Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Hartyányi László: Az öntözés hatása a talajvízszin alakulására

332 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. Hartyányi L.: Az öntözés hatása a talajvízszin alakulására 1955 1954 1955 [mm] 100 50 0 CSAPADÉK [mm] 10050 0 ! '•). ábra. A kisújszállási kísérleti öntözőgazdaság talajvizjárása Qui. 9. PCMCUM epynmo8bix eod na onbirmto-opocume/ibHOM yiacmue 2. KuuiyücaAAauia Fig. 9. Groundwater conditions at the experimental farm Kisújszállás. morú. tehát az emelkedés üteme csökkenő, az 1602. és 1605. sz. kutaknál domborít, vagyis az emelkedés még csak nem is egyenletes, hanem egyre fokozódó. Ennek a különbségnek az lehet a magyarázata, hogy az előbbi négy kút esetében az erős transpiráció és a párolgás, valamint az elfolyás a felszín közelében az emelkedést mérsékelni tudja. Az utóbbi két kútnál viszont a talajvíz utánpótlás olyan nagymértékű, hogy ugyanezek a tényezők alig hatnak fékezőleg. 7. A tározó, a csatornaszivárgás és a hiányos vízlevezetés hatása a talajvízre Az előbb említett két kút vízszintjének hasonló jellegű emelkedését különböző hatások váltják ki. Az 1605. sz. kútban, amely a tározó közvetlen közelében van (4. ábra), a terepszinttel csaknem azonos magasságú a talajvíz állása. Ezen a helyen ez nem meglepő. Annál feltűnőbb azonban a tározótól' és az öntözővízzel telt belvízcsatornáktól mintegy 900 m-re levő 1602. sz. kút talajvízszintjének az alakulása. Ennek magyarázatát megtaláljuk, ha a legközelebbi öntözőcsatornák 1955. évi üzemét vizsgáljuk. A kúttól alig 150 m-re van a gazdaság legtöbbet használt 2. sz. magasvezetésű öntöző főcsatornája, amely az idényben 50 napon át szállított öntözővizet. Az I. sz. főcsatorna csak 25 napon át volt üzemben. A 2. sz. öntöző csatorna szivárgási vesztesége — 1955. évi méréseink szerint - km-ként 45,2%. Ezt tükrözi az 1602. sz. észlelőkút 1955. évi vízállásgörbéje (10. ábra). A csatorna minden egyes használata erőteljes lökést adott a talajvízszin folyamatos emelkedésének. A kísérleti gazdaság talajvíztükrének térbeli elhelyezkedését az észlelőkutakon keresztül rajzolt hosszszelvényben szemlélhetjük (11. ábra). A hosszszelvényből határozottan kitűnik a tározónak és az öntözővizet szállító belvízcsatornának a talajvizet tápláló hatása, hiszen a talajvízszin általános esése a tározó, illetőleg a belvíz főcsatorna felől szinte állandónak mondható. Megindul azonban a talajvízmozgás a többi belvízcsatorna felől is, amint a talajvíz a téli időszakban a területen belül valamennyire lesüllyed és a belvízjárás kezdetét veszi. (Lásd 1955. évi KV.) Jól érzékelhető a talajvízszin felemelkedése a nagy vízállásoknak 1953-tól 1955. évig bekövetkezett eltolódásából is. A gazdaság általános talajvíz helyzetét jellemzi az is, hogy az 1953. évi legmagasabb vízállás csaknem egybeesik az 1955. évi legalacsonyabbak Ez a jelenség is az állandóan emelkedő irányzatra mutat rá. Feltűnő, hogy a talajvízszint az 1602. sz. kút környékén 1953—1954-ben nemcsak az alacsony, hanem a magas vízállásnál is viszonylag mélyén fekszik. Az 1955. évben viszont ennek a kútnak a legmagasabb vízállása : 20—40 cm-rel a többié fölé emelkedik, kivéve a tározó melletti 1605. sz. kútét. Ennek következtetében a vízszin az 1602. sz. kúttól kiindulva lejt. Az is megállapítható, hogy amíg a megelőző esztendőkben az 1602. sz. kútban a legkisebb az évi ingadozás, 1955-ben már az összes közt a legnagyobb értéket érte el. Ennek magyarázatát abban kereshetjük, hogy az 1602. sz. kút környezetében a talajvíz az öntözőcsatorna szivárgásának a hatására 1955-ben annyira megemelkedett, .13 55 10. ábra. Öntözőcsatorna szivárgás hatása a talajvízre Que. 10. BAU.tiiue tfiuAbrnpaifuu U3 opocumcAbtioeo i<anaAa Ha pejtcuM epyHmoebix eoi) Fig. 10. Effect of seepage from irrigation channel on groundwater table.