Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Szigligeti Gyula: Adatok a hámori völgyzárógát történetéhez

354 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. 3. ábra. A Hámori-tó a völgyzárógátra épített 22. sz. úttal. Que. 3. O3epo XaMopu c dopoeoü JNe 22, nocmpoenmü Ha nAomuHe Fig. 3. The Lake Hámor with Road 22, built on the crest of the dam. Az 1919. évben a tavat leeresztették és hadianyag után kutattak, eredménytelenül. 1927- 30. között épült a Palota szálló, ami a gát környékének arculatát megváltoztatta. 1930-ban a gát oldalán Eger felé haladva a Weidlich villával szemben a tavat feltöltötték és felette vitték el a most meglévő eger-kerecsendi 22. sz. állami közutat (3. ábra). 1927-ben szintén lecsapolták a tavat. Az 1932. év október havában a koraesti órákban a gát vízfelőli oldala mintegy 20 m hosszúságban leszakadt. Hámor községben félreverték a harangot, készenlétbe is helyezték a lakosságot, mert azt hitték, hogy az elhabolás következtében a gát teljesen át fog szakadni A tó csaknem teljesen töltve volt, ami kb. 0,5 millió m

3 víz hirtelen lezuhanását eredményezte volna. Este 10 óráig a vízfelőli oldalon az elhabolás 30—35 in hosszra és 5—6 m mélységig növekedett. Az éjfél tájban kihívott miskolci árkászszázad és a helybeli munkások segítségével kővel terhelt rőzsepaplant eresztettek le az elhabolás ellen, amivel a gát teljes elszakadását sikerült megakadályozni. Később a gátat ráfalazással helyreállították. Az 1944. évben a németek az őszi visszavonulás alkalmával fel akarták robbantani a gátat, a fenékürítő táró aláaknázásával. A fenékürítő zsilip megnyitásával azonban sikerült azt megakadályozni, bár utána a tó leürült. Ha a felrobbantás sikerül, a gyár hosszú időre víz nélkül marad, mert abban az időben a Sajó vízmű még nem volt meg. A gát felrobbantása katasztrofális lett volna Hámor, Diósgyőr és Miskolc városra is, mert a nagytömegű víz az alsó völgyet nagy szélességben árasztotta volna el. Az 1950—53. években különböző erősítési és karbahelyezési munkák voltak folyamatban. Ennek során a Mélyépítési Tervező Vállalat irányítása és tervei alapján a Vízépítő Vállalat többezer m

3 lábazati kőszórást készített a vízfelőli oldalon, továbbá a túlfolyó szint lesüllyesztését és új fenékürítő táró építését végezte el. Később ezt követőleg, főleg az 1951—52. évben, a II. gát néven ismert völgyzárógát tervezési Szigligeti Gy.: A hámori völgyzáró-gat előmunkálatai folytak Szöcsik Dezső és Galli László, valamint Andai Pál irányítása mellett. Célja a tározó térfogatnak közel két millió m

3-re történő növelése lenne. Az előmunkálatok során a II. gát helyén fúrásokat mélyítettek le a talajviszonyok, valamint a kedvező alapozási sík megállapítása céljából. Egyelőre bizonytalan, hogy a közeljövőben a II. gát építése időszerű kérdés lesz-e, bár ennek építését a vízgazdálkodási szempontok indokolják. 5. A völgyzárógát és hámori tározó jelentősége a hazai acélgyártás szempontjából A bevezetésben említettem az energiaigénynyel kapcsolatos szempontokat, amely az államkincstárt a gát létesítésének idején •— okmányszerűen megállapítottan a XIX. század elején a hámori völgyzárógát építésére késztette. A hámori gát és a tározó jelentősége végigkíséri a diósgyőri acélgyártás fejlődését az 1812. évtől kezdődően. Amíg a múlt században a tározás révén kiegyenlített vízhozam a mechanikai münkaerőszükségletet biztosította, addig a gépi kultúra fejlődése során, a gőz, majd az elektromos üzem bevezetése után a vízierőhasznosítás jelentősége alárendelt maradt. Helyébe az ipari vízigény kielégítése lépett és lett a fő szempont, illetőleg követelmény. Mint ismeretes a kohók, hámorok, hengerművek hűtő és ipari víz szükségletének kielégítése, valamint a vízellátás állandó és folyamatos biztosítása a kohászat szempontjából létkérdés. Ezért olyan üzem, mint a diósgyőri kohászat és a hengermű egy vízszerzési és vízellátási rendszerrel nem elégedhetik meg. Nem szólva arról, hogy a Sajó-vízmű kiesésének az idején a kohászat és a hengermű víz nélkül állana, az alábbi szempontok mérlegelése is döntő : a) a Szinva—Garadna természetes vízhozama 3—4 hónapon át több, mint a teljes ipari vízszükséglet, tehát egyedül is biztosítja az üzem vízellátását. b) A Sajó-vízműből 114 m. A, f. szintről, 600 mm méretű fővezetéken kb. 90 m manometrikus összemelőmagassággal kell a teljes vízigény mintegy háromnegyedrészét felemelni. Ezzel szemben a Szinva 156 m A. f. szinten rendelkezésre áll a 1?. telepnél. (B. telep a kohászat Szinva-parti ipari vízműve.) A megtakarítás tehát a Sajó-vízmű teljes energiafogyasztása. c) Az a) pontban említett 3—4 havi túlfolyó víz, illetőleg a 400 m

3/órára kiegyenlített, továbbá a II. gát megépítése után távlatilag 500 m

3/órára kiegyenlíthető vízmennyiség (a teljes vízigény 1/4—1/3 része) bevezetésével, minthogy az magas szinten áll rendelkezésre kb. 4 millió forint költséggel 600 mm méretű vasbeton csővezeték fektethető, amelynek beruházási költsége kb. 17 év alatt visszatérül. Ez biztosítaná 3—4 hónapon keresztül a Sajó-vízmű teljes szünetelését. Ez a megtakarítás a csővezeték amortizációján felül jelentkeznék. Ebben az időszakban a Sajó-vízmű tartalékként áll. Ezenkívül az év összes üzemóráiban az említett gravitációs vezeték 400 m

3/óra teljesítménnyel tehermentesíti a B. telepet, amely