett elhúzódó 1200 mm átmérőjű ivóvíz-nyomócső miatt szükséges. Kérdés volt az, hogy ezek a szennyvízbujtatók vízszállítása megfelelő-e ? 4. A záporbukók között vezető csatorna 10 m-es hosszon 250 cm átmérőjű körszelvényből 60 cm széles négyszögszelvényre szűkül. Meg kellett vizsgálnunk, hogy ez a szűkítés okoz-e számottevő vísszaduzzasztást a 250 cm átmérőjű csatorna felé. 5. Ötszörös hígításon felüli vizeknél a záporbukók (7) tehermentesítik a főgyűjtő csatornát (8). Kérdés, hogy különböző vízhozamoknál milyen megoszlásban kerül a víz a két záporbukón keresztül a záporbújtatókba (9).
