Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Lovas László: Szivárgási veszteségek csökkentése öntözőcsatornáknál és tározótereknél

Lovas L.: Szivárgási veszteségek csökkentése Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. 325 szivárgás az aktív réteg alatti talajrétegekbe mossa. Így az aktív rétegben kezdődött gleyesedési folyamat a talajban fokozatosan mélyebbre hatol, megváltoztatja annak fizikai tulajdonságait és lecsökkenti szivárgási tényezőjét. A gleyesítés élettartama 7—10 év. Ez alatt kb. 50 cm vastag gleyesedett réteg képződik. Az eljárás növényi anyagszükséglete 3—7 kg/m-Gleyesítéssel a szivárgási veszteséget az eredetinek 14 -80-ad részére sikerülhet, az eddigi tapasztalatok szerint, lecsökkenteni. Előnye : igen olcsó, rendszerint helyi hulladékanyaggal készíthető el. Hátránya : csak abban az esetben eredményes az eljárás, ha az anaerob bomlás feltételei közel állandó vízborítással biztosítva vannak. Ellenkező esetben a szivárgási veszteség újra megnövekedik. 2.4 Zsugorodás csökkentése vegyi eljárással. Az eljárás lényege az, hogy a nagy mértékben térfogatváltozó talajokban a kicserélhető ionokat kalciumra, alumíniumra vagy vasra átcserélve, kisebb lesz a talaj zsugorodása és ezzel a szivárgási tényezője is. Ez az elv kerül alkalmazásra pl. a montmorillonit típusú szikes talajok megjavításánál is, amikor meszezéssel tulajdonképpen a nátriumot kalciumra cserélik át, aminek következtében a talaj mezőgazdasági szempontból kedvezőbb tulajdonságúvá alakul. Az eljárás laboratóriumi élőkísérleti szinten a MÉLYEPTERV Hidrológiai Osztályán alumínium-szulfáttal került kivizsgálásra. A megvizsgált iszaptalaj lineáris zsugorodása 3%-os alumíniumszulfáttal az eredeti 5,7%-ról 3,1%-ra, az agyagtalaj lineáris zsugorodása pedig 2%-os alumíniumszulfáttal 10,6%-ról 8,2%-ra csökkent. Ez az eljárás természetesen csak akkor kerülhet nagyméretű alkalmazásra, ha már sikerült tisztázni a különböző talajokhoz szükséges kicserélő oldatok optimális adagolási mennyiségét. 3. Laza és kötött talajoknál egyaránt alkalmazható szivárgást csökkentő eljárások Ezeknek az eljárásoknak a lényege, hogy a vízáteresztő talajra olyan réteg kerül, amely vízzáró, vagy jelentősen lecsökkenti a szivárgást. IIa a szigetelő réteg térfogatváltozásra érzékeny (pl. beton), a burkolat és a zsugorodó talaj közé közel térfogatállandó (homok) réteget helyezünk. 3.1 Burkolatok Ezek képezik a szigetelési módok közül legkiterjedtebben és legbehatóbban tárgyalt eljárásokat [1], [3], [7], [8], [14], Hazánkban is legjobban ismertek és a leggyakrabban használatosak. Részletes leírásukra jelen beszámoló keretében nincs mód, mert egy-egy burkolattípus önmagában is külön tanulmányt igényel. Ezért csupán az egyes burkolatfajták megnevezésére szorítkozva az alábbi csoportosítást adjuk meg : /. kép. A jeltöltött medence 0omo 4. 3anoAiieiiHbui öacceün Bild /. Aufgefülltes Becken ő. kép. Bentonit oldatos beiszapolás 0nmo 5. 3aiiAenue c pacmeopoM öeHmoHuma Bild •'). Einschlämmen der Bentonitlösung 6. kép. A beiszapolás megismétlése 0omo fí. noemopemie 3auAenu<i Bild ö. Wiederholung der Einschlcimmung (Szabó Károly felvételei)