Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
5-6. szám - Lovas László: Szivárgási veszteségek csökkentése öntözőcsatornáknál és tározótereknél
• • I • HIDROLOGIAI KÖ ZLÖ NY 36. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1956. OKTÓBER MÄ a / vVT/ l r/L'C A különböző ipari célokra készített bentonitok szigetelésre való fel"-J-L* V//J IJO használhatóságának mértéke még nem tisztázott. Ezeknek vizsgálatok útján való meghatározását adja a szerző ebben a tanulmányában és megállapítja, hogy a szigeteléssel szemben támasztott összes követelményeknek megfelelő eljárás még nem ismeretes. Ezért a helyes szigetelési módot a helyi igények és adottságok összehasonlításával esetenként kell mérlegelni. Szivárgási veszteségek csökkentése öntözőcsatornáknál és tározótereknél LOVAS LÁSZLÓ Az öntözőcsatornákból, tározóterekből elszivárgó vizek gyakran súlyos károkat okoznak. Természetes tehát, hogy a mind belterjesebbé fejlődő vízgazdálkodásban a vízveszteségek elleni védekezés egyre fontosabb jelentőségűvé válik. A talaj szigetelésekről ma már számos tanulmány ismeretes. Ezek azonban rendszerint csak egy-egy új eljárást közölnek, néhány összefoglaló mű pedig az elszivárgások elleni védekezést az alkalmazott módszerek jellege szerint tárgyalja. (Fizikai, mechanikai, vegyi, vegyi-biológiai módszerek és különböző burkolatok.) Az alábbiakban közölt csoportosítás a szigetelés kérdését az elszivárgások oldaláról vizsgálja. Ez a szemlélet arra az alapelvre épül, hogy a szigetelés szükségességét, módját és mértékét csak a szivárgások okának, valamint hatásainak ismeretében — az ide vonatkozó előzetes feltárások eredményeiből következően — lehet helyesen megjelölni. A szivárgási veszteségek vizsgálatára Galli László [4], [5] módszert dolgozott ki, amelynél a helyi talajfizikai adottságok, morfológiai, rétegződési és talajvíz viszonyok együttes értékelésével kerülnek kijelölésre, majd lehatárolásra a szigetelendő szakaszok. Ez az eljárás a talajokat az elszivárgás szempontjából két csoportra osztja, attól függően, hogy bennük a vízveszteség milyen körülmények hatására jelentkezik. A kérdést így felvetve, az egyes szigetelési módok a következők szerint csoportosíthatók : Szivárgást csökkentő eljárások ]. Laza szerkezetű, vem zsugorodó (kavics, homok) talajok esetén. 1.1 Mesterséges feliszapolás 1.2 Szilikatizálás 1.3 Vízzáró hártya vegyi eljárással 1.4 Olajozás 1.5 Bentonit 2. Kötött, szerkezetes, zsugorodó (homokliszt, iszap, agyag) talajok esetén. 2.1 Talajtömörítés 2.2 Szikesítés 2.3 GUeyesítés 2.4 Zsugorodás csökkentés vegyi eljárással. 3. Mindkét talajadottság esetén. 3.1 Burkolatok 3.2 Algák 3.3 Műanyagok. Az első csoportnál a víz a laza szerkezetű talaj szabad pórusain szivárog keresztül és a vízáteresztőképesség a talajhézagok elzárásával csökkenthető. A második csoportnál a szivárgás a talaj szerkezetességéből és zsugorodásából származó hézagokban megy végbe. Ezért a szigetelés a talajszerkezet szétrombolásával, a hézagok vegyi biológiai úton történő kitöltésével és a térfogatváltozás mértékének csökkentésével érhető el. A harmadik csoportban felsorolt szigetelési módok mindkét fajta szivárgás esetén alkalmazhatók. A következőkben az egyes eljárások különböző részletességgel kerülnek leírásra, attól függően, hogy alkalmazásuk milyen szinten, illetőleg hazai viszonylatban milyen mértékben látszik lehetségesnek.
